Regélő Pesti Divatlap, 1843. január-június (2. évfolyam, 1-52. szám)
1843-04-20 / 32. szám
egy 30—40 ember volt velünk együtt a’ nagy jelenésnek ájtatos, hallgatag tanúja. E’ tekintet imádkozásra hangolja a’ lelket, ’s ott álltunk önkénytelenül összekulcsolt kezekkel, az ég’ nagy kristálydombja alatt, mintegy buzgóságba merült quakker gyülekezet, komolyan hallgatva, és egy sem volt olly szemtelen, hogy szokásos, divatos elragadtatás’ üres ömledezéseivel háborgatta volna az ünnepély’ csöndét. — Sokan igen is merészen használják az isteni szót, ’s vannak ismerőseim, kik minden pecsenyét, pohár pezsgőt ’s lábikrát isteninek magasztalnak, de illy kilátás’ gyönyörében csakugyan van valami , a’ mi e’ nagy nevet megérdemli. Főn a’magason szétkalandoz ’s mintegy uralkodik kétittas tekintetünk egy kis világ fölött, melly előttünk abroszként kiterítve fekszik, hegyes völgyei ’s vizeivel. — Az ájtatos nézőnek’ arczait rózsákkal hinté az esti pir, ’s én gyönyörrel jártatám szemeimet végig a’ csoda szép panorámán, ’s a’ lelkesült arczok’ égtől kölcsönzött rózsáin. — ’S e’ szózatos némaság csak akkor szünt meg, midőn a’ szép tűzgolyó egészen lemerült ’s a’ lég hús, az est homályos lett. — Imádkozzatok, ti kik a’ Rigire vándoroltok , hogy illy kedvező napotok legyen a’ szeszélyes hegyi természetben. Innét még fél óráig tartott felmennünk a’ Rigi-Culmra, a’ hegy’ legmagasb pontjára, hol éjjeli szállásunkat találtuk. A’ rigi-culmi vendéglő a’ hegy’ legfelsőbb (5555. magas) teteje alatt mintegy ötven lábnyira fekszik, 1816 óta áll, ’s annyira látogattatik, hogy sok nyári éjszakán lehetetlen benne ágyat találni, noha 40 ágygyal bir. A’ faépület minden lépésre reng és viszhangzik; falai közt szép nyáréjeken a’ legnagyobb elevenség, futkozás, zaj és robaj, minden európai nyelv —egész kis bábér. De a’ különben egyszerű faépületet példás tisztaság ajánlja; asztala pedig nem csak jó, de mondhatni, hogy tekintve e’ magosságot, hova mindent felhordani kell, nagyon is urias. Ollykor,ha véletlenül, vagy az év’szokatlanabb részében rögtön sok vendég érkezik: megtörténik ugyan, hogy a’ koplani kénytelen, kiéhezett hegymászók jobban gyönyörködnének egy nagy kerek sajtban, mint a’ holdvilágban, vagy a’ nyugvó nap’ aranytányérjában , de most, nyár’ elején, illyen szerencsétlenség nem érte gyomrainkat. A’ vacsoránál igen jó halakat, süteményeket ’s mindent kaptunk, mit a’ legkényesebb ing megkívánhat. Apró emlékeket vettünk, igen ügyesen faragott faczikkelykéket, mellyeket itt ’s egész hegyes Schweiczban tolakodva árulnak. — A’ társaság kevert volt, élénk franfcziák, nehézkes németek, hallgatag angolok, azon egyben megegyezők, hogy roppant étvágyukban egyenként annyit felemésztettek, mennyivel hat éhes kolduló barát, ’s e’ felett néhány ártatlan gyermek jól lakott volna. — Csodálatos, varázsszerü érzelem, hosszas magános vándorlás után a’ sziklák’ kopár falai, sötét fenyvesek, mormoló bérczpatakok’ zúgásai közt, egyszerre a’ magas tetőn, mintegy új világban, mintegy ismeretlen planétában, idegen, soha többé nem látandó társaságot találni, melly a’ jövevényre fél kíváncsian, fél közönyösen néz. Városok, ’s faluk, az emberek’ szokott lakói mélyen a’ völgyekben maradtak; itt, a’ felleger-