Pesti Divatlap, 1844. október-december (14-25. szám)
1844-10-27 / 17. szám
60 lépend padra, szép külső, tiszta magyar beszéd, helyes nyelvtan , átgondolt taglejtés, érzelemgazdag kebel, szerencsés emlékező tehetség... ezek teszik őt nálunk kedveltté! — Csiszár mint Burmann olly ügyesen fogá fel szerepét, hogy, kivált ifjaink becsülését e szerepnek köszönheti. Egyébiránt Csiszár sokoldalú s igen ügyes színész. Szákfi Amália is, mint Emilia, dicsérendő. Más este az „Ördög naplóját“ tárák fel. Ebben Zelényi jeleskedett. Harmadik estre a „Puritán család“ czivakodott — ellenével — borzasztó szomorúan , melly műben II. Károly kora talán igen is híven rajzoltatik. Csak látszik e művön , hogy franczia főből ered, mert egy pár óra alatt a lelket anynyiszor megrohanni, az indulatokat annyi szálakra tépni, s a szemérmes hölgyek előtt olly czédán ocsmánykodni... nagyon gyöngédtelen dolog. Egy napi szünet után a „Gyanakodó házasok“-at adák.Déryné,Feleky és Csiszér igen emelék Kotzebue ezen elkopott, gyönge művét. — „A fehéreket“ elég szerencsével; a „Peleskei nótáriust“ nem a legnagyobb dicsőséggel adák kedves vendégeink. — A „Szökött katona“ is színre kerülend ;mint minden eljátszott darabra, úgy erre is telt színházat várnak az ügybarátok. *) B—r. Szombathely, őszhó 18. (Bűvészet, — püspöki beiktatás,— c a s i n o). Mint az ősvilág nagy embere hajdan a tizparancsot — villámlás és mennydörgések közt adom én is tudtokra az olvasóknak néhány összerakott híremet. Vajha olly hasznot árasztanának az emberiségre, mint az említettem parancsok !... Nem soká tartott ugyan a zivatar, de már pár napja vagy estve rendesen meg szokott jelenni szaporítandó a szünetelőknél az isten áldását. Közös a hiedelem nálunk, hogy igen erős s jó bor leend. Uram isten! midőn úgy is olly kevés a józan ember !... Múlt hó végén néhány ugrándozó akará zsebeinkből kiugrándoztatni pénzünket; de minthogy az illyféle kóbor idegeneket, kik olly készek kihordani a pénzt honunkból, mi inkább művészeknek, mint művészeknek tartjuk , csak két előadással alkalmatlankodtak nálunk s vérző zsebbel búcsút vevének. Egy pár üres viasz-koponyát is mutogattak a napokban, — de ezeket ép igen rosz helyre igazították szegényeket. Mi itt ingyen is elég üres koponyát láthatunk s még soha sem jutott eszünkbe csak fenn is akadni illyféle dolgon — annál kevésbé megfizetni érte. Hej uraim , máshova menjenek az urak! — E hó 13án vezettetett be megyéspüspökünk, Balassa Gábor uj hivatalába. Halomra gyűlt a sok üdvözlő vers, mellyek a felnevezett főpásztor érdemeit festék, mellyekből fölösleg volna valamit kiemelni, szóljanak a költemények !... A tisztelgő választmányok hosszú sora egymást érte. A megyétől Gyomor Mihály t. k. úr rögtönzött egy nevezetes választmányt. Az esti világítás meglepő volt. Kitűnően világítva volt a megyeház is. Sokan a megyei választmány közül az ebédtáblát meglepőnek mondották, s e részben igazuk volt, de mi mégis nagyobb mértékben leltük azt meglepettnek, mint meglepőnek. — Béri Sándor izraelita kereskedő a napokban kölcsönözött tőlem egy pár magyar könyvet olvasni s nejének a Honderűt (nem legjobb választás ugyan) horhatja.*) Ez nem valami különös dolog, de ne felejtsük , hogy a múltkor ép ellenkezőről vádoltatánk az „Életképek“ által s azért följegyezni nem fölösleges. — Casinónknak — olvasó egyesületnek nem igen lehet nevezni — lassanként meghozzák szokott látogatóit az unalmas hosszú esték. Lesz megint füst — mert tudja a manó! ez a kisvárosi nép csak szeret füstöt csinálni. — Kártyaasztal a soknál is több itt, s két nagy tekézni való nyúlik el az irgalmatlan hosszú, de alacson teremben. Szorítottunk egy kis helyet olvasó szobának is, de ha ennek szélességét két lépésre tenném , bizony felét úgy hazudnám hozzá... S vájjon van-e okunk csodálni, hogy nem jár minden magyar újság, ha figyelembe veszszük azon körülményt, mikép itt a hatalmat egy pár jó úr egészen s már évek óta monopolizálja. Mi ugyan befizetjük pénztartozásunkat, de számadós róla az öreg harang. A tőke- és kártyapénzt az inas szedi be, ki felügyelő név alatt ismeretes köztünk, s majd nagyobb ár az elnöknél; fizetése 400, azaz négyszázvsrt. És a jó urak azt hiszik, hogy e nagy fizetésben van az ellenőrség.**) — A nyáron úszómesterünk is volt s igen sokan tanultak evezni s bukni is. — Nálunk a hideg, s különösen a síél, igen uralkodik; tán ez olta el némelly keblek lángjait?... Vajha e szeles hideg uralkodásának minél előbb véget vetne a jobb fordulat. Kámoni Barabás, Jász-Berény, őszhó közepén, (Jótékonyság, zenészet és czukrászat.) Van e városban egy köztiszteletö férfi , kinek a halhatatlanság babérját számtalan jó tettei tűzték tisztes homlokára, e férfiú főtiszt, apát, városunk buzgó lelkésze , s a nemzeti iskolák igazgatója, Stipula József ur. Ő az, kinek iskolai pénztárunk már eddig is mintegy 10.000 forintot köszön; az árvák iránti részvét, s más igen számos jó tett forrása is buzog az ő tiszta keblében. Legújabban , casinónk homlokfalán , az első emeleten naponként égő lámpa is az ő bőkezűségéből terjeszti a világosságot, mire e sötétséges városban olly nagy szükség van. Toronyóránk egy idő óta igen lassan ver, és így nem tévesztjük soha, hogy ,hányat üt nálunk az óra. A minap egy mulatságban derék zenészeinkkel az ,Alvajárói daljáték fináléját gyakran ismételteték, e ,nemzeti nótát, zenészeink jó harmóniával adják elő... Egy uj casinónk is van — készülőben — tartok tőle, hogy Göthe Faustja homunculusának sorsára jutand. — Schwartner statisticájában például van említve , hogy nálunk, hol a szántóvetői elem uralkodik, czukrász el nem élhet. Ezen állítást a kor kiparódiázta, ugyanis néhány nap óta illy czimert olvasunk már a mi piaczunkon is ,Martin Antal czukrászt; ez eseménynek még az ökölnyi nagyságú filiszteus is örvend; köztünk elélhet a czukrász is, ha már van miből, ha pedig nincs, akkor szinte eléli magát. Szüretünk most van, borunk bőven hulló esővel vegyest sok lesz. Tarnaparti. *) Tudósítónk a marmarosi vad fiúról is tesz említést, de ez már el volt mondva lapunkban. *) De gustis non dispis. A szerk. **) Mi ezt nem tartjuk nagy fizetésnek, ha ezen kívül semmi más jogvédelme nincs, s híven szolgál. A sze rk. A sze rk.