Pesti Divatlap, 1844. október-december (14-25. szám)
1844-10-20 / 16. szám
FIGYELMEZTETÉS. Azon részvét következtében, melly előfizetés dolgában különösen az új évnegyedtől fogva folyvást mutatkozik a Pesti Divatlap iránt, figyelmeztetjük azokat, kik még ezentúl is előfizetni akarnak, minél hamarabb szíveskedjenek megtenni a rendelést, hogy tudhassuk magunkat mihez alkalmazni. — Lapunkra az előfizetési díj octobertől újévig helyben 2 frt 30 kr. postán 3 frt. Kik egyszersmind a Pesti Divatlap első évnegyedi folyamát is kép nélkül bírni óhajtják , összesen 4 porttal fizethetnek elő. — Az uj szerkesztői szállás : a hatvani és magyarutcza szegletháza 526. sz. 16. szám. Oszkó 30. 1844. Társas életünke. IX. Üli illik , mi nem illik ! Illő, hogy kiki rangjához méltólag éljen, illő, hogy a dús bíborban , selyemben s megaranyozva járjon, díszkocsit, páholyt tartson, — s habár a legilletlenebb utakon keresné is mindezeket, az nem jó kérdésbe. Nem illik a fiatal embernek magát szerénytelenül, elbizottan s kicsapongóan viselnie, — persze az öregnek illik. Illő, hogy a nőknek mindenben elsőséget adjunk, — ezen illedelmi szabályt többnyire csak a szép, vagy rangos nők irányában szokták megtartani, valamint viszont a nők is szívesen adnak elsőséget a csinosabb férfiaknak. Illő, hogy idegen, ismeretlen házaknál bemutattassuk magunkat, azonban ha valaki mindjárt a bemutatás után, levetve a tettetés álorczáját, kimutatja magát, azaz, ollyannak mutatkozik, mint a mi ilyen valódilag , — ám ez már illetlen dolog. Hogyan is illenék egyféle alakban, jellemben megjelennünk a noble, műveit körökben, midőn itt ugyan egy ruhában csak kétszer is megjelenni egymásután — szörnyű illetlenség! — Illő, hogy az úgynevezett udvarias, etiketlátogatást délelőtt tegyük meg, azonban az illedelem emberei közt néha az ételi látogatás sem illetlen dolog. Illik, hogy társaskörökbe, látogatóba szorgalmasan járjunk , és a látogatásokat pontosan visszaadjuk , még akkor is , ha valamelly társaskörben roszul érezzük magunkat, és azt, ki bennünket meglátogatott, ki nem állhatjuk, — hisz az önkínozás nem tiltott portéka! — Nem illik műveit társaskörben sokat enni, sokat beszélni , sőt ha valaki egészen jobbnak akar tartatni, mit se egyék, vagy legalább finnyáskodjék a legjobb ételben is, csak ritkán szóljon, s akkor is bolondot mondjon, s bizonyára ezért érend. Magyar emberhez nem illik a szószegés, s mégis épen ez illedelmi szabály ellen vét legtöbbször a magyar, ki valahányszor idegen nyelven szól ,megszegi szavát, vagy inkább nem tartja meg saját szavát. Illik, hogy a prókátor-, doctor- és papnak, kikkel legtöbb bajunk van ez életben, illendő honoráriumot, díjat adjunk, még akkor is, ha ők eltemetnek bennünket. Mások előtt nővel csókolózni illetlen dolog, de mást négy szemközt csókolgatni , illő dolog. Nem illik műveit jobb körben a lábszárakat keresztbe vetni, a fogakat, és orrot piszkálni, azonban mások becsületére keresztet vetni, más becsületes embernek orra alá piszkálni, nol ez nagyon illő dolog. Előkelő rangunkhoz nem illik a nép közé leereszkedve színházban zártszékbe járni , és ha páholyra nincs pénz, inkább illik sohasem jelenni meg a nemzeti színházban , mint a nevezett módon a főúri méltóságot lealacsonyítani. Illő, hogy az idegeneket mindig szívesen lássuk, azonban a szegényebb sorsú rokonokat hidegen megvetni, lenézni, h uraink közt épen nem illetlen dolog. Nem illik valakit szemében, négy szemközt gya-