Regélő Pesti Divatlap, 1844. január-június (3. évfolyam, 1-52. szám)
1844-02-25 / 16. szám
245 nap igen megharagudott, és méltán. Ezen iskola jeles származékai a’ többek között: Sámson, és Beauvalet, a’ nemzeti színház’ tagjai. Vannak Párisban magános színésznevelő intézetek is, honnan az egész ország színházai meríthetnek. Megjegyzésre méltó , hogy ha vidéki színigazgató Párisba jön szinészvásárra, nehogy zsákban macskát vegyen , kijelölt embereit a’ Fun am huies nevű zugszínházban szokta vizsgálatra felléptetni. E’ kis színház valóságos színész piacz gyanánt szolgál, ’s közönségégének egy része mindig szinház-birtokosok vagy igazgatókból ’s ezeknek megbízottjaiból áll. E’ nagyjában idehányt adatokat a’ gondolkodó elme minden további magyarázat nélkül is egy kis világgá fogná, már kiszélesíthetni; de hadd végezze be saját képmásolatát ki elkezdé : a’ dolog maga — más alkalommal. EGRESSY GÁBOR: PUSZTAI KALAND. (Ballada.) Ki az molnárruhában ? ki ott az paripán ? Ez itt Mátyás titokban , ’s az — btíjdosó zsivány. ,Megállj, ki vagy, hová mégy? vagy úgy jársz , mint a’ másé. Mond a’ zsivány, de hangja vidám hanghordozás. ,,Hogy jára hát a’ másik?44 kérdé a’ fejdelem. ,A’ csárdánál megállóit, és bort ivott velem.4 ,,Komám, nekem ma jó bort egy fürge lány csapolt, Hiszed, vagy nem? mit ettem, szép asszony’föztje volt. , Barátságért de mégis!4,, Jól van , legyen tehát!44 Már iszszák a’ barátság’ vidító poharát. ’S mi önt, lövel belé olly jó kedvet, meleget, Hogy drága nedviből nem ihatni eleget ? Mért olly vig a’ barátság, mért olly dicső a’ bor? Mert benne szép leányka’ hő pillantása forr. És isznak , iddogálnak , hosszan mint a’ világ . Már estvet is mutatnak a’ hosszú árnyu fák. ’S Mátyásnak útja nagy volt, s nagyobb a’ gondolat: Bejárni ő országit álczim , ál név alatt. A’ mint feláll, kémlődve ki a’ pusztába néz, ’S arany kereszt a’ mellén olly drága , olly nehéz. ’S mint a’ kereszt, kivillan, amaz fejéhez kap, Még, büszkeséggel érzi, hogy fent van a’ kalap. És érzi, hogy királylyal igy szembe lenni rész, ’S eltűnik , mint a’ lélek ; a’ lányka nem haboz , Hanem legott leomlik a’ nagy király elé , ’S ő felségét esengvén illy szókkal kérlelé: Uram , ne hidd hogy ollyan rósz ember volna ő , Ki e’ világon a’ leghűségesb szerető. Dúsak ellen de nálunk nem áll meg a’ szegény, Nyugtot keres de nem lel puszták’ rengetegen.“ Mátyás e’ szón megindult, meg is boszankodott, ’S egy gyűrűt a’ leánynak örök jelűl adott: Ez légyen a’ te díjon, te tudsz szeretni hűn, Válts szívednek nyugalmat ez egyszerű gyűrűn. Adván ezt szeretődnek; én majd kihirdetem. Hogy ezt a’ rendet, a’ melly most áll, nem szeretem.“ Mond és utára indul, reá nagy éj szakad ; Hall messziről dobogni száguldó lovakat. És hall csörögni fegyvert, a’ rablók’ fegyverét, A’ mint körülkerítik karéjba szekerét. De szót nem hall, de szó csak egy’ ajkirul se jő , Mert ember a’ sötétben hangról ismerhető. S ők titkolózva élnek; jótét helyébe jó, De rósz’ helyébe rész az, mi tőlök várható. Mátyásnak igy tevének szíves szolgálatot, Mert fejedelmi hite hozzájok elhatott. Tudván, hogy egy királynak sok ellensége van, így őrzik őt az útban némán és szótalan. És ő legott elérte a’ jó szolgálatot, Tudá, hogy az tévé ezt, kivel borozgatott. Látá , minő ez a’ nép , ’s nincs veszve a’ remény , Hol még a’ szívben ennyi a’ hála-érzemény. ,,Csak tudni kell a’ nyelvén! de a ki rá morog, Jó kedv helyett szemében villámot látni fog.“ Már jött a’ hold , a’ város feltűnt idétlenül, Mikép sem hal, sem él még, korán népetlenül. 16* 246