Regélő Pesti Divatlap, 1842. július-december (1. évfolyam, 53-104. szám)

1842-11-13 / 91. szám

napig sem foghatjuk meg, miért járnak a nagyidai magyar czigányok oláhtánczot? — Ezt talán a’ balletmesternek lábába száradt bölcsessége sem tudná megmagyarázni. I. Nov. 7. Erkelné’javára, — először: Az ördög’ naplója. Franczia vaudeville 3. felv. Irta Arago és Vermond. Ford. Egressy Benjamin. Ez’ igen érdekes, mulattató darab' megbirálására szíves bizodalommal hivjuk fel Mephistot, a’ vén ördögöt, mire őt már csak a’ nevével rokonilag öszhangzó czim is kétszere­sen lelkesítheti; bizton elvárjuk kedvező íté­letét. Nov. 8. A’ pajkos turista. Vigj. Kotzebue után. László (turista) sokoldalú szerepét mulattatólag ’s nagy ügyességgel adá; Telepy­­amannak szolgájat hasonlóan; Udvar­helyi ellenkezőleg, mert a’ melly színész in­kább ügyel a’ súgóra mint önmagára, úgy hisz­­szük, sem a’ közönséget, sem önmagát, de még a’ súgót sem mulattathatja. — Nov. 9. Báj­ital. (Opera Donizettitől.) — Füredy Kolozsvárról mint vendég lépe föl Bel­­core’ szerepében; erőteljes, hajlékony hangja, ’s csinos külseje eléggé ajánlják e­ fiatal dal—­színészt, ki mindenesetre méltó volna arra, hogy magasabb művészi képeztetését a’ nemz. színház’ pártfogásától nyerné. — Hallgató az alkalmatlan időjárás, vagy inkább színházunk’ alkalmatlan fekvése miatt nem jelent meg nagy számmal; de a’ vendéget szives méltánylattal fogadá, ki ha más időben 's jövőre fényesebb szerepben lépend föl, bizonyára élénkebb rész­vétet aratand. C. Vidéki Szintárcza. Losoncz. Bács’társasága, néhány silány egyén’ kivételével, meglehetős, kivévén a’ sze­mélyzet’ egyes hibáit. Maga az igazgató, mel­­lékesb 's mindennapibb szerepek’ vitelére lát­szik alkalmatosnak; tehát nehezebb intricus jellemeket soha se vállaljon—el. Neje az éke­sebb asszonyokat, nagymamikat, nénikéket, de ravasz komornákat is jól játsza, csak egy kissé siránkozó beszédét mérsékelje. Ilorváthnak mindnyájok közt legtisztább beszédmódja és mi­mikája van, ’s illető szerepeiben, a’ társaság­nak egyik legjobb tagja. Ilorváthné’ játékát, természetes, könnyűded színi viselete mellett, szerepeinek mindenkori jól tudása is ajánlja, 's csak azon megjegyzésem van róla, hogy be­szédmódjában egy kevéssé kaczér, de ezen hi­báján kívül, mindig találhatni éleményt, ked­ves, könnyen folyó játékában. ’S minden eset­re , akár mellyik vidéki szinésztársaság­ prima donnájának beillenék. Az ő játékát a’ losonczi közönség legjobban szereté, 's méltánylatát, sokszori kihívásokkal bizonyítá. — Szobosz­­lay, gyakran rivalkodásig kiélesített hangjai kellemetlenek; ’s gyöngéd szerelmi-,finomabb, nyájas társalgási-és szilárdabb lovagi jellemek’ játszásában, orgánuma miatt nem kielégítő; ámbár magatartása, mimk­ája , és szerepeinek mindenkori hiba nélkül való tudása, ajánlja őt. — Kovácsban, legtöbb komikai erőt tapasztal­tam. Quasimódót helyesen adá; de különösen Bábel lovag’jellemét, híven és mulatságosan másolta. A’ kántorok, ’s falusi nótáriusok sajátságos természeteik, öltözeteik, ’s pedant viseleteik’ utánzásában remekel. Igen kár, hogy gyakran orrhangon beszél, mit, kitetszett né­mely szerepeiből, hogy ha akarna, egészen kikerülhetne. Azért is tanácslom neki, fordít­son szorgalmat, magát, ezen hibájától elszok­tatni, és figyelmeztetem őt egyszersmind sze­repeinek hívebb, szorgalmatosabb megtanulá­sára, mert az akadozó készületlenség miatt, elhanyagúl játéka. — Miksai, szinte meglehető­sen játszik mellék­szerepeket, de neje, még néma szerepek’ vitelére is, nehézkes mozdula­tai miatt,alkalmatlan; szóval színpadra éppen nem való. Teréz hasonlóképpen, ámbár a’ gyáva, ügyetlen szobaleányok’ szerepében, övé a’ha­talom és dicsőség. Végseiné pedig valóságos gyöngytyúk hangokban rikácsol. Az igen nevet­ségesen jött­ ki, hogy a’színművekben, gyakran estek felvonások hónapokra, esztendőkre, vagy más bizonyos határidőkre egymásután,'s a'színé­­szek,még is mindannyiszor egyforma öltözetben

Next