Regélő Pesti Divatlap, 1843. január-június (2. évfolyam, 1-52. szám)
1843-06-01 / 44. szám
1379 egy nyolcz kilencz éves fiú — anyjának hibás szemére czélozván. ,Akasztófa’virága! — jön az üdvözlés. — Dejszen látok én balra is,— de te, tudom, megint oda kódorogtál. Hanem semmi , majd ha visszajősz , megkapod a’ magadét, most pedig lódulj, és vidd haza a’ nagyságos kis- s asszonynak e’ virágokat, itt la!. A’ fiúnak egy sebes sólyompillanata elég volt, mind a’ tereh mind a’ vitetőné’ értékét megbecsülni, ’s arczára annyi nyájasság ült, mennyit egy mosdatlan arcz csak kifejezhet ’s a’ vevöné elébe lépve: „Hova parancsolja, nagyságod ?“ kérdé ’s mig füle feleletre várt, addig már neki guggolt a’ felnyaláboláshoz. ,De biztos - e ezen fál?‘ kérdé Vilma. „Hogy biztos-e, nagyságos kisaszszony? — nehezteld a’ vastag kofa — hiszen keresztfiam. . .“ ,Az ám — vigyorga fel guggoló helyzetéből Szeppi —még pedig bérmálásró is“, veté utána’s egy magyarázó mozdulatot tön kezével arcza felé, mintegy az arczcsapás’ fogalmát kívánván érthetővé tenni. ,Készen vagy-e már?4 — kiálta feléje a’ kertészné. „Mint a’ katona!“ kiálta Szeppi, Vilma elébe szökve. ,Hát tudod-e a’ Kecskeméti-utczát?4 kérdé Vilma, „Hogy ne tudnám , hisz arra megyünk haza mindennap a’ Józsefvárosba.“ ,A’ Wenkheim házat ?‘ „Ó jé! Hiszen a’ Hausmeister Lizi velem járt a’kisdedovóba, ’s mindennap haza kisértem.“ ,Az első emeleten balra a’ csengetyünél . . .4 „Igen, a’ csengetyüt meghúzom.“ ,Réthy Bálint urat kérdezed.4 „’S ha jó helyen járok, ott hagyom a’ virágokat — azaz, miután egy kis borravalót kaptam,“ hunyorga a’ szép falusi kisasszonyra. ,Azt én adok neked, nesze!4 „Szépen köszönöm ’s most mars! előre! egy, kettő, három!“ ’s kimért lépésekkel sietett előre a’ vásott ficzkó, félszemmel lesve a’ körülállók’ arczain diadalát, mellyet elméssége kivitt neki. A’ virágok ki lőnek fizetve, ’s Vilma kisasszony nyugodtan lebbent odább duennájával a’ boltok felé, függönyeit bevásárlandó. A’ boltokban unalmas mindennapi fecsegéseket ’s jeleneteket találnánk, mikkel olvasóim’ béketűrését nem akarom próbára tenni; inkább röviden leirom addig, ki és mi volt beszélykénk’ hösnéje. Ha egypár kandi uracs, kiknek az utczán ellebegtében már is szemébe tűnt, szavaimat hall hatná, tudom nagyobb figyelemmel hallgatnának reám , mint a’ nemzeti színházban hallgatniok szokásuk. Réthy Vilma, egyetlen leánya volt egy becsületes, egyenes lelkű, de kissé nyers természetű, ’s keletiesen kényelmes véralkatú magyar nemesnek, Réthei Réthy Balint uramnak, ki ősei után ’s némelly, inkább szerencsés eseteknek mint Réthy uram’ gazdálkodó talentomának köszönhető speculatiók, valamint házassági viszonyok által szép és nem megvetendő vagyonnal bit, ’s mondhatni, egyike volt a. . . megye’ legjobb módú földesurainak , mig felesége élt. De ennek 1380