Regélő Pesti Divatlap, 1844. július-december (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-01-11 / 3. szám

41 42 teles, ugyanazért megragadó elrendezése hagyták meg figyelmemben , holott rajok alig emlékezik egy kettő akár az olvasó, akár az író világból. Pálffy Albert is meglehetős könnyűséggel irogata néhány novellát, néhol még satyrai éllel is, most azon­ban elhallgatott. Bár ez elhallgatásban uj munkásságra uj erőt merítsen a’ lélek. Most, édes Ottiliám, fordulatát vehetni észre az elbeszélő költészetnek ; fordulatot a’ hazai felé. Azt csak megengeded, hogy a’ lyrai költészet legjobban ki van művelve, ’s legigazabb eddig irodalmunkban. Látod a’ minő volt 1835—6 körül a’ lyra , tudniillik minden sza­vában nemzeti, hazai, édes miénk; úgy kezd most len­ni a’ novellaköltészet, úgy a’ dráma is. Elvégre kikeli tűnni az igazságnak, hogy hazudsággal egy nemzet sem művelheti ki irodalmát; már pedig hazugság volt az, mikor minden kis jelenetért külföldre kelle fárasztani a’ Pegazust; mintha nálunk helyben, nem’is lehetne történni afféléknek. A’ lyrai pályán valamennyi felett, kik 1840. óta léptek fel, kiemelendő Petőfi Sándor. Az ő költeményei több álnév alatt saját meglepő jellemüek , mélység és világosságban egyiránt kitűnők; úgy tetszik, hogy akár az örömet jó humorral, (csak hogy itt őrizkedjék a’sok­tól) akár a’ szenvedést győzi fájdalommal, szóval neki lolly életének kell lenni, hol közel van hozzá minden köl­tői anyag, ’s nem kell zaklatni a’ phantasiát képekért, ’s érzésekért. De úgy hiszem szívesen bírja figyelmedet a’ velős nyelvű Tompa, a’ könnyű tollú, ’s átlátszó tisztaságú Vidor Emil; az át nem szűrt kedélyű Lisznyai Kálmán, Zichy Antal, Samarjay Károly, legújabban pedig Lé- vay József, ki gyönyörűen versel, bizonynyal úgy, mint egyik sem az itt elősoroltak között. Mindegyiktől kü­lön áll pedig Király K. egy saját mezőn, a’ tájfestő köl­tészetén, szép és természethű előadással; tárgyai eddig legtöbbnyire alföldi képek valának. Isten tartsa meg e’ fiatal elméket a’ haza’ dicsősé­gére. Gondolják meg ők, mi az iró, még akkor is, mi­kor már nemzetök felett örökre leszállt a’ nap. Iroda­lomban, mint ezüstben a’ szép lant, van befoglalva egy nemzet’ legmaradóbb kincse: lelkes élete, életének minden jelei. Hadd jőjenek el az istenfiak, kiket Ka­zinczy lélekben láta időknek előtte; hadd jőjenek el a’ nemzeti költők, kikről Kölcsey olly epedve jövendölt! A’ te lelked, édes Ottiliám, és azoké, kik veled egy hiten vannak, szóval: a’ hölgyek’ részvéte dicsőí­tse meg az ő igyekezetüket. Isten veled. E. % Pesti posta. Pesti újdonságokat közlő orgánumaink’ száma, utóbbi tudósításunk óta, megint egygyel szaporo­dott — az igen csinosan megjelent Életképek, egy havi irat által, melly 4—5 ives füzetekben jelenik meg hónapon­ként kétszer — ’s így most már, istennek hála, tiz forrás­ból özönlenek napi eseményeink a’ vidéki tudvágy’ oltha- tatlan szomjú tengerébe! hol mindennap, hol hetenként kétszer , hol egyszer egy héten, hol kétszer egy hónap­ban. Mennyi kéz , mennyi toll mozgásban ! Jó , hogy az ily- lyekhez fejre nincs igen szükség, különben a’tiz szerkesz­tőség aligha' meg nem szorulna kissé . ..! * Illy körülmények közt azon gondolatra jövénk, nem volna-e jó, hogy már elkezdenők, néhányan pályatársainkkal, városi újdonságok helyett egyszer valahára irodalmi ’s művészi, egyesületi ’stb. mozgalmakat, legalább is félannyi buzgalommal előkutatni’s közleni, mint most az utczai történe­tek közöltetnek. — Publicumunk majd még végre sértésnek vehetné, hogy illy könnyű portékákkal tartjuk, ’s nem teszünk fel benne magasb és szebb iránti ízlést, vágyat és képességet. — Tehát, föl, uraira, az alma ki van vetve! * Mindezekkel nem azt akarjuk mondani, hogy városi ’s utczai újdonságokat nem fogunk közleni: csak azt, hogy valamint eddig meglehetősen választékosak valánk pesti pos­tánkban : ezentúl méginkább arra ügyelendünk, hogy ezek más, hasznosb czikkeket, más érdekesebb tárgyakra teendő észrevételeket lapjainkból ki ne szorítsanak. — A’ kis vá­rosi pletyka ellen panaszkodunk, ’s hogy kigyógyitsuk őket a’ bajból, nagy városiakkal tartjuk őket! Hja! az orvosi rendszerek különbözők! * De po s t a k o c s i sunk sipol, . .. nehogy egészen újdonságok nélkül távozzék, im egykettő. A’ többit, ha úgy tetszik , javát, alább várakozó irodalmi ’s művészeti futá­runk’ tárczájába rakoljuk. * Első nyilványos tánczmulatságunk , a’ nőegyesületi álarczos bál megvolt. Közönség és álarczos elég, de kevés választékosság mind a’ kettőben. * Helybeli lapjaink’ néhányai nemzeti színházunk’ sze­mélyzetének ’s igazgatójoknak egy szép vonását közük, mellyet lapunk által is örömmel sietünk terjeszteni : Fiilöp János, színházi gazda t. i. e’ napokban kiraboltatván, pá­lyatársai aláírás’ utján száz forinttal lepték őt meg, mihez az igazgató még őtven forintot volt szives csatolni. — Fővárosunkba érkezett gróf Üpsilon , a’ gyönyörű, harmincz éves férfi, ki mint Paris lovag „Alle Herzen nimmt er hin“, csudálata lön mind a’ két nemnek ; érkezett pedig nem maga, hanem hűséges életpárjával : a’ megelégedetten-

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék