Regélő Pesti Divatlap, 1844. január-június (3. évfolyam, 1-52. szám)
1844-01-11 / 3. szám
4142 jeles, ugyanazért megragadó elrendezése hagyták meg figyelmemben , holott rájuk alig emlékezik egy kettő akár az olvasó, akár az író világból. Pálffy Albert is meglehetős könnyűséggel irogat a néhány novellát, néhol még satyrai éllel is, most azonban elhallgatott. Bár ez elhallgatásban uj munkásságra uj erőt merítsen a’ lélek. Most, édes Ottiliám, fordulatát vehetni észre az elbeszélő költészetnek ; fordulatot a’ hazai felé. Azt csak megengeded, hogy a’ lyrai költészet legjobban ki van művelve, ’s legigazabb eddig irodalmunkban. Látod a’ minő volt 1835—6 körül a’ lyra , tudniillik minden szavában nemzeti, hazai, édes miénk; úgy kezd most lenni a’ novellaköltészet, úgy a’ dráma is. Elvégre ki kell tűnni az igazságnak, hogy hazugsággal egy nemzet sem művelheti ki irodalmát; már pedig hazugság volt az, mikor minden kis jelenetért külföldre kelle fárasztani a’ Pegazust; mintha nálunk helyben, nem’is lehetne történni afféléknek. A’ lyrai pályán valamennyi felett, kik 1840. óta léptek fel, kiemelendő Petőfi Sándor. Az ő költeményei több álnév alatt saját meglepő jelleműek , mélység és világosságban egyiránt kitűnők; úgy tetszik, hogy akár az örömet jó humorral, (csak hogy itt őrizkedjék a’soktól) akár a’ szenvedést győzi fájdalommal, szóval neki Jolly életének kell lenni, hol közel van hozzá minden költői anyag, ’s nem kell zaklatni a’ phantasiát képekért, ’s érzésekért. De úgy hiszem szívesen bírja figyelmedet a’ velős nyelvű Tompa, a’ könnyű tollú, ’s átlátszó tisztaságú Vidor Emil, az át nem szűrt kedélyű Lisznyai Kálmán, Zichy Antal, Samarjay Károly, legújabban pedig Lévay József, ki gyönyörűen versel, bizonynyal úgy, mint egyik sem az itt elősoroltak között. Mindegyiktől külön áll pedig Király K. egy saját mezőn, a’ tájfestő költészetén, szép és természethű előadással; tárgyai eddig legtöbbnyire alföldi képek valának. Isten tartsa meg e’ fiatal elméket a’ haza’ dicsőségére. Gondolják meg ők, mi az iró, még akkor is, mikor már nemzetök felett örökre leszállt a’ nap. Irodalomban, mint ezüstben a’ szép lant, van befoglalva egy nemzet’ legmaradóbb kincse, lelkes élete, életének minden jelei. Hadd jőjenek el az istenfiak, kiket Kazinczy lélekben láta időknek előtte; hadd jőjenek el a’ nemzeti költők, kikről Kölcsey olly epedve jövendölt! A’ te lelked, édes Ottiliám, és azoké, kik veled egy hiten vannak, szóval: a’ hölgyek’ részvéte dicsőítse meg az ő igyekezetüket. Isten veled. .. : Pesti posta. Pesti újdonságokat közlő orgánumaink’ száma, utóbbi tudósításunk óta, megint egygyel szaporodott — az igen csinosan megjelent Életképek, egy havi irat által, melly 4—5 ives füzetekben jelenik meg hónaponként kétszer — ’s így most már, istennek hála, tiz forrásból özönlenek napi eseményeink a’ vidéki tudvány’ olthatatlan szomjú tengerébe! hol mindennap, hol hetenként kétszer , hol egyszer egy héten, hol kétszer egy hónapban. Mennyi kéz , mennyi toll mozgásban ! Jó , hogy az illyekhez fejre nincs igen szükség, különben a’tiz szerkesztőség aligha' meg nem szorulna kissé . ..! * Illy körülmények közt azon gondolatra jövénk, nem volna-e jó, hogy már elkezdenek, néhányan pályatársainkkal, városi újdonságok helyett egyszer valahára irodalmi ’s művészi, egyesületi ’stb. mozgalmakat, legalább is félannyi buzgalommal előkutatni’s közleni, mint most az utczai történetek közöltetnek. — Publicumunk majd még végre sértésnek vehetné, hogy illy könnyű portékákkal tartjuk, ’s nem teszünk fel benne magasb és szebb iránti ízlést, vágyat és képességet. — Tehát, föl, uraira, az alma ki van vetve! * Mindezekkel nem azt akarjuk mondani, hogy városi ’s utczai újdonságokat nem fogunk közleni, csak azt, hogy valamint eddig meglehetősen választékosak valánk pesti postánkban , ezentúl méginkább arra ügyelendünk, hogy ezek más, hasznos czikkeket, más érdekesebb tárgyakra teendő észrevételeket lapjainkból ki ne szorítsanak. — A’ kis városi pletyka ellen panaszkodunk, ’s hogy kigyógyitsuk őket a’ bajból, nagy városiakkal tartjuk őket! Hja! az orvosi rendszerek különbözők! * De po s t a k o c s i sunk sipol, . .. nehogy egészen újdonságok nélkül távozzék, im egykettő. A’ többit, ha úgy tetszik , javát, alább várakozó irodalmi ’s művészeti futárunk’ tárczájába rakoljuk. * Első nyilványos tánczmulatságunk , a’ nőegyesületi álarczos bál megvolt. Közönség és álarczos elég, de kevés választékosság mind a’ kettőben. * Helybeli lapjaink’ néhányat nemzeti színházunk’ személyzetének ’s igazgatójoknak egy szép vonását közük, mellyet lapunk által is örömmel sietünk terjeszteni . Fülöp János, színházi gazda t. i. e’ napokban kiraboltatván, pályatársai aláírás’ útján száz forinttal lepték őt meg, mihez az igazgató még ötven forintot volt szives csatolni. — Fővárosunkba érkezett gróf Ypsilon , a’ gyönyörű, harmincz éves férfi, ki mint Paris lovag „Alle Herzen nimmt er hin“, csudálata jön mind a’ két nemnek ; érkezett pedig nem maga, hanem hűséges életpárjával , a’ megelégedetten