Regélő Pesti Divatlap, 1842. július-december (1. évfolyam, 53-104. szám)
1842-09-18 / 75. szám
A’ helybéli kápolna b. Szűz’ tiszteletére m. század’ 4-ik tizedében az akkor uralkodott döghatár megszűntekor építetett, ’s 1826-évben egészen megújítva új toronynyal ékesíteték fel — az ájtatos hívek’ adakozásából. Verőcze a’ váczi püspökséghez tartozik ; határa elég terjedt — 25% házhely földje 68 jobbágy közt ’/2 és V* telkekre van felosztva, a’ maradvány földeket 12 házas zsellér bírja — külön házzal biró zsellér az előbbieken kívül van még 160, házatlan l6, kik közt czéhbeli mesteremberek is vannak. Szántóföldjei két vetőre vannak felosztva, a’ Duna mellettiek laposak ’s igen jók, ’s kevés javítás mellett minden évben használhatók —egyéb földjei többnyire partosok lévén, nem annyira haszonvehetők. Rétek igen hasznos füvet teremnek, de sarjút ritkán adnak. Verőczének erdeje is elegendő, ’s a’ jobbágyság a’ szükséges tüzellőn kívül még terjedő épűletfát is kap; legelője nem szűk ugyan, de leginkább erdőkben foglaltatik, ’s tehenekre nézve nem hasznos. Verőczei határnak legnagyobb részét a’ szőlők foglalják, mellyek a’ lakosoknak legnagyobb hasznot is hajtanak. A’ szőlőket 3—4szer szokták kapálni, vesszeit kiválasztani, kötözni, és tisztogatni; szüret után pedig befedni. Sokféle fajok találtatnak, névszerint: a) bálintszölö — ezt a’ budaiak aprófehérnek, bogdányiak—’s azon környékbeliek, zelenkának, cserhátiak pedig margitnak hívják. — b) fehérfájú — vagy juhfark; ezt Bogdányban és N. Maroson sárga kadarkának nevezik, c) zöldszőlő, d) magyarfehér, e) fehér, mellyet felföldön bajornak hívnak, 0 margit, ennek különféle nemei vannak — az apró, és fehérmargit kevés hasznú, sárgalegjobb, ezt Budán mézes szőlőnek nevezik (Hönigl), g) tokszölö, h) legyes), i) slamper, Budán: langstängler — ez savanyú bort ád, j) dinka, ennek sok nemei vannak—p. t. fehérdinka, bőven termő— veresdinka, ez igen jó bort ád — a’ veresdinka ismét többféle, u. m. 1) egészen piros gömbölyű, ’s ritka apró szemű, 2) félig piros, félig zöldszínű, 3) nagy szemű piros, és ritka, 4) szagos dinka, és 5) sűrű fürtöket és ragyszemeket hozó dinka, k) mákszemű, 1) szagos szőlő, m) verebes szőlő, n) borbélyszőlő, ezt Bars megyében vizes fehérnek hívják, 0) sárfehér, igen jóízű édes szőlő, p)sajgó, q) gyöngyszőlő, r) leányszölő, s) gaszter — austriai faj, s) frankos-zöldszinü, sz) budinka, t) kecskecsecsü, ty) porczogó, u) tatár, v. márványszölő, v) boros-szőlő, v. biborszölő, ezt Pest megyében spanyol czikfándnak nevezik, w) fehérkadarka, x) petrezselyem szőlő, y) jakabszölő, z)madármonyók, zs) hárslevelű, e) puskából—lőtt, ü) börökfajú. — Mindezekből fehérbor készül. Veresbort adnak pedig: u) czigányszölő, ezt Budán apró feketének hívják, másutt burgundiainak, p) fekete fohér, y) bikaszemü, 8) feketekadarka, ráczfekete, barátszőlö, b) fekete margit — ez igen apró fekete üzemeket visel, b) fekete szagos, fekete bálint, a) fekete kecskecsecsü. Köszénbánya is találtatik Verőczén, az úgynevezett Józsivölgy’ éjszaki oldalában; ezen bányát néhány tized előtt bécsiek találták fel, ’s művelteték is, de csak hamar ismét elhagyák azt. 1813 ban bizonyos Róth nevű bécsi kereskedő újra használni kezdette, 1816. azonban ismét félben hagyatott — mig 1840. évben bizonyos Maindl nevű pesti lakos újonnan kibontatta a’ beomlott üregeket, szedetett is ki azokból sok kőszenet, de miután ez még elegendő érettnek nem találtaték, félben kelle hagynia a’ munkáltatással. M. é. dec. 20 egy skócziai angol missionarius megtekintvén ezen bányákat, ő is úgy nyilatkozott, hogy a’ kőszén nem tökéletes még, mindazáltal néhány évek múlva ez igen