Regélő, 1841. január-június (9. évfolyam, 1-51. szám)
1841-02-21 / 15. szám
Pesten vasárnap február felén 1841. Megjelen társával együtt hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Fél évi díjja helyben képekkel 5 ft. baritéktalanul; postáni ft. pengőben. Budapestiek évnegyedenként is válthatnak példányt. A’ folyóiratnak egyes száma, vagy képe 12 kr. p. p. ELBESZÉLÉS. A’ védencz története. (Folytatás.) Itt Moreton egy pillanatra megállt; de én őt nem szakasztám félbe, ’s midőn kezével homlokát illeté és reszkető kezével ismét egy pohárbort töltött, folytatá: „Tudni kell önnek Thornton! ezek merő gondolatok, ábrándok voltak. Ha azon gyermekek kór-ágya mellett állok, midőn éltök szikrája kialváshoz volt közel, én azt nem fogtam volna kihívni ; ha egymás mellett egésséges halál-tartalmú két edény állt volna, ne higgje, hogy nekik az utasát nyujtandám. — Nem, én nem voltam gyilkos, Thornton — nem gyilkos — még akkor!“ „Ön némileg ismeretes itt a’ vízzel, ’s tudja, hogy a’ kéjhajózásoknak kedvelője vagyok. A’ három gyermek gyakran mulajztozott ezzel, ’s némellykor történt, hogy én is elkisérém őket. Egykor augusztus vége felé a’ napot az angolnatón töltöttük , ’s csaknem alkonyodott, midőn Cambridge felé visszatértünk. Szép csendes est volt, midőn a’ helyet elhagytuk; de majd sebesen kezde esni, ’s a’ csalnak a’ köpönyeg ’s esernyők utáni kapkodásban csaknem fölfordult. Ez azonban ismét rendes állásába jött; a’ kö- /rühnény a’ gyermekeknél ok jön az örömre; rám ellenben egészen más hatásia volt. Mióta a’ járvány bennem az említettem gondolatot fölébreszté, egy év múlt, ’s a’ dolgot, ha nem egészen is, feledém. De e’ pillanatban a’ gondolatok, mellyek akkor folytonos látogatóim voltak, tizszerezett erővel ébredtek föl bennem. —,„Ha felfordult volna!“‘ — mondám magamban, szótlanul ülve a’ csolnak hátulsó részében.— „,Ha felfordult volna !“ — ’s a’ gazdagságra kilátás ismét tárva jön előttem. A’ három gyermek kurjongott örömében , nevetett ’s tréfált a’ csolnakban. Én hátul ugyan abban ültem, ’s az esetet magam elébe tevém. De ez, Thornton! semmi egyéb nem volt, mint gondolat, mint ábránd. Tudom, hogy a’ csőt-