Pesti Divatlap, 1844. október-december (14-25. szám)
1844-10-27 / 17. szám
nyíre ifjúi a lélek, ha ifjú lelkek sugározzák körül, s alig van kedvesebb tápláléka, mint az ifjú kebel sympathiája. Legszebb örömeim egyike, mikor ifjú barátom (kivel egy sót, egy kenyeret eszem) tisztán, értte dobogó keblemre borul. — Egyebekről talán máskor. — Egyébiránt, azon kebelfeszítő örömmel végzem be soraimat , hogy ámbár itt a burgonyát még most is ,bandurki“-nak, a garast ,,dudek“-nek nevezik; mind a mellett, Eperjes jóval elébb áll, mint állott tíz évvel ezelőtt. Vándor Pál.**) vay, Egressy Gábor és Szentpétery egybevágó művészi játékát. — Szép közönség, nagy tetszés! — Úgy látszik, a nem látványos drámák korszaka is derülni kezd színpadunkon! . . — 24. Örökség. Eredeti dráma Obernyiktól. Művészetükk. Nemzeti színház. Őszhó 18. Két pisztoly. — 19. Hunyady László. Opera Erkeltől. Ismét nagy közönség előtt adatott, s a köztetszés kitörése az első felvonásnak legmagyarosabb szellemű befejezésekor még mindig a legmagasabb fokon áll. Lám, mit nem tesz a magyar elem és melódia ! — 20. Fiesco. Schiller után ford. Nagy Ignácz. — Dráma , mi több, idegen dráma, s még is szép közönséget gyűjtött, mert egy az, hogy mióta a tanuló ifjúság s több más Pesten telelő körünkbe érkezik, nemz színházunk mindig nagy, vagy legalább olly közönséggel dicsekszik, hogy földszint nyulászni már most egy ízben sem lehetne olly kényelemmel, mint néha nyáron lehetett. — Az előadást illetőleg, a Lendvaypár és Szentpétery igen jelesen tünteték ki magukat. Fáncsy, mint szerecsen, játékánál jobbat kívánni sem lehet. — Szathmáryné előadása is kielégítő volt, de a játék összes menetele sok helytt akadozott. — 21. Figaro leánya, Franczia vaudeville. — Laborfalvi, Szentpéteri és László azok, kik különben e hibateljes művet olly érdekessé teszik színpadunkon. — Várjon benne van-e az Szilágyi szerepében, hogy kizárólag németül beszéljen? Mi azt hiszszük , hogy az eredetiben némettel vegyes , tördelt franczia nyelv áll, és ez magyarosítva sokkal komikaibb hatású volna. — Bartók, mint ismeretlen, fölötte ismeretlen volt szerepével. — 22. Udvarhelyi Miklós javára : Norma. Opera Bellinitől. Nem hiába , hogy rég nem adák már e szép dalművet, de régóta is nem valánk tanúi illy jó előadásnak. Nem kell említenünk azon virtuozitást, melylyel Schedelné énekli és játsza Norma szerepét, — ez mindenek előtt ismeretes; azonban leginkább meglepett bennünket De Cau Mari (mint Adalgtéa), ki mintha egyszerre fölemelkedve a művészet szárnyain, egészen megváltozott volna, annyival jobb , szabatosabb, lelkesebb vala mai éneke , játéka az eddigieknél; — volt is részére taps és kihívás elég. — Follinus János műkedvelő mint Sever mutatá be magát kellemes, tiszta hangjával. Udvarhelyi Miklósnak Oroveso a legjobb operai szerepe. .. — 23. Angelo: Szomorujáték Hugo Victortól. Illy jeles mű olly jelesen adva mint színpadunkon, a hallgatóságra nézve valódi élvezet, s mi azt hiszszük, hogy maga a párisi műveltebb közönség is nagy gyönyörrel nézné Lendvayné, Laborfalvi, Lenci Irodalmunk, Kisfaludy-társaság. Emlékezetbe hozatik a társaságnak f. évi febr.ákán kitűzött mindkét rendbeli jutalom vagyis pályakérdéseinek határnapja, mellynek eltelte után semminemű munka versenyre nem bocsáttathatik. A szép műtani kérdés, mint hirdetve volt, imez : „Adassák elő , miilyennek kellene a korszerű eposnak lennie ? A gépek (úgynevezett machinák) használhatók-e, vagy milly módosítással ? s ha épen nem, mi lehetne azok pótléka, hogy nagyszerűségét, melylyel a regényen fölül áll az epos, korszerűsége mellett is fentarthassa.“ Jutalma 15 dar. — A szépmai feladás : „Kívántatik a magyar történetekből vett valamelly szakasz vagy jelenet prózai leírása, mellyben a tények hitelessége mellett, a művészi előadásra legyen főfigyelem.“ Jutalom 15 dar. Mindkét rendbeli pályamunkák változatlan határnapja a küszöbön áll, november 20-a. A pályamunkák a szerző nevét rejtő szokott jeligés levéllel egyenesen a társaság helyettes titoknokához (Pesten, hatvani utcza , 586 sz Gebhard-házaik emeletében) intézendők. — Jelentetik ezúttal, mikép bizonyos népdal, melly a szokott jeligés levéllel együtt pályamunkául küldetett be, miután a társaság népdalokat igen is gyűjt, de pályaversenyt ezekre nem nyitott, s szerzőt egy illyennek beküldésére csak vastag tévedés vezérelhető , a titoknoknál minden órában visszavehető. Költ Pesten, a Kisfaludy-társ. oct. 12-én tartott havi üléséből. 1844. Garay János, m. k. h. titoknak. **) ön kétségkívül növelő ? — No az isten éltesse. A szerk. Tanulságos és mulattató egyveleg. Fülbevalók szépeink számára. — A könnyek, mellyeket csalódott szerelem okoz, legfájdalmasabbak, mert azok a megsebzett szív vércsepjei. — Mi sem alacsonyithat le magunk előtt bennünket annyira, mint a hittelenség öntudata. — A szívtelen szülők, kik arra kényszerítik gyermekeiket, hogy szerelmüket feláldozzák, a mennyet rabolják el tőlük, mert szerelmünket feláldozni, annyit tesz, mint elveszteni életüdvünket. — Kedvesünk hűtlensége legtöbbször jele annak, hogy nem bírtunk elég szép lelki tulajdonokkal, őt örökre magunkhoz csatolni. — Ki rózsákat akar szedni, ne panaszkodjék a tövisek sértése miatt. Ki a szerelem boldogságát élvezni akarja, annak tűrni kell tudni a szerelmi fájdalmakat is. — A nők szerelme szenvedélyesebb, a férfiaké tartósabb, és ez azért van, mert a nők csak a jelennek élnek, mi férfiak pedig örömeink közt is elég erővel bírunk a jövőre gondolni. — A valódi szerelem egy és örökös, s mégis hányan állítják azt, hogy gyakran szerettek. Ez onnét van, mert igen kicsiny azon tiszta lelküek száma, kik a szerelem valódi természetét ismerik. — A változékony természetűek szeretnek dicsekedni sze-