Regélő Pesti Divatlap, 1843. július-december (2. évfolyam, 1-52. szám)
1843-09-17 / 23. szám
709 mig más hölgyek a’ világ’ vidor fényében kellemeiket elpazarolják, ’s minden kéztől, virágjaikban lecsipetvék, félrevettetnek, s a’ szeplőtlen két aggszísz’ oltalma alatt — mint a’ rózsa az óvótövis közt — tisztán életeleven, és kellemes asszonyiságban fejlődött tökélyre. Büszkén, és lelkesüléssel tekintének mindig a’ nénék a’ fejlődő gyönyörű hölgyre , és szorosan hitték, ’s nyilván vallották, hogy ha az egész világ’ minden leányai eltántorodnának, hála az égnek a’ Katzen-Ellenbogen és család’ fiatal örököse ollyasmit soha el nem követhetne, a’ szűzleányiság’ szabályait át nem hághatná. Ámbár Landhorst bárót számos gyermekkel meg nem áldották az egek, de azért házköre mégsem volt kicsiny,mivel az isteni gondviselés igen sok szegény rokonnal gazdagította, ezek mind — kivétel nélkül—olly szeretetteljes vonzódással viseltettek a’ dús báró iránt, valamint csak a’szegény rokonok gazdag atyafiak iránt természeti hajlamuk’ következtében viseltetni szoknak, és semmi alkalmat el nem mulasztanak csoportosan a’ váriakban jöhetni, azt megnépesíteni, némileg annak ünnepélyes csendét zajosabbá tenni. Minden családi ünnepet a’ báró’ költségén pompásan megültek, ’s midőn illy alkalomkor mindenki illendőleg kielégiteték, nagy örömmel vallották, hogy az illy családi összejöveteleknél ’s a’ rokon szívek’ egymásbai ömledezésénél dicsőbb valami nincs a’ föld’ kerekségén. A’ báró ámbár kicsiny emberke, de azért azon nagylelkű férfiak’ egyike volt, kiknek, valahányszor kisebb világban magok körül széttekinthetnek, jó kedvű magasztos érzeménye dagasztja mellüket. Mit sem szeretett ő inkább mint hosszú történetekben, mint a’ hatalmas ősök’, kiknek sötét képmásai a’ falról lehunyorgának , harczias tetteit elregéleni, és az illy hosszadalmas regéket senki sem hallgatta nyugodtabban, mint kik a’ báró’ költségén nyertek táplálékot. Ő maga is minden csodaszere iránt nagy vonzalommal birt, erősen hitte ama’ természet fölötti eseményeket, millyenekkel teltvék Németországnak minden hegyei, ’s minden völgyei. Vendégeinek hiszékenysége felülmúlta még a’ báróét is, csodás elbeszéléseket, kalandos regéket meresztett szemmel ’s tátott szájjal hallgattak, ’s tetszésüket, álmélkodásukat kinyilatkoztatni el nem mulasztották , ámbár azokat már magától a’ bárótól százszor is hallották, így élt Landhorst báró, ő asztalánál oraculum volt, kis birtokában határtalan parancsnok,’s mindenek felett azon meggyőződésben boldognak érzé magát, hogy ő korának legbölcsebb férfia. Épen történetünk’ szakában a’ várban nagy nemzetségi gyülekezet tartalék, mire okot egy nem kis nyomatéké alkalom szolgáltatott; a’ báró’ leánya’ vőlegényének érkeztét várták tudniillik. Egy bajor nemes és a’ báró közt hosszant folyt e’ végért az alku; eredménye jön ennek : a’ két ház’ érdemeit a’ gyermekeik’ egybekelésének nagyobbitása. A’ menyegzői előkészületek a’ legnagyobb pontossággal megtétettek, a’ fiatalok, a’ nélkül hogy látták volna egymást, eljegyeztetek,és az egybekelés’ napja meg lön határozva. E’ végre a’ fiatal Allenburg grófot, ez volt neve a’vőlegénynek, az atyja a 23* 710