Pesti Divatlap, 1845. január-március (1-25. szám)
1845-03-30 / 25. szám
hét alatt mind elkeltek. Az itteni casinókban a kártyázás viszi a főszerepet, s mivel a haza perczei igen drágák, a játékosok sokszor perczenként százakat vesztenek vagy nyernek, hogy perczeik annál drágábbak legyenek. Nem vagyok erkölcsoktató, de azt csak megengedik a kártyás urak, hogy azon játék, mellyet őrült ember (G-ik Károly franczia király) időtöltésül hozott életbe , nekünk nem való , mert hála istennek, őrültek még nem vagyunk. A szép művészetekről nálunk szó is alig lehet, sőt vannak egyének, kik miliókkal bírnak, s nincs olly könyvtáruk, mint nagyobb iskoláinkban sok szegény deáknak. Képzelhetni, hogy az idevalók nagyobb része az embert nem miveltsége, hanem vagyona szerint becsüli, hiszen Vajda is mondja a ,,Pesti Divatlap“ 318-ik lapján : ,,a legbutább szerecsen is becsülni fogja a telt csűröket, a jó hajlékot, drága köveket stb. a szellemi kincseket azonban erőnek erejével is alig lehet rákötni!“ — A kisdedóvó intézet részére mint már említettük, műkedvelők játszottak az itteni színházban , nyilvános köszönetünket kell különösen a nemeskeblü hölgyeknek, R. grófnő, K. G. és U. kisasszonyoknak jelentenünk, kik minden kisvárosi pletyka daczára, a legnagyobb készséggel fölléptek. A jövő hónapban ugyan e ezért a műkedvelők Szigligeti Szökött katonáját adandják. A becskereki színház, mellyet ezelőtt nehány évvel t. ez. Gyertyánffy János úr építtetett, olly csinos épület, hogy bármelly nagyobb városnak díszére válnék, kár hogy német vándorszínészeknek van kiadva, de jól esik műkedvelőktől néha magyar hangokat hallanunk. A torontáli dús uraknak igen csekély áldozatba kerülne legalább télen át Becskerekre magyar színészeket hozatni, a páholyok bérlői úgy is nagyobb részint magyarok, s ez annál könnyebben kivihető volna, mert a színház tulajdonosa is hazafiságáról ismert lelkes magyar, bégai. Nagykároly. Tavaszelő 18-kán. Károlyban ha casinónk nem volna, s reggeli 8 órától esteli 10-ig szüntelen el nem foglalnák magokat ez emberek anyagilag, kénytelenek volnának vagy mindnyájan cholericusokká, vagy mi még roszabb , novella s versirókká lenni; — pedig isten a bizonyságunk, e roszból is — vagy jobban magyarul e genjéből is annyi rosz van már hazánkban, hogy ha progressive így gyarapodunk, szépirodalmunkat mások rettentő példájára rút irodalomnak kelletik neveznünk. — Latabár Endre változatosságot akart behozni egyformaságunkba, s mintegy 20 tagból álló színész társaságát intra máros megtelepíté. A darabok közül —mellyeket előadtak— megemlítendők : Zsidó, Két pisztoly, Örökség, Főúr és pór, Farsangi iskola, Senneterre marquisne, Vadon fia, Grizeldis stb. s most nézzük a működőket. Latabár az igazgató, egyike a jobbaknak, hangja tiszta s elég erős , actiója természetes , öltözete többnyire jellemzetes. Latabárné bár többnyire rekedt, kedves tünemény, különösen a comicumokban , mélyebb tragicai szerepek vitelére, s felcsigázottabb szenvedélyek kitüntetésére orgánuma nem elég erős, s inkább az actio által tűnik ki lelki állapota , mert szavalása igen egyhangú. — Boer az egész személyzetben legjobb mind víg, mind komoly szerepekben, hangja tiszta, s erős, változatos, kellemes, actiója ügyes és fesztelen, szerepét mindig jól tudja. Szilágyi csak árnyéka az egykori Szilágyinak; torka örökösen beteg, s szerepét is ritkán tudja. Szilágyiné ajánlatos külsővel igen hasznavehető papnéja lenne Tháliának. Ormai figyelmet igénylő fiatal színész igen csinos külsővel, s bár pallérozatlan, de igen jó hanggal , úgy hogy mint énekes , idővel még nagyobb társaságoknál is szerencsét tehet, mozdulatai jelenleg még kissé ügyetlenek, szava ollykor akadozó, de a hivatás tagadhatatlan. Jónás igen hasznos egyén.