Regélő Pesti Divatlap, 1843. január-június (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-06-01 / 44. szám

1393 1394 jó szív ’s bátorság egy arányban vol-­­ tak. Szive vérzett a’ király’ kegyet­lensége felett, azokért, kiknek meg­mentése egyedüli mennyei vágya. Wal­lis k esdését hathatósnak reményré , majd rettenve értvén az ellenkezőt, önmaga határozódék próbatétre, ’s bár tarthatott tőle,hogy kérelme’ megveté­se reá nézve alázó, szégyenitö lehetne, ’s tettével a’ zord férjet még inkább ingerelné, de nagy lelke áttört ez eszme-korán. Férje elé borulva oko­kat hordott fel okokra a’ hat polgár’ ügyében. »Folt lesz, uram királyom! — mond ihletve — győzelmed’ fé­nyén ezek’ vére, vagy azt tán egészen is lehomályositja. Nem is csupán ten­­becsületed, hanem az emberiség, a’ vallás követeli vissza vesztő helyről e’ nagylelkű polgárokat. Uram királyom! a’ hadi szerencse változandó. Mi a’ veszteség, mint intő, mint borzasztó tükör a’ győzelmesnek? Az uram ki­rályom! az irgalom, ’s kegyelem hisz, drága köve a’ borostyánnak. Ha hát van előtted a’ mi szent, ha hiszed, hogy az erény isteníti az embert, ha ismersz ’s tudod, hogy bűnnel bűnért királyok’ trónjára se lépnék, ’s az erényért, hogy téged ez istenitsen, lábaidhoz porba is kész vagyok borulni, úgy akkor, uram királyom , a’szá­nakozást olvasván a’ körülötted állók’ arczairól, könyörgésem’ viszhangzá­­sát hallván szorult szivök’ sóhajtban, kegyelmezz , e’ nagylelkű polgárok­nak kegyelmezz meg.“ A’ király’torzképén pillanatnyi di­­csőülési érzemény vonult át — igy emelé fel lábaitól nejét — majd ismét vadulva, földhöz szegzett szemekkel, összeszorult, vonagló ajkakkal, léleke­zetlen, közös csend­ kisérte belharczba keveredett, ’s­­asszony, — mond per­­ezek múlva — akartam volna , hogy akár hol inkább, mint itt lettél vala. Te kértél, ’s kérelmedet meg nem adni nincs erőm; hatalmadba adom a’ fog­lyokat.“ A’ lelkesnő azonnal lakába vezette­té őket,öltönyüket felcserélteté, ’s gaz­dagon megvendégelve , emlék­pénz­zel szabadon bocsátá. Calais-ba lett térésükkor közös volt a’ határtalan öröm. Eduárd is bevezető seregét, ’s a’ la­kosok’ élete kímélve jön. (Francziából ) Szűcs Károly: FŐVÁROS. Pesti posta. Vásárunk beállott, ked­vező idő­ s úgy látszik, szintolly kedvező kö­rülmények’ kíséretében; különösen gazdagok divattáraink, helybeliek úgy mint a’ kül­földről érkezettek, ’s ha a’ vevőkben olly bőségük van mint látogatókban, úgy bizo­nyára jó aratásnak nézhetnek elébe. — Sok tavaszi divat csak e’ vásár által kapja a’ sanctiót, 's azért hölgyeink rendszerint, be is szokják azt várni . . . igy p. o. a’ szalmakalapok­ uralkodó alakja is többnyire e­ vásártól függ.

Next