Pesti Divatlap, 1844. július-szeptember (1-13. szám)

1844-08-04 / 5. szám

FESTI DIVATLAP. FŐLEG A TÁRSASÉLET, SZÉPIRODALOM ÉS MŰVÉSZET KÖRÉBEN. Divatképekkel, irók­ és művészek arcképeivel, színpadi képekkel, s nemzeti és népi dalok hangjegyeivel. 5. szám. szerkeszti: vackot ikre. Nyárutó 1. hetében. 1844. TARTALOM : Társadalom. II. (Darázsi). — Nyílt levél. (Garay). — Népdal. (Cz.). — Egy szépirodalmi bogarászhoz. (Vachot Sándor). — Jenny. (Paul de Kock után). — Színházban. (Petőfi). — Zápolya Izabella. (Remellay). — Izmosihoz. — Egy kritikushoz. (Balla József). — Románcz. (Jókay M). — TÁRCZA : Fővárosi nyílt és titkos , vidéki, külföldi hírek. — Vidéki társasélet. (Vasi és győri levél. — Irodalmunk. (Extrafinom bors és paprika az Életképek s a Honderű szerkesztőjének. — A szerencse útja. — Szádvár). — Művészetünk. (Nemzeti színház. — Zsidó). — Fülbevalók szépeink számára. (Szarka). — Tanulságos és mulattató egyveleg. — Társadalom. II. Más okosabb ember nem tette volna, de én többször gondolkoztam róla: minő igazság az, hogy Elszler Fanni jobban tud tánczolni, mint Gyógyosi Ábrahám uram, mi­kor Elszler Fanni sem az ázbarcsák , sem az ember boncz­­tudományát nem tudja, Gyógyosi uram pedig a húst ujján tudja előszámlálni, melly inak és idegek munkálkodnak a szúnyognál, mikor teli szíja magát vérrel a lovon, telib­ben , mint a legszivtelenebb uzsorás, ki a váltótörvények szent aégise alatt a legnagyobb biztossággal űzi mestersé­gét , körül­verébeskedi a színházakat, s ábrahámoskodik utolérhetlenü­l s pusztában hagyja halni a lemeresztett Ed­gárokat. E képtelenség oka az, hogy Elszter gyakorló, Gyógyosi Ábrahám pedig el­m­élő. Sokan nem tudják, mit tesz az : gyakorló s mit tesz : e­­ m é­l ő. — Megmagyarázom. Hála isten , hogy val­­­ah­ára, mint egyik barátom dicséreteit kezdi, magya­rázni lehet: most már hé­be hóba én is dönöghetek, és pedig úgy, hogy a süket is megértesül. Gyakorló orvos az, ki megírja a receptet, a beteg pedig beveszi és meghalhat tőle ; elmélő orvos pedig az, ki csak gondolkodik azon re­­ceptekrül, mellyek utilevelek lehetnének a váczi töltés mel­lé. Gyakorló mérnök az, ki Karczag és Kisújszállás között járt hányat az útra, hogy nyáron zokogjon, télen pedig en­gedjen ; elmélő mérnök az, ki negyven esztendeig gondol­kozik azon, miért nem csinálódnak maguktól az utak, hogy ingyen és gyorsan lehetne rajtok hajtatni. Némellyek azt mondják : a gyakorlathoz nem kell ész. Add meg a hivatalt, majd megjön az eszem is hozzá. Meg­eszem én az ebédet, csak főzze meg más. S ezen uraknak igazuk van. Nem gyakorolják e ezeren az utczatiprást szép ruhában , az utolsó párizsi divat szerint, mint a Honderű képei adják*), pedig egy dongó elrepülhetne eszékkel,nem kiáltatnak-e néha ollyanok hivatalra, kiknek nyakszirtén kobak ül, s nem kiáltatik e vitéznek , kit lova ragadt az el­lenség közé, mert a forró kása nagyon égette oldalát ? Nem lett e már pásztorból emberterelő s éhes czigányból erős musikus ? Mások ismét azt mondják : az ész­i elmélet minden­ható. Kik ezt mondják, nem voltak nálunk , nem jártak őszi utainkon, nem folytattak pert ellenünk, nem tanakodtak tudósainkkal, nem óhajtották az emancipatiót, nem voltak gyűléseinken... vagy ha mindezt tették, s mégis megmarad­nak állításoknál — akkor, engedelemmel mondva, gyáva em­berek — mert minekünk van eszünk s mégsem vagyunk mindenhatók. Némellyek azt erősítik, hogy sem a gyakorlat sem az elmélet nem ér igen sokat, hanem jobb náluk — a sze­rencse. Ezért játszanak olly sokan lettek­ át közöttünk. De még sincs igazuk. Mert hogy a gyakorlat mellett meghíz­hatni , mutatják az öreg bírók és korcsmárosok, s hogy az elmélet is jövedelmező , világos onnan , hogy szeretnének többen is j­ó pénzért a magyarok történeteiről gondol­kozni. Talán abban van az igazság, hogy mind a gyakor­lat mind az elmélet mellett bizonyos szerencse kell, melly nélkül Virgil megéhezik , és Kant megfázik. Némelly emberek ellenkezni vélik az elméletet a gya­korlattal. Azt mondják : ki sokat sopánkodik a vár előtt, aligha beveszi azt. Hunyady karddal irá a győzelmeket, nem tollal rajzolá. Homér hozzá fogott és énekelt, mások pedig gondolkoznak hibáivól, mellyeket elkövete­k s addig javítnak rajta , mig az egészet elrontják. Nálunk is vannak illyen bölcs elmélők. Jaj neked művész, ha utánok találnál indulni : szülötteid mind idegen korcsok lennének. Az elmélet könnyen talál hibát a gyakorlatban, s a gyakorlat sokszor kineveti az elméletet. Példákkal világo­sítom meg. Voltak bölcs emberek, kik bonczkés alá vették a világot, megvisgálák fényes és árnyék-oldalait és úgy ta­lálták, hogy a világ roszul van alkotva, és ők képesek vol­nának javítani rajta. Szegény Homér, most már ne csu­dáld , hogy hibát találnak benned, mikor vannak olly okos bolondok, kik istennél is bölcsebbek akarnak lenni. Ellen­ben vannak emberek, kik a négyszegű kört akarják leírni s a mobile perpetuumot majd majd kitalálják, de azt .) Csakhogy a Honderű az u­t­ó­s­ó párisi divatot a magyarhoni lapok közt mindig legutósó adja. A szerk.

Next