Regélő Pesti Divatlap, 1843. január-június (2. évfolyam, 1-52. szám)
1843-06-01 / 44. szám
— Az itt Pesten nem rég felállított dolgozó fegyházban létezők’ száma jelenleg már 69, kik lőször- és gyapjú tépegetés, gerebenezés és fonással, végre fűszeráruk’ tisztogatásával is foglalatoskodnak. — Lóversenyeink a' pesti gyepen ma vevék kezdetöket, 5. ’s 7-kén folytattatván. A’ versenyeket nevezetes jutalmak érdekeseik. Az eredményről jövő számunkban. IRODALOM. íj naptár. Mielőtt magáról a’ naptárról szólnék, kötelességemnek érzem a’ t. ez. szerkesztőségeket a’ népnevelési ügy* nevében megkérni, legyenek szívesek ez értesítést lapjaikba fölvenni.*) Habár egyéb tárgyakban különbözők is a’ t. szerkesztő urak’ véleményei, de abban, hogy mindenek előtt a’ népet nevelni kell, majd mindnyájan megegyeznek, annál fogva remélhetem, hogy jelen soraimat, mellyekben újra szinte a’ népnevelésre ajánlom parányi tehetségemet , lapjaikba fölvenni méltóknak tartják. — Akármiféle egyesület némileg joggal és kérés nélkül küldi közléseit a szerkesztőségekhez, én azt hiszem magános ember is igényelheti akkor, midőn szinte a’ közjóért szándékozik erejéhez képest bármi csekélységet is tenni. Grünn János ur szegedi könyvnyomtató felszólított, hogy egy uj naptár’szerkesztését vállaljam magamra, mellyet ő a’ jövő 1844-dik évre ezen czim alatt: „Iparűzök, kézművesek, és föld— mivelők’ naptára“ szándékozik ki-s adni. Én készséggel ajánlkoztam, de nem csupán mint szerkesztő, hanem azon ígérettel, hogy a’ szorosan vett vörös betűs részen kívül, mellyet a’ csillagvizsgáló szokott esztendőnként megküldeni, az egésznek tartalmát leginkább magam írom. Az egyesség meglett, én dolgozni kezdettem. „Hát ön már annyira vitte, hogy kalendáriom-irásra szorult, arra vesztegeti idejét?“ Így mond egy ismerősöm, ’s félig meddig barátom. Igen felelém ; én a’ népnek szántam azon csekély tudományt, mit fáradsággal szereztem, ’s a’ mit még ezután szerezni fogok ; igen a’ népnek mondom el, a’mit tudok, a’mikor, a’ hol és a’ miként csak alkalmatosságom van. A’ nép’ kezében még eddig inkább csak kalendáriom forog, nem okosság-e tehát, mindent a’ mit körülményeinkhez képest lehet, a’ mit nevelésére, felvilágosulhatására, szóval jólétére szükségesnek tartunk, kalendáriomba rakni, mit már megszokott? Ne nézzük, mi czimű munkában adjunk, hanem adjunk mindenütt, főkép pedig adjunk tehetségünk szerint jót. Én nem vagyok azon szerencséseknek egyike, kik maradandó becsű műveket hagynak magok után a’ késő kor’ bámulására; én megelégszem azzal, ha a’ nép közt néhány jó, egészséges magot hinthetek el, melly egykor gyümölcsöt hozand. Ha csekély is tehetségem , de annál nagyobb meggyőződésem, hogy mind az , mit honunknak virágoztatására teszünk, csak üvegházi gyümölcs leszen, ha munkánk nem oda van fökép irányozva, hogy leg 's legelőször az egész nép neveltessék. Ez által pedig nem azt akarom mondani, hogy valakit erőnek erejével hajánál fogva kelljen iskolába hurczolni. Éljen kiki jogaival és szabadságával; ne akadályoztassák semmi foglalatosságában akkor, midőn az által mások jogaiba nem *) Nemcsak felveszszük , de részünkről is szi-ves figyelmébe ’s meleg pártolásába ajánljuk t. olvasóinknak. A ’ szerk.