Regélő Pesti Divatlap, 1843. január-június (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-06-01 / 44. szám

<389 <390 Tettctcs-e, vagy belösztön, Vagy akár mi más ? Csak hogy a’ halottra könyet Ejteni szokás; Engemet viz ott se érjen, 'S már ha sírni kell, Sírja hát hideg poromra Konyát borkehcly. Petőfi Sándor. A' HAT CALAIS-I. Das Wohl des Ganzen ist das grösste Ziel der Tugend. Lafontaine. Harmadik Eduard angol király, ha­lódik Fülöp franczia királylyal viselt háborúja’ alkalmával megszállá Calais városát 1346-ban. A’ magokat vitézül viselt francziák’ átalkodott ellenállása, sokat feláldoztatott népéből Eduárddal, ’s ugyanannak kiszámított ostromát meg- hiusilá. Évig tartott a’ kemény ostrom, ’s ha a’ városban támadt éhség nem kény­szerítő vala a’ polgárságot városa’ fel­adására, sikerült volna a’ franczia vi­tézségnek elfoglalni a’ főbb helyeket, ’s félbeszakasztani az ostromot, mint­hogy Fülöp is készült felszabadílni a’be- zárttakat. De az éhség a’ lakosok’ egy részét fölemésztő, ’s okuk volt a’ még élőknek rettegni , további ellenállás’ esetében amazok’ borzasztó sorsától. Fienne Jánosa' megszállott város’ kormányzója, nyomatva az uralkodó ínségtől, elvégre 1347-ben követel küld Eduárd’ táborába, azt a" városnak bizonyos kötés, ’s feltételek alatti fel­adásáról értesítőt. A’ hosszas táborozás, nagy veszte­ség, makacs ellenállás miatt ingerült király, mitsem akart először hallani feltételekről, de ezek nélküli magameg­adást kívánt, nyilvánítván határozatát, miként a’ lakosok’ ’s örsereg’ egy ré­szét leöletendi, a’ másiknak kegyelmez váltságdíjért. E’ borzasztó szándékról, mindaz- által lebeszélék tanácsosi, a’ kormány­zó’ követe’ távozása után, félvén a’ ha­ragra gyűlt Fülöp’ visszatolásától. El is állt Eduárd e’ szörnyű határozattól, de hat polgárt kívánt közölök, kik bűn- bánólag , fedetlen fővel , nyakukba akasztott kötéllel jelenjenek meg a’ táborban, hozván magokkal a’ város’ kulcsát, kik a’ többiért mint elégtevö áldozatok essenek el. Az uj határozatot a’ kormányzónak Mauni követe által adatá tudtára, ki erre egész lényében megrázkódott, kételkedvén, ha vájjon találkozik-e Calaisban illy önkénytes áldozat? a’ találkozás’ esetében pedig azok’ gyász­sorsa szomoritá „Azonban maradj,uram! — szól esdve Maunihoz — talán nem hagyta még el az erény, mint szeren­cséje Calais—t; légy szemtanúja a’ tör- ténendöknek.“ A’ kormányzó hírnököt kiilde Calais’ minden utczáira, népét, egy a’ várost lárgyazó fontos dolog miatt bi­zonyos helyre összehívót. És megje­lenők népe a’ kijelelt nyilttéren, ’s ah! az egész’ kedélyén félelem ’s remény látszott küzdeni ; a’ sanyart arezokon éhség honolt. A’ kormányzótól kisérve megjelent a’ követ is, ’s hallatja a’ lé­lekrázó izenetet. Halálcsend uralkodott beszéde után a’ seregletben; lélekhá- ború tűnt fel az arczvonalakon; egyik a másikra nézett, kérdöleg: „kész vagy-e áldozatra menni a’ közjóért?“ A’ magukban, ’s másokban ehhez mért lelkieröt nem érző, nem hivő

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék