Regélő Pesti Divatlap, 1844. január-június (3. évfolyam, 1-52. szám)
1844-01-14 / 4. szám
FRANCZIA SZÍNÉSZETRŐL. Paris , 1843. végén, A’ színház szorosabban értelmezve: a’ nemzet kicsinben. Ez azt teszi, hogy nemzetiség azon levegő , mellyben a’ színészet’ élete egyedül gondolható; ’s hogy a’ nemzet’ kebléből származván színészete, e’ gyermek olly hű képe anyjának, miként vele vérben egy, és ugyanaz. Már most, minden nemzet külön egyéniség lévén , ezzel jár színészeteik’ különböző jelleme is. A’ franczia színész’ játéka például a’ németé mellett éneklőnek, túlzónak, őrjöngőnek, szóval természetlennek fog tetszeni, valamint viszont a’ német a’ franczia mellett száraznak , hidegnek, pedánsnak, unalmasnak. (A’ franczia négyszegű fejnek csúfolja a’ németet.) De azért mellyik fogja okosan követelhetni, hogy övé a’ jobb, hogy a’ másik magát ő hozzá alkalmazza? A’ franczia színész franczia népnek akar játszani; e’ nép pedig erre azt mondja, látván Ligierjét, vagy Boufféját: igen, ez én vagyok! e’ hangok és alakzatok az enyémek, milly természetes , milly dicső! Innen az a’ tanúság, hogy az idegen néző magát francziásitni igyekezzék, legalább félig meddig , mig ítélete, mint legfelsőbb műtani ellenőr, általános szempontján szilárdan megmarad. Vagy világosabban szólva : minden művészetet saját nemzeti elemében kell felfogni, ’s igy felfogva mérni a’ művészeti nagyságnak egyetemes mértékéhez. De kérdés: hol azon egyetemes fokmérő, és ki állapította meg azt? Legegyszerűbb volna itt Shakspearre , Homérra , vagy a’ görög alakművészetre (plastica) mutatva azt mondani: ime , azon művek általában tökéletesek, mellyek minden idők’ítéletét diadalmasan kiállják, midőn nemzeti köntöseik már rég leporlanak testeikről; ’s mellyek a’ föld’ kerekségén mindenütt hazára és rokonságra találnak. Hanem erre szintolly egyszerűen azt lehetne megjegyezni, hogy hát Garrick és Talma’ művészeteik hói vannak? és hogy, ha Roscius ezeréves álmából felébreszthető , művészete magyarra fordítható, ’s a’ pesti színpadon felléptethető volna , mit mondanának hozzá a’ pestiek? Igen hihetőleg azt, hogy a’ritka szellemű Megyerinek csak egyetlen egy eredeti alakja többet ér a’ világ’ minden Rosciusainál. És ime itt azon pont, miben a’ színészet kivétel, miben ő más művészetekhez nem hasonló.A színészet’ eszköze a’ nemzeti nyelv, melly annyira eggyé van nőve lényével, hogy őt attól elválasztani annyi, mint életétől fosztani meg. Az ő feladata: korára, nemzedékére hatni. Isten, ki az emberiséget művészettel áldá meg , hogy lenne neki a’ földön égi gyönyöre és vigasztalása : megeléglé a’ színészet’hatalmát, ’s megtagadá tőle a’ halhatatlanságot; megeléglé, hogy ő minden művészetek’ egysége legyen, kiállító erőben legnagyobb, hatásban első; megeléglé, hogy ő legyen kiválasztva megérinthetni a’ művészi lehetőség’ legvégső határait; azért idő- és térponthoz kötötte őt és egyes szellemekhez, kikben e’ hatalom és dicsőség képviselve legyen, ’s kik miként bujdosók, megjelennek ollykor a’ láthatáron, hogy ismét eltűnjenek, s hosszú fényvonalt hagyva magok után, melly még sok ivadék felett látható leszen. — Mind a’mellett azonban, hogy a’ színészet ennyire honi természetű, olly elemekkel is bír ő, mik bármelly hazának polgárát érdekelni képesek , mik általában mindenkire hatnak , és ezek a’ tisztán emberi, és tisztán erkölcsi elemek. Miként képződhettek ennyire különszerüekké a’ népcsaládok nyelveikkel együtt, az megfoghatatlan; de annyi leg- Ára félévre, keh - ben 5 ft. postán 6 ft. pengő pénz. Helyben, évnegyedenként 2 ft. 30 kr. — Kiadó hivatal : Úri - utcza, Tratt ner -Ká ro- lyi ház’ 2 dik udvara’ 2-dik emelet. Megjelenik minden héten kétszer egy divat képpel. Előfizethetni minden k. postahivatalnál. — Külföldre csak a’bécsi k. főpostánál. Kolozsvá rott t. Méhes urnái. Kiadja és szerkeszti Garay János. 4 sz. Vasárnap, Jan. 1-den. 1914. REGÉLŐ PESTI DIVATLAP. 5. ev.