Regélő Pesti Divatlap, 1843. január-június (2. évfolyam, 1-52. szám)
1843-01-26 / 8. szám
229 230 kezénél, azt akkor meg nem kaphatám; következő nap a’ csatában egy szerencsétlen golyó találá, ő elhunyt béke porára , ’s nem gondolá, hogy a’ lerótt kötelezvénynyel fia egykor még visszaélem!!“ .Ez mese is lehet, mit én hinni semmi esetre sem tartozom!4 „Mese ? báró úr, hazudni nem tanultam. Egyébiránt elhúnyt atyja keze’ írásával is megismeré, hogy a’ tartozást lefizetém.44 .Ugyan úgy-e? ’s ön ezt múltkor nem is említé?4 „Mert nem valék bizonyos hollétéről; most azonban reá akadva birtokomban, ’s im itt van az irat!“ felelé a’ kapitány ’s tárczájából egy összehajtott régi papírdarabot von elé. Báró Légh hirtelen átvevé azt tőle, ’s mohón futá át szemeivel. ,Atyám’ írása, mondá később, de ki áll jól érte, ha nem utánozott-e? kapitány úr! valóban sajnálnom kell!, ’s itt az iratnak apró részekre tépett darabjai a’ padlóra szállongának. „Ez alacsonyság, ocsmány alacsonság,44 hiada felugorva Lendy, de a’ báró hidegvérüleg tolált vissza karszékébe. ,Csendesen, öreg úr, csendesen! a’ nyugtatvány szét van tépve, de a’ kötelezvényt még apróbbra tépendem, csak ön akarja !– mondá, de a’ felindult öreg miről sem akart hallani. ,Gondolja meg ön, drága kapitány úr! folytatá ismét, hogy ha e’ kötelezvényben foglalt összeget törvény elébe hozom, önt ennek ítélete koldussá teendi. Van azonban egy mód ezt megváltani, ’s ezen egy mód: leányának szerelme. Valóban csekély váltságdíj, ha csak vesztaszűznek nem akarja szentelni a’ szelidke galambot!4 „Oh nyomorú! hiadá újólag az öreg, arczait a’ harag’ sötét pírja futá el, ’s mielőtt a’ báró akadályozható, a’ falról egy pisztolyt ragada le ,’S most el szemeim elöl, alávaló lénye egy perczig se fertöztesse tovább lakomnak padlatát, tegyen mint akar, de az atyát kímélje meg.44 „Ön indulatba jött,Lendy úr! viszonzá Légh nyugodtan, ’s igy természetes, gondolkodnia nem lehet. Egy hét múlva ismét eljövök, addig határozzon.” Elment. A’ kapitány felemelt karját leeresztő , egy ideig vad tekintettel a’ távozó után merede, aztán erejéből kifogyva, karszékébe hanyatlott. Illy helyzetben találást a’ kertből belejtö Emma. ,Jer leányom, jer keblemre, gyermekem!– rebegé ekkor, ’s mintegy biztosítani kívánva magát birtokáról, szenvedélyesen melléhez szorítást. „Oh a’ nyomom! ismétlé, ’s ő egy atyának merészelt tenni illy gyalázatos ajánlatot!44 IV. Az esküvő’napja télre határoztaték, ’s az egészet, némi körülmények végeit még mindig titok fedé. Zárday Lajos családi viszonyainak elrendezése végett haza menendő, elbucsúzék jegyesétől, és Lendyéktől is, megjövendtét hat hét múlva igérő. Elméjét hosszú útjában a’ két bucsuzási jelenet foglalkodtatá. Egy részről Vilma állott előtte forró kérelmeivel, röviditné meg lehetőleg távollétét, mert ez nekie egy egész örökké valóság leend , sietne az őt óhajtó karokba, szívét és szerelmét