Regélő, 1841. január-június (9. évfolyam, 1-51. szám)
1841-05-30 / 43. szám
Megjelen társával együtt hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Fél évi ilirja helyben képekkel 5 ft. boritéktalanul; postán 6 ft. pengőben. Budapestiek évnegyedenként is válthatnak példányt. A' folyóiratnak egyes száma, vagy képe 12 kr. p. p Pesten szombaton május 19 én 1841 • ELBESZÉLÉS. A’ cratisaei vendégház* (Folytatása.) . A’ grófné elnémult. Zudult szívvel hagyám el. Midőn a’ vár lépcsőin alá lépegetek, különféle neveket hallék utánam kiáltatni, ’s e’ parancsot adatni: ,,tartsátok fel ez embert! ki ne eresszétek a’ várból! vegyétek vigyázataié; siessetek nyomába!“—Nehány szolgaleány ijedve bámult rám; a’ kapuőrnek kiáltottak, hogy a’ kaput zárja be. Földhöz fujtám az öreg ficzkót, ’s lovamat kivezetvén , felültem, és tova igetek. Hátam mögött lövés történt; körülnéztem : szolgákat ’s vadászokat pillanték meg a’ várkapunál, ’s fenn az ablaknál a’ grófnőt, gyalázatos anyámat.4 . A’ sigeani nyomon a korcsmában akarám az egy héti határidőt bevárni. Harmadik éjen zavartt nesz költe fel álmomból. Hallgatóztam : szobámban emberek voltak, valószinűleg tolvajok. A’falon világ-csillogás tünelgett; orvlámpa volt. Őrültként ugrottam ki ágyamból, ’s öltöző asztalkámmal körülttem hadaráztam. A’ lámpa vivőstül földre zuhant; egy másik tompa kiáltást tön. Még sokáig hadaráztam bőszüktén , mig kifáradtan észrevevém , hogy egyedül vagyok. Fogtam a’ lámpát, ’s meggyujtám gyertyámat. A’ vendégházban minden, csendes első álmot aludt. A’ padiaton ismeretlen ember feküdt; holttnak gondolám. Lármát akartam ütni, és sietve felöltözém ; ez alatt az ismeretlen, ki nehéz ütés következtében csak eszméletét veszté el, mozogni látszott. Hozzá rohantam , ’s megvizsgálám ; egy töltött tercztoll ’s hosszú kés volt nála. Hogy el ne illanják, megkötözöm kezeit ’s lábait úti bőröndöm kötelékeivel, mire magához tért. Helyzetét látván nyöszörgött. A’ kést melljének tartva kénytelem kivallani, mit akart nálam? nem pénzemet, nem éltemet, hanem társával a’ grófnő parancsára iratimat. Álmomban reméltek rajtam üthetni, ’s megijeszthetni. A’ padiaton álarcz is feküdt.4 . A’ grófnő kíméléséből nem üték zajt. A’ liczkó foglyom, ’s zálog lett. Gyors hirnök által küldött levélben a’ grófnőt meghivám Sigeanba , a’ fogolynak egyezés útján huszonnégy óra alatti