Regélő Pesti Divatlap, 1843. július-december (2. évfolyam, 1-52. szám)
1843-10-19 / 32. szám
REGÉLŐ, PESTI DIVATLAP.0-® Második év’ második fele. — Kiadja és szerkeszti Garay János. Csütörtök, 32. SZ. octt 19, 1843. Megjelenik minden héten kétszer egy divat képpel. Blepzethetni minden k.postahivatalnál. Külföldre csak a bécsi k.főpostánál. Kolozsvárott t.Méhes urnál.—Ára félévre, helyben kft.postán kft.pengőpénz. Kiadó hivatal, Uri-uteza, Trattner-Károlyi ház’ második udvara’ második emeletében. A ILIA LUJ SZTANCS. (Oláh beszély.) Erdélynek egy igen kellemes vidékére vezetem az olvasót. Meleg nyári idő volt; a’ Maros nagyszerű kígyóként ,majd egy büszke hegy’ tövéhez facsarodott, majd sima rónákon bolygott tova. Ünnep volt, ’s a’ természet a’ szent némaságot, melly a’ folyamot szegélyező falvakon uralgott, megdicsőité. Sorsom falusi lakassal áldott meg, mert regényes hajlamomnak több tápot nyerhetők ott. Zaklatott kedélyem a’szabadba csalt, oda, hol az életvágy hatalmasan fogamzik az ember’ keblében, hol a’ múlandóság csak kápra álomként tűnik el. Egyik partját a’ folyamnak, melly dombként emelkedik nyűgöt felöl, választóm álláspontul, a’ szép távolba kimerengö. Láthatám a’ Maros’ kigyódzó folyamát, melly élénk zöld szőnyegeket metsz át merész kanyarodásaival; hallám a’ közel malom’ zsilipjét, mellynek édes moraja méla ábrándba ringatá kedélyemet. Falvak valának elszórva előttem regényes csoportozatokban, ’s egy kis földabroszt szemléltem, mellyen a’ hajdankor’ csatái annyiszor viharzanak át, ’s mellynek nyomát a’ béke’ malasztos ideje egészen kiegyenlité Tova fehérült nyugotra: Radnótii’ kastélya, meszeletlen szürke falain az ószerüség’ ereklyéjét bírva. Lelkem elé varázslám a’ fejedelmek’ korát, gondolatom előtt léptetem el a’ török hadakat, mellyek bérezés honunk’ sorsán jogtalanul rendelkezőnek, ’s midőn a’ múlt’ terhes 32