Regélő Pesti Divatlap, 1843. január-június (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-01-26 / 8. szám

229 230 kezénél, azt akkor meg nem kaphatám; következő nap a’ csatában egy szeren­csétlen golyó találá, ő elhunyt­ béke porára , ’s nem gondolá, hogy a’ le­rótt kötelezvénynyel fia egykor még visszaélem!!“ .Ez mese is lehet, mit én hinni semmi esetre sem tartozom!4 „Mese ? báró úr, hazudni nem ta­nultam. Egyébiránt elhúnyt atyja ke­ze’ írásával is megismeré, hogy a’ tar­tozást lefizetém.44 .Ugyan úgy-e? ’s ön ezt múltkor nem is említé?4 „Mert nem valék bizonyos hollété­ről; most azonban reá akadva birto­komban, ’s im itt van az irat!“ felelé a’ kapitány ’s tárczájából egy összehaj­tott régi papírdarabot von elé. Báró Légh hirtelen átvevé azt tőle, ’s mo­hón futá át szemeivel. ,Atyám’ írása, mondá később, de ki áll jól érte, ha nem utánozott-e? kapitány úr! valóban sajnálnom kell!, ’s itt az iratnak apró részekre tépett darabjai a’ padlóra szállongának. „Ez alacsonyság, ocsmány ala­­csonság,44 hiada felugorva Lendy, de a’ báró hidegvérüleg tolá­lt vissza kar­székébe. ,Csendesen, öreg úr, csendesen! a’ nyugtatvány szét van tépve, de a’ kötelezvényt még apróbbra tépendem, csak ön akarja !– mondá, de a’ felindult öreg miről sem akart hallani. ,Gondolja meg ön, drága kapitány úr! folytatá ismét, hogy ha e’ kötelez­vényben foglalt összeget törvény elé­be hozom, önt ennek ítélete koldussá teendi. Van azonban egy mód ezt meg­váltani, ’s ezen egy mód: leányának szerelme. Valóban csekély váltságdíj, ha csak vesztaszűznek nem akarja szentelni a’ szelidke galambot!4 „Oh nyomorú! hiadá újólag az öreg, arczait a’ harag’ sötét pírja futá el, ’s mielőtt a’ báró akadályozható, a’ fal­ról egy pisztolyt ragada le­ ,’S most el szemeim elöl, alávaló lénye egy per­­czig se fertöztesse tovább lakomnak padlatát, tegyen mint akar, de az atyát kímélje meg.44 „Ön indulatba jött,Lendy úr! viszon­­zá Légh nyugodtan, ’s igy természetes, gondolkodnia nem lehet. Egy hét múlva ismét eljövök, addig határozzon.” Elment. A’ kapitány felemelt karját leeresz­tő , egy ideig vad tekintettel a’ távozó után merede, aztán erejéből kifogyva, karszékébe hanyatlott. Illy helyzetben találá­st a’ kertből belejtö Emma. ,Jer leányom, jer keb­lemre, gyermekem!– rebegé ekkor, ’s mintegy biztosítani kívánva magát birto­káról, szenvedélyesen melléhez szorítá­st. „Oh a’ nyomom! ismétlé, ’s ő egy atyának merészelt tenni illy gyaláza­tos ajánlatot!44 IV. Az esküvő’napja télre határoztaték, ’s az egészet, némi körülmények végeit még mindig titok fedé. Zárday Lajos családi viszonyainak elrendezése vé­gett haza menendő, elbucsúzék jegye­sétől, és Lendyéktől is, megjövendtét hat hét múlva igérő. Elméjét hosszú útjában a’ két bucsuzási jelenet foglal­­kodtatá. Egy részről Vilma állott előt­te forró kérelmeivel, röviditné meg lehetőleg távollétét, mert ez nekie egy egész örökké valóság leend , sietne az őt óhajtó karokba, szívét és szerelmét

Next