Regélő Pesti Divatlap, 1844. január-június (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-03-28 / 25. szám

387 beszélni.“ Fado, ki nem emlékezék, hogy e’ kis vá­roskában ismerőse volna , szorgosan tudakozá a’ gyer­mektől , hogy ki küldte. Ez annál egyebet előadni nem tudott, mint hogy a’ fogadóval átellenben lakó nőszemély, ki az urat ide bemenni látá , neki egy darab pénzt ajándé­kozott , ’s meghagvá, hogy az urat vezesse hozzá. A leírás szerint, mit Facio a’ gyermekből csikart ki, a’ nőszemély Porcia volt. Tehát vezetőjét követendő, azon­nal elkészült, ki őt az említett ház’ második emeletébe kiséré. Facio nem csalódék. A’ nő Porcia volt, ki itt mint­egy rejtekben élt, magát, előadása szerint, kézi mun­kája által táplált. Hő elragadtatással futott ő az igeni boldog férfi’ mellére, ki őt, érzéseivel alig bíró, resz­­keteg karjai közt tartá. A’ mint az elragadtatás’ első mámorából magokhoz tértek, a’ lányka’ nézésébe mé­­lyedt kedvesének elbeszélé , hogy az elválás’ pillanata óta mint gondolkozók csak ő róla, mindennemű bánta­­lom ’s sérelmet, mit szenvednie kell, érte mi örömest szenvedi, mint volt, egyedül csak a’ vele egyesülés’ re­ménye képes éltét megtartani, ’s hogy most minden földi szerencse ’s boldogság’ végpontjánál van; de erő­sen is eltökélő, őt, bármi legyen is következése, többé soha el nem hagyni. Ha Facio eddig Porciát szép ’s gyönyörűnek lelé, most angyallá dicsőült előtte. A’ távollét ’s veszte­ség ingerei a’ lyány’ alakját bűvös szik­ekkel festék ki. ’S valóban szebb ’s viritóbbá is jön ő mint előbb volt, kecses bimbója teljesen ’s illatozva pompázott Fa­cio’kéjreszketeg­ szemei előtt. A’ körülmény, minek Facio hitelt adott, hogy a’ lány eddig érte élt, nyo­­morgva ’s a’ világtól visszavonultan, ’s magát érte egé­szen föláldozta, határozott, ’s ő eltökélő, a’ nőt magá­tól soha el nem bocsátani, hanem titkon Pisába vissza­vinni, ott rejtve tartani, ’s lelkiismerete’ súlyos fenye­getéseit, ’s egy nem szerencsés házasság’ nyomasztó viszonyait karjai közt fellelendő, Porcia beléegyezett. Hogy Pisában tartózkodása gyanújára senki se jöhessen, a’ nő idegen név alatt férfi ruhában akart oda menni, egy házat a’ város kevésbé népes részében bérleni, be­járást Facion kivű­l senkinek sem engedendő. Facio m­ég néhány napig maradt ***ben a’ leányt Pisába kü­ldé , hová ez az említett álöltözetben Rialffi marquis név alatt érkezett meg, ’s maga minden leg­kisebb gyanút elkerülendő, mezei jószágára ment, ne­jéhez onnan térvén vissza. Porciávali viszonyai Brunhild szemei elől, most a’ legh­űbb ragaszkodás, ’s szerelem­teljes megelőzés ál­­arcza alá törekvők rejteni, ’s ez némán áldá férje utósó útját, minek a’ szerencsés változást, mellynek alapját ugyan kimagyarázni nem tudá­s tulajdonította. Megér­kezése után néhány nappal, mialatt Brunhildtől keveset távozók, ennek elbeszélé, hogy a’sétányon Rialffi lovag­gal ismeretséget kötött, miben különös örömét leli, ’s kit még ez estén meglátogatni gondol. Ezen látogatások mindig sűrűbbek lőnek, ’s Faciot nejétől a’ nap nagyobb részén által eltávoliták. Miután a’ szerelem már nyomni kezdő álarczát is elveté, ’s helyébe hideg ’s mogorva viseletet von, Brunhild’ keb­lében gyanú támadt,’s eltökélő férje látogatásai’ termé­szetét, mihelyt lehet, felvilágosítani. Egy nap midőn Porciához ment, bizonyos távol­ságban követé őt, ’s a’ mint ezt a’tudva levő házba be­lépni látá, legbiztosb szolgálói egyike által, ennek la­kói felől tudakozódtatott. A’ szolgáló azon hírrel tért vissza hogy abban egy férfi néhány öreg szolgáival la­kik, neve Rialffí, marquis, ’s Pisában kevés idő óta tar­tózkodik. A’ dolog előtte olly valószinetlennek tetszik, hogy a’ szolgáló’ szavaiban kétkedők, ’s mondása igaz­sága felöl meggyőződni maga szándékozott. A mint ezt megtuda, általánosan megnyugovók ugyan, de férjének sűrű látogatásai a’ marquisnál, ’s ezen szoros példátlan barátságos viszony, melly részvétét tőle érezhetőleg el­­fogá, előtte mindig talányos ’s felvilágosithatatlan maradt. Azokból, miket látott ’s hallott, fájdalom annyi igaz volt, hogy férje szerelmét, sőt közönséges ragasz­kodását is elvesztő,’s mivel ennek visszanyerésére min­den próbák hasztalanok lőnek, sőt az ellenkezőt oko­­zák , Faciot t. i. tőle mindig messzebb távoliták: a'sze­gény asszonyon nagy bánat von erőt, mi annál dusóbban hatott, minél titkosabban ragadá meg élte’ belsejét. Na­ponként jobban hervadt ’s a’ legkisebb erősb megindu­lásnál is tartani lehete, hogy a’ halál bizonyos mar­talékát kiragadja az ötvös’ házából. Facio azonban meg­lehetős közönyösséggel nézte Brunhild’ elvirulását, igen, magát némellykor még a’ kívánságtól sem tartóztathatá meg, hogy Brunhild’ halála Porciával leendő megzavar­­hatlan egyesülésére utat nyisson. Egy történet a’ dolgok’ eddigi állását, rögtön meg­­változtatá. Porcia szolgálói egyikével összekveredék­­’s ez az asszonya kisebbítéseit, mik őt méltatlanul ér­ték, tűrni nem akarót, megverő. A’ nő ezen annyira feldühült, hogy Porcia ellen, kinek titkát tudá, tüzes beszét eskék, ’s szándékát teljesülésbehozó, Brunhild­­nak, a’ vélt marquis’ nemét felfedező. Brunhild , ki különösen az utóbbi időben, a’ bel­sejét dúló, dühöngő láz miatt sokat szenvedett, ezen felfedezésre felelni nem volt képes. Merőn ’s halálsá­­padttan néze a’ nőre. ..Elvezethetsz engem“ szólt kissé magához térve „észrevétlen a’ házhoz , midőn férjem asszonyodnál van? Gazdag jutalom, határtalan hálára számolj.“ 388

Next