Pesti Divatlap, 1844. október-december (14-25. szám)

1844-10-06 / 14. szám

kotán és Vámospércsen a bérkocsisoktól őrizkedjék a la­kosság. A hídon fényes nappal ökröket hajtanak át, ah, már ott csakugyan neki is jelen kell lenni, mert ez botrány , miután csak két lábunknak szabad minden pillanatban a járás­kelés, és ugyan ki ne szeretné az illy fontos botrány nyilvános megrovatását olvasni?! Egy alföldi kocsis nagyokat pattog az utczán, milly érdekes tárgy ez ömlengő elmélkedésekre a közbátorságról, s annak elmondására, hogy nálunk úgy is elég az üres száj, s szemeink úgy sem láthatnak tisztán és szabadon, habár az ostor hegyével nem csipelnek is ki üvegeikből. A városban lopás és öngyilkosság történik; milly gyönyörködtető , erkölcsnemesitő és mulattatva oktató ezek­nek előadása , hátha még nyilvános kivégeztetés történik , ez azután valódi ünnep , melly mohón iratik le , s ekkor az ujdonságiró egyszersmind hatályosan kel ki azon mohóság ellen, melylyel a nép az efféléket bámulja, mit ő természe­tesen csupán azért irt le, hogy ezen gyönyörű és szelíd élvezetben a távollakók is részesülhessenek. Idegen művész, olasz énekes vagy patkányfogó érke­zik a városba; az ujdonságiró köteles annak minden moz­dulatát, sőt az aranynak csengését is híven leírni, mely­­lyet a gazdag Magyarországból magával vinni méltóztatik. Egy szülésznőnek foga fáj, hah , milly érdekes tárgy, mint fog majd Tolna és Baranya, Ung és Bereg csodálkoz­ni és meglepetni, ha ezen nevezetes újdonságot megtudja, ez bizonyosan egészen új irányt adand az adó és két garas körüli fényes sikerű vitáknak. Valaki fényes tánczvigalmat adott, s az ujdonságiró­­nak, a szobalyány megbecsülhetlen kegyéből, sikerült a likon a fényes terembe pillantani! Boldog magyar haza, meg fogsz tehát immár valahára a tárlatán szoknya minden re­­dőivel ismerkedhetni, sőt még azt is megtudandod, hogy azon tánczvigalomban még az egészséges emberek is her­balét ittak! Ha még ezen örvendetes hit sem gyógyítja meg bajaidat, úgy csak hivasd az asztalost, s vetess magadnak mértéket a koporsóra. Két ember vendégfogadóba szállott, evett, ivott, alatt, mulatott s ismét tovább utazott,még pedig gőzhajón, gyors­kocsin , vagy saját lovain, minthogy vasúton még nem me­hetett. Halhatlan ujdonságira, neked jutott a sors nyájas kezeiből azon leirhatlan szerencse, hogy e világrenditő eseményt kitrombitáld ! Egy sikátorban nagy szemétdomb emelkedik, s milly boldog érzet lepi el az ujdonságb­ól, hogy ő is ott van, s hatályosan emelheti föl szózatát ezen iszonyú tény ellen, melly miatt talán még vasutat sem fogunk Magyarország­ban építkezni. Boldog testvér magyar haza, te tudni fogod, hogy azon pesti sikátorban csakugyan nagy szemétdomb emelkedik. Az ujdonságí­ó rész marhahúst eszik, és parányi zsemlyét rág hozzá, s ennek rendkívül örvend, mert ugyan­csak megmondhatja ország-világnak, hogy Pesten Mátyás király czinkotai mértékét nem ismerik, s az egész világ sajnálkozó részvét könyvit fogja majd fölötte elhullatni. Nagy zápor szakad, s minden ember szárazra törek­szik; ámde a bajnok szellemű ujdonságiró legjobb kedvvel barangolja be az utczákat s téreket, mert hiszen neki meg kell írnia, hogy hány ember s mikép ázott meg, miután a két magyar haza még addig nem tudta, hogy az eső Bu­dapesten is nagyon­­ nedves. Nyilvános mulatság van és sok ember lerészegszik s kedélyesen összeverekedik; ennek nyilvánossá tétele is rend­kívül hasznos, mert különben azt hinnék a vidéki hírlapol­­vasók, hogy illy szellemi élvezetekben csak tisztújításokon részesülhetni. Egy kőmíves vagy ácslegény a háztetőről leesik, és kezét lábát eltöri; az újdonságíró előre is meg van győ­ződve , hogy ennek elmondása a tisztelt előfizetőknek igen kellemes olvasmányul fog szolgálni. Valamelly nyilvános helyen nagyszerű pompás vilá­gítás ragyog; ez ismét kívánt víz az újdonságíró malmára, s az ország minden részében nagy bámulással fogják ol­vasni , hogy milly nagy világosság uralkodik nálunk. Sokan nem fogják ugyan hinni, de arról az ujdonságiró nem tehet. Több napig nagy szél fú Budapesten, ennek ismét kimondhatlanul örvend az ujdonságiró, mert eddig minden­ki azt hitte, hogy nemcsak néhány napig, hanem mindig nagy szél fú ott, hol éjjel nappal olly sokan csinálnak nagy szelet. Szóval, ha valaki csak kissé hangosabban prüsszent is, mint rendesen szokás, az ujdonságiró vígan dörzsöli kezeit, mert ezt tudnia kell a nagyérdemű közönségnek, hogy osztályszerte elmondhassa : ,Kedves egészségére!* Ha pedig semmi illy érdekes tárgyat nem talál az ujdon­ságira , akkor valamellyik collegájával hajba kap, teljesen meg lévén győződve, hogy a tisztelt közönség kitűnőleg gyönyörködik az illy kakasviadalok olvasásában. És ugyan mi jutalma van az újságírónak azon kimond­­hatlan buzgó szolgálatért, melylyel a haza boldogságát elő­mozdítja? Oh, e jutalom nagyszerű, magasztos és három­féle. Először : a büszke öntudat, melly azt mondja neki, hogy polgári kötelességét híven teljesité, életének számos óráját, napját, hetét, hónapját és évét ezen hazaboldogitó nemes törekvésnek áldozván föl. Másodszor: aprópénz, melly igen silány ugyan, anyagi bűze miatt, de még is igen jól esik az ember fiának, ki a jó viz mellett sátoros ünne­peken a jó pezsgőt is meg tudja inni. Harmadszor: fenye­getések mindenesetre, verés több esetben, és durva meg­támadás igen gyakran. •— —­Szegény ujdonságiró, te szerencsétlen áldozata ferde korunk legferdébb ízlésének, béke lengjen halhatlanság repkényével koszoruzott fejed fölött! — Nagy Ignácz. Ambrus gazda. .. Merre olly nagy széllel, Ambrus gazda? „A kocsmába , illyen o­­lyan adta ! Megharagított a feleségem . Haragom most borral szelídítem.

Next