Regélő Pesti Divatlap, 1844. január-június (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-01-11 / 3. szám

4142 jeles, ugyanazért megragadó elrendezése hagyták meg figyelmemben , holott rájuk alig emlékezik egy kettő akár az olvasó, akár az író világból. Pálffy Albert is meglehetős könnyűséggel irogat a néhány novellát, néhol még satyrai éllel is, most azon­ban elhallgatott. Bár ez elhallgatásban uj munkásságra uj erőt merítsen a’ lélek. Most, édes Ottiliám, fordulatát vehetni észre az elbeszélő költészetnek ; fordulatot a’ hazai felé. Azt csak megengeded, hogy a’ lyrai költészet legjobban ki van művelve, ’s legigazabb eddig irodalmunkban. Látod a’ minő volt 1835—6 körül a’ lyra , tudniillik minden sza­vában nemzeti, hazai, édes miénk; úgy kezd most len­ni a’ novellaköltészet, úgy a’ dráma is. Elvégre ki kell tűnni az igazságnak, hogy hazugsággal egy nemzet sem művelheti ki irodalmát; már pedig hazugság volt az, mikor minden kis jelenetért külföldre kelle fárasztani a’ Pegazust; mintha nálunk helyben, nem’is lehetne történni afféléknek. A’ lyrai pályán valamennyi felett, kik 1840. óta léptek fel, kiemelendő Petőfi Sándor. Az ő költeményei több álnév alatt saját meglepő jelleműek , mélység és világosságban egyiránt kitűnők; úgy tetszik, hogy akár az örömet jó humorral, (csak hogy itt őrizkedjék a’sok­tól) akár a’ szenvedést győzi fájdalommal, szóval neki Jolly életének kell lenni, hol közel van hozzá minden köl­tői anyag, ’s nem kell zaklatni a’ phantasiát képekért, ’s érzésekért. De úgy hiszem szívesen bírja figyelmedet a’ velős nyelvű Tompa, a’ könnyű tollú, ’s átlátszó tisztaságú Vidor Emil, az át nem szűrt kedélyű Lisznyai Kálmán, Zichy Antal, Samarjay Károly, legújabban pedig Lé­­vay József, ki gyönyörűen versel, bizonynyal úgy, mint egyik sem az itt elősoroltak között. Mindegyiktől kü­lön áll pedig Király K. egy saját mezőn, a’ tájfestő köl­tészetén, szép és természethű előadással; tárgyai eddig legtöbbnyire alföldi képek valának. Isten tartsa meg e’ fiatal elméket a’ haza’ dicsősé­gére. Gondolják meg ők, mi az iró, még akkor is, mi­kor már nemzetök felett örökre leszállt a’ nap. Iroda­lomban, mint ezüstben a’ szép lant, van befoglalva egy nemzet’ legmaradóbb kincse, lelkes élete, életének minden jelei. Hadd jőjenek el az istenfiak, kiket Ka­zinczy lélekben láta időknek előtte; hadd jőjenek el a’ nemzeti költők, kikről Kölcsey olly epedve jövendölt! A’ te lelked, édes Ottiliám, és azoké, kik veled egy hiten vannak, szóval: a’ hölgyek’ részvéte dicsőí­tse meg az ő igyekezetüket. Isten veled. .. : Pesti posta. Pesti újdonságokat közlő orgánumaink’ száma, utóbbi tudósításunk óta, megint egygyel szaporo­dott — az igen csinosan megjelent Életképek, egy havi irat által, melly 4—5 ives füzetekben jelenik meg hónapon­ként kétszer — ’s így most már, istennek hála, tiz forrás­ból özönlenek napi eseményeink a’ vidéki tudvány’ oltha­­tatlan szomjú tengerébe! hol mindennap, hol hetenként kétszer , hol egyszer egy héten, hol kétszer egy hónap­ban. Mennyi kéz , mennyi toll mozgásban ! Jó , hogy az il­­­lyekhez fejre nincs igen szükség, különben a’tiz szerkesz­tőség aligha' meg nem szorulna kissé . ..! * Illy körülmények közt azon gondolatra jövénk, nem volna-e jó, hogy már elkezdenek, néhányan pályatársainkkal, városi újdonságok helyett egyszer valahára irodalmi ’s művészi, egyesületi ’stb. mozgalmakat, legalább is félannyi buzgalommal előkutatni’s közleni, mint most az utczai történe­tek közöltetnek. — Publicumunk majd még végre sértésnek vehetné, hogy illy könnyű portékákkal tartjuk, ’s nem teszünk fel benne magasb és szebb iránti ízlést, vágyat és képességet. — Tehát, föl, uraira, az alma ki van vetve! * Mindezekkel nem azt akarjuk mondani, hogy városi ’s utczai újdonságokat nem fogunk közleni, csak azt, hogy valamint eddig meglehetősen választékosak valánk pesti pos­tánkban , ezentúl méginkább arra ügyelendünk, hogy ezek más, hasznos­ czikkeket, más érdekesebb tárgyakra teendő észrevételeket lapjainkból ki ne szorítsanak. — A’ kis vá­rosi pletyka ellen panaszkodunk, ’s hogy kigyógyitsuk őket a’ bajból, nagy városiakkal tartjuk őket! Hja! az orvosi rendszerek különbözők! * De po s t a k o c s i sunk sipol, . .. nehogy egészen újdonságok nélkül távozzék, im egykettő. A’ többit, ha úgy tetszik , javát, alább várakozó irodalmi ’s művészeti futá­runk’ tárczájába rakoljuk. * Első nyilványos tánczmulatságunk , a’ nőegyesületi álarczos bál megvolt. Közönség és álarczos elég, de kevés választékosság mind a’ kettőben. * Helybeli lapjaink’ néhányat nemzeti színházunk’ sze­mélyzetének ’s igazgatójoknak egy szép vonását közük, mellyet lapunk által is örömmel sietünk terjeszteni . Fü­löp János, színházi gazda t. i. e’ napokban kiraboltatván, pá­lyatársai aláírás’ útján száz forinttal lepték őt meg, mihez az igazgató még ötven forintot volt szives csatolni. — Fővárosunkba érkezett gróf Ypsilon , a’ gyönyörű, harmincz éves férfi, ki mint Paris lovag „Alle Herzen nimmt er hin“, csudálata jön mind a’ két nemnek ; érkezett pedig nem maga, hanem hűséges életpárjával , a’ megelégedetten­

Next