Regélő Pesti Divatlap, 1844. január-június (3. évfolyam, 1-52. szám)
1844-03-28 / 25. szám
387 beszélni.“ Fado, ki nem emlékezék, hogy e’ kis városkában ismerőse volna , szorgosan tudakozá a’ gyermektől , hogy ki küldte. Ez annál egyebet előadni nem tudott, mint hogy a’ fogadóval átellenben lakó nőszemély, ki az urat ide bemenni látá , neki egy darab pénzt ajándékozott , ’s meghagvá, hogy az urat vezesse hozzá. A leírás szerint, mit Facio a’ gyermekből csikart ki, a’ nőszemély Porcia volt. Tehát vezetőjét követendő, azonnal elkészült, ki őt az említett ház’ második emeletébe kiséré. Facio nem csalódék. A’ nő Porcia volt, ki itt mintegy rejtekben élt, magát, előadása szerint, kézi munkája által táplált. Hő elragadtatással futott ő az igeni boldog férfi’ mellére, ki őt, érzéseivel alig bíró, reszketeg karjai közt tartá. A’ mint az elragadtatás’ első mámorából magokhoz tértek, a’ lányka’ nézésébe mélyedt kedvesének elbeszélé , hogy az elválás’ pillanata óta mint gondolkozók csak ő róla, mindennemű bántalom ’s sérelmet, mit szenvednie kell, érte mi örömest szenvedi, mint volt, egyedül csak a’ vele egyesülés’ reménye képes éltét megtartani, ’s hogy most minden földi szerencse ’s boldogság’ végpontjánál van; de erősen is eltökélő, őt, bármi legyen is következése, többé soha el nem hagyni. Ha Facio eddig Porciát szép ’s gyönyörűnek lelé, most angyallá dicsőült előtte. A’ távollét ’s veszteség ingerei a’ lyány’ alakját bűvös szikekkel festék ki. ’S valóban szebb ’s viritóbbá is jön ő mint előbb volt, kecses bimbója teljesen ’s illatozva pompázott Facio’kéjreszketeg szemei előtt. A’ körülmény, minek Facio hitelt adott, hogy a’ lány eddig érte élt, nyomorgva ’s a’ világtól visszavonultan, ’s magát érte egészen föláldozta, határozott, ’s ő eltökélő, a’ nőt magától soha el nem bocsátani, hanem titkon Pisába visszavinni, ott rejtve tartani, ’s lelkiismerete’ súlyos fenyegetéseit, ’s egy nem szerencsés házasság’ nyomasztó viszonyait karjai közt fellelendő, Porcia beléegyezett. Hogy Pisában tartózkodása gyanújára senki se jöhessen, a’ nő idegen név alatt férfi ruhában akart oda menni, egy házat a’ város kevésbé népes részében bérleni, bejárást Facion kivűl senkinek sem engedendő. Facio még néhány napig maradt ***ben a’ leányt Pisába küldé , hová ez az említett álöltözetben Rialffi marquis név alatt érkezett meg, ’s maga minden legkisebb gyanút elkerülendő, mezei jószágára ment, nejéhez onnan térvén vissza. Porciávali viszonyai Brunhild szemei elől, most a’ leghűbb ragaszkodás, ’s szerelemteljes megelőzés álarcza alá törekvők rejteni, ’s ez némán áldá férje utósó útját, minek a’ szerencsés változást, mellynek alapját ugyan kimagyarázni nem tudás tulajdonította. Megérkezése után néhány nappal, mialatt Brunhildtől keveset távozók, ennek elbeszélé, hogy a’sétányon Rialffi lovaggal ismeretséget kötött, miben különös örömét leli, ’s kit még ez estén meglátogatni gondol. Ezen látogatások mindig sűrűbbek lőnek, ’s Faciot nejétől a’ nap nagyobb részén által eltávoliták. Miután a’ szerelem már nyomni kezdő álarczát is elveté, ’s helyébe hideg ’s mogorva viseletet von, Brunhild’ keblében gyanú támadt,’s eltökélő férje látogatásai’ természetét, mihelyt lehet, felvilágosítani. Egy nap midőn Porciához ment, bizonyos távolságban követé őt, ’s a’ mint ezt a’tudva levő házba belépni látá, legbiztosb szolgálói egyike által, ennek lakói felől tudakozódtatott. A’ szolgáló azon hírrel tért vissza hogy abban egy férfi néhány öreg szolgáival lakik, neve Rialffí, marquis, ’s Pisában kevés idő óta tartózkodik. A’ dolog előtte olly valószinetlennek tetszik, hogy a’ szolgáló’ szavaiban kétkedők, ’s mondása igazsága felöl meggyőződni maga szándékozott. A mint ezt megtuda, általánosan megnyugovók ugyan, de férjének sűrű látogatásai a’ marquisnál, ’s ezen szoros példátlan barátságos viszony, melly részvétét tőle érezhetőleg elfogá, előtte mindig talányos ’s felvilágosithatatlan maradt. Azokból, miket látott ’s hallott, fájdalom annyi igaz volt, hogy férje szerelmét, sőt közönséges ragaszkodását is elvesztő,’s mivel ennek visszanyerésére minden próbák hasztalanok lőnek, sőt az ellenkezőt okozák , Faciot t. i. tőle mindig messzebb távoliták: a'szegény asszonyon nagy bánat von erőt, mi annál dusóbban hatott, minél titkosabban ragadá meg élte’ belsejét. Naponként jobban hervadt ’s a’ legkisebb erősb megindulásnál is tartani lehete, hogy a’ halál bizonyos martalékát kiragadja az ötvös’ házából. Facio azonban meglehetős közönyösséggel nézte Brunhild’ elvirulását, igen, magát némellykor még a’ kívánságtól sem tartóztathatá meg, hogy Brunhild’ halála Porciával leendő megzavarhatlan egyesülésére utat nyisson. Egy történet a’ dolgok’ eddigi állását, rögtön megváltoztatá. Porcia szolgálói egyikével összekveredék’s ez az asszonya kisebbítéseit, mik őt méltatlanul érték, tűrni nem akarót, megverő. A’ nő ezen annyira feldühült, hogy Porcia ellen, kinek titkát tudá, tüzes beszét eskék, ’s szándékát teljesülésbehozó, Brunhildnak, a’ vélt marquis’ nemét felfedező. Brunhild , ki különösen az utóbbi időben, a’ belsejét dúló, dühöngő láz miatt sokat szenvedett, ezen felfedezésre felelni nem volt képes. Merőn ’s halálsápadttan néze a’ nőre. ..Elvezethetsz engem“ szólt kissé magához térve „észrevétlen a’ házhoz , midőn férjem asszonyodnál van? Gazdag jutalom, határtalan hálára számolj.“ 388