Pesti Divatlap, 1845. január-március (1-25. szám)

1845-03-06 / 19. szám

307 vetséges dolog. És ez mind igaz, valamint azon állítása is való, miszerint müvei­nek gyakori ismétlése nem tőle, hanem az igazgatóság- s a játékrendkészitőktől függött, s az leginkább a pénztár érdekében történt. — Ki ellenkezőket hisz, vagy állít, az Szigligeti iránt nem viseltetik méltányossággal. 2 M....y F....CZ ur nagyon is erős adagokkal szolgál azon uraknak, kik a már általunk olly bőven megvitatott köri bált rendezők. F. ur azon magasz­taló bókját, melly szerint a múlt vigadó nemzeti irányú fejlődését nagy részben e lap szerkesztője tiszta hazafiui buzgalmának tulajdonítja, legszívesebben enged­jük át lelkes hölgyeinknek, a mint ezt most közlott társaséleti irányczikkelyünk is tanúsítja. 3. Szathmár. A P. Divatlap 12-dik számában —y név alatt közölleték a szathmári magyartalan tánczvigalom, s közlőnek csak abban nincs igaza, hogy magyaros öltönyben egyet sem látott, mert valánk biz ott egyszerű ma- gyarkákban többen. De az is való, miként a betyáros magaviseletű urak közt egy magyaros öltözetüt sem lehete látni, és ez igen szép bók a terjedni kezdő nemzeti viseletnek. J. F. 4. Zs. P. ur honti levelezőnk által a honti casinó javára adott lánczvigalmak hibás, azaz, rósz magyarsággal irt jelentései miatt megrovatván, azzal ügyekszik magát igazolni, miként a honti szabadelmüek (kik közé megtámadóját is tartozni vallja) a második casinóbálban elkülönözve magokat az iparüző osztálytól, nevetséges felsőbbséget gyakoroltak. De ez, ha úgy volt is, nem felelet a fölebbi vádra, valamint az sem, hogy Zs. P. ur nem tulajdonit magának irói képességet, mert ideje már, hogy valahára minden müveit magyar tisztán írjon és beszéljen anyanyelvén. Zs. P. ur azzal czáfolta volna meg erősebben vádlóját, ha lapunkba egy hibáktól ment levelet ír; de annyi orthographiai hiba van abban, hogy most még inkább meggyőződtünk honti levelezőnk vádjának alapossága felöl. 5. Pók a Sándor ur Igazolás czím alatt igen velősen, s férfias discrétió- val felel meg a hódmezővásárhelyi első levelre, melly miután J ... ur ál­tal is szinte olly modorban megczáfoltatott, nem bocsátható további vitatás alá. 6. Egy fecskefark-gyülölő jóakarónk szorul szóra bebizonyítja, hogy midőn a német Pannónia illedelmes polémiára akar bennünket tanítani, önmaga a legillet­lenebb, legdurvább kifejezésekkel él. Mi is Magyarhonban az a német Pannon i a ? — —«CÍM­ADATOK „A KRITIKA TITKAIDHOZ. A Hírnök utósó számaiban két lelkes honfi (egy név alatt) szent buzgalommal izzad, iparkodván engemet verseimmel egyetemben tönkre silányítani. Különösen ajánlom mindenkinek, hogy elolvassa, ki csak hozzá férhet; sőt kérem mindazo­kat, kiket csekélységem csak némelly részben is érdekel, hogy elolvassák.—Az ott buzgólkodó két atyafi hajdani iskolatársam, kik már akkor kalapálták a ká- dencziákat, mikor én még azt sem tudtam, mi a költészet : bocskorszíj-e vagy martyrkorona ? — És ők azóta folyvást ütik a verseket, és. ezeknek özönével el­árasztják a szerkesztőket rendre; de a szerkesztők olly impertinens embertele­nek, -hogy őket mindeddig sem mutatták be a közönségnek. És ez aztán vexa! és dühbe hozza az embert, valamintségesen dühbe hozta az én fentisztelt iskola­társaimat ; s nem csoda, hogy dühökben épen belém kaptak, én belém, kire ők hajdanában csak ollyan formán néztek le, mint néz le a nagy, nagy ökör a lábai­nál szaladó kicsiny kis pacsirtára. — Hazám tiszta keblű , legszebb ereiiy« ifjai, fogadjátok hódolatom tömjénét. PETŐFI SÁNDOR.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék