Regélő Pesti Divatlap, 1843. január-június (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-06-01 / 44. szám

1379 egy nyolcz kilencz éves fiú — anyjá­nak hibás szemére czélozván. ,Akasztófa’virága! — jön az üd­vözlés. — Dejszen látok én balra is,— de te, tudom, megint oda kódorogtál. Hanem semmi , majd ha visszajősz , megkapod a’ magadét, most pedig ló­dulj, és vidd haza a’ nagyságos kis- s asszonynak e’ virágokat, itt la!. A’ fiúnak egy sebes sólyompillana­ta elég volt, mind a’ tereh mind a’ vi­­tetőné’ értékét megbecsülni, ’s arczá­ra annyi nyájasság ült, mennyit egy mosdatlan arcz csak kifejezhet ’s a’ ve­­vöné elébe lépve: „Hova parancsolja, nagyságod ?“ kérdé ’s mig füle feleletre várt, addig már neki guggolt a’ felnyaláboláshoz. ,De biztos - e ezen fál?‘ kérdé Vilma. „Hogy biztos-e, nagyságos kisasz­­szony? — nehezteld a’ vastag kofa — hiszen keresztfiam. . .“ ,Az ám — vigyorga fel guggoló helyzetéből Szeppi —még pedig bér­mál­ás­ró­­ is“, veté utána’s egy ma­gyarázó­ mozdulatot tön kezével arcza felé, mintegy az arczcsapás’ fogalmát kívánván érthetővé tenni. ,Készen vagy-e már?4 — kiálta feléje a’ kertészné. „Mint a’ katona!“ kiálta Szeppi, Vilma elébe szökve. ,Hát tudod-e a’ Kecskeméti-utczát?4 kérdé Vilma, „Hogy ne tudnám , hisz arra me­gyünk haza mindennap a’ Józsefvá­rosba.“ ,A’ Wenkheim házat ?‘ „Ó jé! Hiszen a’ Hausmeister Lizi velem járt a’kisdedovóba, ’s mindennap haza kisértem.“ ,Az első emeleten balra a’ csenge­­tyünél . . .4 „Igen, a’ csengetyüt meghúzom.“ ,Réthy Bálint urat kérdezed.4 „’S ha jó helyen járok, ott hagyom a’ virágokat — azaz, miután egy kis borravalót kaptam,“ hunyorga a’ szép falusi kisasszonyra. ,Azt én adok neked, nesze!4 „Szépen köszönöm ’s most mars! előre! egy, kettő, három!“ ’s kimért lépésekkel sietett előre a’ vásott ficz­­kó, félszemmel lesve a’ körülállók’ arczain diadalát, mellyet elméssége kivitt neki. A’ virágok ki lőnek fizetve, ’s Vil­ma kisasszony nyugodtan lebbent odább duennájával a’ boltok felé, függönyeit bevásárlandó. A’ boltokban unalmas mindennapi fecsegéseket ’s jeleneteket találnánk, mikkel olvasóim’ béketűré­­sét nem akarom próbára tenni; inkább röviden leirom addig, ki és mi volt be­­szélykénk’ hösnéje. Ha egypár kandi uracs, kiknek az utczán ellebegtében már is szemébe tűnt, szavaimat hall­ hatná, tudom nagyobb figyelemmel hallgatnának reám , mint a’ nemzeti­­ színházban hallgatniok szokásuk. Réthy Vilma, egyetlen leánya volt egy becsületes, egyenes lelkű, de kis­sé nyers természetű, ’s keletiesen ké­nyelmes véralkatú magyar nemes­nek, Réthei Réthy Balint uramnak, ki ősei után ’s némelly, inkább sze­rencsés eseteknek mint Réthy uram’ gazdálkodó talentomának köszönhető speculatiók, valamint házassági viszo­nyok által szép és nem megvetendő vagyonnal bit, ’s mondhatni, egyike volt a. . . megye’ legjobb módú földes­urainak , mig felesége élt. De ennek 1380

Next