Pesti Divatlap, 1844. október-december (14-25. szám)
1844-10-06 / 14. szám
FESTI MNVATLAN. UJ ÉVNEGYED. 11. szám. SZERKESZTI YACHOT IMRE. őszhó 6§44. Társaséletünk. VIII. mi illik, mi nem illik ! Ez azon kérdés, mellynek megfejtése a társaséletben ép olly nehéz, mint Hamlet feladatai közt a „lenni vagy nem lenni!“ — s mellyre a nyilvános és házi nevelés bölcs kormányzói, különösen a gyöngeségekkel teli anyák, rendesen a valódisággal ellenkező ferde irányban szoktak megfelelni, olly oktatásokat adván világba lépő tanítványaiknak az illedelmi szabályokról, mik egy hajszálnyival sem szebbek vagy jobbak a chinaiak vagy indulok nevetségesnek tetsző torz szokásainál. Nézzünk hát elfogulatlan kebellel, s józan észszel társaséletünk ezerszám tükrébe , lássuk meg ott tisztán bohóságaink hosszú képsorát, aztán nevessük ki magunkat. Mi illik hát, és mi nem illik ? Illik, hogy műveit társaskörben magát mindenki szépen viselje, ami rendesen abból áll, hogy többen összeülnek minden czél nélkül, aztán peczkesen tartják magukat, egyedül az illedelem zsarnoki törvénykönyve lebeg szemeik előtt, s e nagy óvatosság miatt azt sem tudják, miként mozogjanak, a gondolatot, a szót keresve keresik — noha a kör öregebbjei a pamlagokon ugyancsak meg nem gondoltan trécselnek a napi események titkairól, míg fiatal leánykáik a székeken alig mernek egyebet szólni az igen- és nem-nél. Nem illik jobb körben pongyolán, az az egyszerűen öltözve , különösen keztyűtlen kézzel megjelenni, — azonban födetlen nyakkal, kebellel és karokkal, túlságos indiai czifrasággal — és ez már nagyon is illik. Illő, hogy nálunk minden noble ember tudjon francziául vagy legalább németül; de a nemzeti nyelvet, kivált noble köreinkben, még csak nem is érteni — épen nem illetlen dolog. Nem illik fösvénykedni akkor, midőn vendég van házadnál, s evésre , ivásra kerül a dolog; de ha olly vendég jön hozzád , ki aláírási ívvel kínál meg valamelly jótékony emberbaráti vagy nemzeti czélra, — azt valami finom kifogással elutasítani, nagyon illendő dolog. Illik, hogy műveit társaskörben finomak legyünk, azaz beszélhetünk összevissza mindenféle ostobaságot és ocsmány dolgokat, — csakhogy azt finoman, gyöngéden s szenvelegve — affectálva — adjuk elő. Nem illik műveit körben durván, nyersen, azaz őszintén, bizalmasan, fesztelenül társalogni, s üres semmiségek , haszontalan pletykák helyett, komoly, tanulságos tárgyakról beszélni. Közgyűlésen , fényes nemzeti lakomán, pompás temetésen , 110 dolog magyar ruhában megjelenni, — de nyilvános bálban vagy finom társaskörben magyar ruhában, avagy csak pusztán zrinyidolmányban is megjelenni, illetlen dolog. — Alászolgája! Előkelő ranguaknak nem illik közönséges nyílt bálokban mesteremberekkel együtt, azaz, csak egy helyen, tánczolni; — azonban a mesteremberek árjegyzékeit közönségesen pontosan nem fizetni, s gyakran sohanapján kielégíteni , — ez már aztán illik. Nem illik kaczérkodni — mond sok anya négy szemközt leányának — mig ismét társaskörben ezt súgja annak : ,Az istenért leányom ne légy olly együgyű, olly alamuszi szemérmes, mikor férfiakkal beszélsz, nézz bátran szemeik közé, légy vidám , beszédes , mosolyogj rájuk, s ha szépet mondanak neked, viszonozd te is — úgy illik a fiatal leánynak. Illő, hogy műveit, jobb körökben mindenkinek megadjuk az illő tiszteletet, válogatott szavakkal éljünk , s szépen fejezzük ki magunkat, — és az egész nagy mesterség csak abból áll, hogy minden harmadik szavunk ez legyen: kegyeskedjék, méltóztassék , tessék (ha nem is tetszik az, miről beszélünk) — parancsoljon , mivel szolgálhatok (pluj! milly szolgai alázatosság) — , kezeit csókolom (a nélkül, hogy aztán meg is tenné az ember , mert két kezet egyszerre csókolni csak igy szóval lehet), — instálom, könyörgök alásan, engedelmet, ezerszer bocsánatot kérek (noha legtöbbször egyszer is fölösleg az illy illedelmi bocsánatkérés) — megkövetem, engedelemmel legyen mondva (például ha a szemétről, vagy a kólikáról beszélnek, mi mind ollyan dolog, hogy megkövetés nélkül is kibocsátható az emberi szájon, s mit honn, bizalmas körben naponként százszor