Regélő Pesti Divatlap, 1842. július-december (1. évfolyam, 53-104. szám)

1842-10-27 / 86. szám

94- ben avatatlan igy beszélnél, de hiszen te szintúgy tudod — „Hogy az öreg Anyagi utósó zsák földjét is elkorteskedé, mint ő nevezi, csu­pa hazafiuságból, ’s Lóra sokkal szegé­nyebb mint te , ’s igy sulyegyent diiszesz köztetek. Ne remélj, ösmerem én ezen osztályt ’s előítéleteit, hiszen magam is tagja vagyok. Lóra, hiszem, becsül, mert itélőtehetsége van; szeret is, hiszen szép, kedves férfi vagy, ’s neki lángzó fiatal keble, de ő inkább szenvedélyét ’s vele léte’ virágit semmíti meg, mint csak egy­szer is pirulnia kelljen homályos születé­sű férje miatt úri rokoni előtt. Illyen Lóra, és illyen ezen osztályból ezer kö­zöl 999.“ — Pár óra’teltével ellenkezőről győz­lek meg; megyek hozzá. Fecseginé asszonysággal szaporo­­dék a’tekintetes Lo­cseginénál öszsze­­gyű­lt nőkör. Hosszas viszonos hajlongá­­sok után kérdezteték a’ helyet foglaló: ,Mi ut?‘ — A’ legnevetségesebb, kedvesim, úri rokont nyertek, lelkeim, tárjátok öle­lésre karjaitokat. ,„Hogy? hogy?­“ Kérdeztetek fe­szült figyelettel. — Anyagi Lóra férjhez ment. ,Férjhez ?‘ „Ki vette el ?“ .„Bizonyosan nagy rangú , ki a’ pesti neveléshez illő erszénynyel járulhat.4“ — Okosabban tévé, ha apja’megbuk­­ta előtt teendő e'lépést, most egy be­csületes ebédadásra is tehetetlenek; hát még a’ házassági vitel hol marad?! „Kiváncsi vagyok ösmerni e’ válogató kisasszony’ vőlegényét, a’ minap Csattogi öcsém — pedig megye’ esküttje — illy szókkal kapott tőle kosarat: elébb öltözni tanuljon kegyed, aztán házasodjék.“ „De lelkem, megtanulhatjuk az öltö­zést, ha aztán nincs, mibe öltöznünk,’s ki jő ezen bús sorba elébb mint ő.“ A’ sok jegyzet közt elvesz be­szédünk fonala. Szólamlék Fecseginé. Tehát a’ szerencsés vőlegény’ rangja és neve az egészen ujsu­lt rahói sáfár Kür­tös ur. ,Kürtös ?!‘ „Egy sáfár?!“ ,„Az a’ szlalinai sóvágó’ fia?“, „Hahaha! éh és szomj párosul.“ ,Szép rokonság ! Egy hajadon test­vére ezelőtt néhány évvel nálam szolgált.“ — Hahaha! szolgált? a* Pesten ne­velt’ sógornéja ? „Két testvére most is sóvágó, egy pedig Bocskón ács.“ ,Ezen násznépet mulattató lesz nézni.“ „Ugy­e, öcsémasszony, megengedi, ablakából láthatni.“ ,„Szivesen, de engem a’ boszu fog elepeszteni; hiszen Lóra tagadhatatlan közel rokonom. Lóra’ nagyanyja’ test­vére — kis Harczosi őrnagy’ neje volt—■ másodszor az én nagyapám’ testvéréhez — akkori ugocsai alispánhoz — ment férjhez. Ezen házasság ha végbe megy, kitagadom rokonságomból.“4 jh Az egész világ kinevetné bennün­­ktjét, ha helyeselnék. ,Azért, hogy szegény az ember, ne legyen aljas is, emlékezzék meg őseiről.­ „Utóbb valamennyi sóvágó hozzánk küldi fiát házasodni.“ Szegény Kürtös, jó, hogy nem hal­lod biráidat. Bocsáss meg nekik, nem tudják, mit cselekesznek : ők a’ világ’ kaczajától félnek, pedig a’ világ létüket sem tudja. Uj hajlongás. A’ kör ismét szaporo­­dék, ’s körörömre a’ szóban forgó meny­asszonynyal. „Az égre, öcsikém! mit gondol ? — támadjatok egy torokkal meg Lóra — Csak nem nyújt kezet Kürtösnek?“

Next