Pesti Divatlap, 1845. január-március (1-25. szám)
1845-03-13 / 21. szám
Voltak egyes jó emberek, kik e bajon segíteni törekedtek , és hoztak reménybalzsamot s ezzel kötözték be a sebzett sziveket. De az emberi tökéletlenség itt is azonnal mutatkozott. Jöttek nyomukban mások , s amazok vetésének gyümölcsét ők akarák s a szivbalzsamot drágán fizetteték meg magoknak. Sőt orvosokká vették föl magokat és mondák, hogy az ő szereik gyógyítók, üdvösek. És tetszett nekik a gyógyítás, mert gazdagító, s nem kivánák, hogy a sebek begyógyuljanak, és mai napiglan ellenzik, hogy összeszedje eszét az emberiség s kibontakozzék nyavalyájából. A valódi emberbarát a gyökeres orvoslatot sürgeti. Igen sok akadály van a mondottak szerint utunkban, egyeseknek és annál több a tömegeknek, midőn a tökély felé haladunk, midőn az élet czélját megközelíteni akarjuk, ezek elmozdítandók. De hol látok komoly férfias akaratot? Alig itt, és alig ott. Istennek áldoznak, kinek neve hiúság, haszonlesés, a közjóra vajmi kevesen gondolnak. Az ember alig néz tovább az orránál. Mi a perczben jó, azt ragadja meg, mi évekre évszakokra teremne jó gyümölcsöt, azt mellőzi, vagy egyszeriben átugrik az örökkévalóságra , s a miatt hanyagolja el a jelent. Mesterei vannak a hiúságra, a jövendőre, vannak számosan, de annál kevesebb oktatója van a jelenrül, a jelenben az erényrül. A teendők épen nincsenek nálunk rendszerezve, fajunk kapkod mint a veszedelemben levő, s ha megment is valamit, ha szerez is valamit, az nem álttalános becsű , s nem tud használni az egésznek. Van itt ott jó belátás , de ritka az erény, ritka a szilárd és erős akarat. Legroszabb pedig az, hogy az emberek szemei olly tárgyakon vesztek , mellyeknek itt nincs állandó beesők. Nem akarom egész erővel megereszteni szavamat, hogy megrendítselek és megrázzalak, csupán arra akarom figyelmeteket irányzani, hogy az élet czéljárul gondolkozni s feléje törekedni igen érdemes dolog. Tökély, boldogság, szellemi s anyagi vagyon olly tárgyak, mellyekért a figyelmet néha-néha megfeszíteni igen érdemes. Ritka kincsek ezek most, de közönségessé tehetők, azért föladatunk megszerzésekről gondoskodni. Az embereket végig nézvén, szegénységet látunk közöttök, hiányzik mindaz, mit az első kényelem megkíván, táplálkoznak, hogy a farkasnak irigylendő asztala van hozzájuk képest; ruházkodnak, hogy meztelenségüket alig takarhatják , lakják szenyfészek és döglelettel telve. Lelkök emberi, de magas emberiség nélkül; nem érzik méltóságukat, nem tudják elhagyni a földet, hogy fölemelkednének az eszmék hazájába, nem imádnak istent és istenit, de alant maradnak a földön, a többi állatokkal, mellyekkel majdnem egy sorsra kárhoztattak, hogy t. i. csak eszközök legyenek. Ezen helyezet igen nagy fontolást érdemel, annyival inkább pedig , mivel rajta segíteni lehet. Elő kellene még adnom a módokat részletesen, mellyek kivezetnek a hinárból, rajzolnom kellene a kötelességet, melly bennünket a czélra törekvésre hajt, de türelmetekkel nem akarok visszaélni. Elég volt legyen annak megmutatása , hogy nagy és szent czél van az egyes ember és az ember faj elé kitűzve, mellyel ha megközelíte, eleget ten rendeltetésének a földön. Ez az élet elegendő tárgy magának, ámbár igen üdvös az embernek, szemeit az örökkévalóság a jövendő felé irányozni, mind a mellett nem szabad az innensőt elhanyagolni. Ez ellen igen nagyot hibáznak a földtekén, hibáznak a Gangesnél úgy, mint az Eufrátnál s Thibet havasai között úgy, mint a hét halmon.. Ki ügyét legjobban rendezte el a földön, legtöbb érdemei lesznek az egekben is. Erényesnek, munkásnak, vagyonosnak lenni olly érdem, melly két világra szól, ki itt a tökély felé sietett, ott bizonynyal megnyerendi a tökélyt.