Regélő Pesti Divatlap, 1842. július-december (1. évfolyam, 53-104. szám)
1842-10-27 / 86. szám
94- ben avatatlan igy beszélnél, de hiszen te szintúgy tudod — „Hogy az öreg Anyagi utósó zsák földjét is elkorteskedé, mint ő nevezi, csupa hazafiuságból, ’s Lóra sokkal szegényebb mint te , ’s igy sulyegyent diiszesz köztetek. Ne remélj, ösmerem én ezen osztályt ’s előítéleteit, hiszen magam is tagja vagyok. Lóra, hiszem, becsül, mert itélőtehetsége van; szeret is, hiszen szép, kedves férfi vagy, ’s neki lángzó fiatal keble, de ő inkább szenvedélyét ’s vele léte’ virágit semmíti meg, mint csak egyszer is pirulnia kelljen homályos születésű férje miatt úri rokoni előtt. Illyen Lóra, és illyen ezen osztályból ezer közöl 999.“ — Pár óra’teltével ellenkezőről győzlek meg; megyek hozzá. Fecseginé asszonysággal szaporodék a’tekintetes Locseginénál öszszegyűlt nőkör. Hosszas viszonos hajlongások után kérdezteték a’ helyet foglaló: ,Mi ut?‘ — A’ legnevetségesebb, kedvesim, úri rokont nyertek, lelkeim, tárjátok ölelésre karjaitokat. ,„Hogy? hogy?“ Kérdeztetek feszült figyelettel. — Anyagi Lóra férjhez ment. ,Férjhez ?‘ „Ki vette el ?“ .„Bizonyosan nagy rangú , ki a’ pesti neveléshez illő erszénynyel járulhat.4“ — Okosabban tévé, ha apja’megbukta előtt teendő e'lépést, most egy becsületes ebédadásra is tehetetlenek; hát még a’ házassági vitel hol marad?! „Kiváncsi vagyok ösmerni e’ válogató kisasszony’ vőlegényét, a’ minap Csattogi öcsém — pedig megye’ esküttje — illy szókkal kapott tőle kosarat: elébb öltözni tanuljon kegyed, aztán házasodjék.“ „De lelkem, megtanulhatjuk az öltözést, ha aztán nincs, mibe öltöznünk,’s ki jő ezen bús sorba elébb mint ő.“ A’ sok jegyzet közt elvesz beszédünk fonala. Szólamlék Fecseginé. Tehát a’ szerencsés vőlegény’ rangja és neve az egészen ujsult rahói sáfár Kürtös ur. ,Kürtös ?!‘ „Egy sáfár?!“ ,„Az a’ szlalinai sóvágó’ fia?“, „Hahaha! éh és szomj párosul.“ ,Szép rokonság ! Egy hajadon testvére ezelőtt néhány évvel nálam szolgált.“ — Hahaha! szolgált? a* Pesten nevelt’ sógornéja ? „Két testvére most is sóvágó, egy pedig Bocskón ács.“ ,Ezen násznépet mulattató lesz nézni.“ „Ugye, öcsémasszony, megengedi, ablakából láthatni.“ ,„Szivesen, de engem a’ boszu fog elepeszteni; hiszen Lóra tagadhatatlan közel rokonom. Lóra’ nagyanyja’ testvére — kis Harczosi őrnagy’ neje volt—■ másodszor az én nagyapám’ testvéréhez — akkori ugocsai alispánhoz — ment férjhez. Ezen házasság ha végbe megy, kitagadom rokonságomból.“4 jh Az egész világ kinevetné bennünktjét, ha helyeselnék. ,Azért, hogy szegény az ember, ne legyen aljas is, emlékezzék meg őseiről. „Utóbb valamennyi sóvágó hozzánk küldi fiát házasodni.“ Szegény Kürtös, jó, hogy nem hallod biráidat. Bocsáss meg nekik, nem tudják, mit cselekesznek : ők a’ világ’ kaczajától félnek, pedig a’ világ létüket sem tudja. Uj hajlongás. A’ kör ismét szaporodék, ’s körörömre a’ szóban forgó menyasszonynyal. „Az égre, öcsikém! mit gondol ? — támadjatok egy torokkal meg Lóra — Csak nem nyújt kezet Kürtösnek?“