Pesti Divatlap, 1845. április-június (1-13. szám)

1845-06-19 / 12. szám

mire ölelni foglak , eszembe jut, s akkor szóval mondom el. Isten veled hát a vi­szontlátásig. PETŐFI SÁNDOR, május 29. óta Gömör megye táblabirája. *) — — VÁLASZ EGY A PANNÓNIÁBAN MEGJELENT NÉVTELEN CZIKK ÍRÓJÁNAK. SELMECZ , jun. 4kén. A Pannonia 58 szban egy névtelen ur, a selmeczi cseh-tót társalomról irt czikkemre , sajnálkozva feljajdul, s azzal vádol, hogy én, ki alig mostam le magamról az iskolai port, — mint éretlen gyermek sárral dobálom be az igazságok olly szent és sérthetlen forrását, s orromat a Róth-Teleky ösztöndíjjak kiosztásába merem ütni sat.—Lássa ön e sértegetésekért legkevésbé sem dühöngöm, sőt óhajtom, vajha önre nézve a régi párnak tisztelt egyéniségéről! lefoszlása a nem­­zetisedés szent ügyében üdvösebb hatást eredményezett légyen! —Azonban sejtel­mem szerint egészen máskint állnak a dolgok, és épen azért ama gyalázó pöffesz­­kedés okát, nem bírom átlátni. Nem való az főleg olly ember szájába, ki bár azt hi­szi magáról, hogy a cselekvés mezején régen lemosta az iskolai port, mégis csak olly zérus mint magam; ez pedig, mint tudva van, sem oszt, sem sokszoroz. Ha olly nagy magyarok vagyunk Selmeczen s annyira szeretjük ez édes magyar nyel­vet: kár volt idétlennek bélyegzett czikkemre magyarul nem felelni; mi okból buj­kálunk névtelenül a Pannonia szárnyai alá? Lássa ön utoljára mintegy sejteti, hogy ön is tagja azon cseh-tót társaságnak, melly titokban űzi működéseit. De ön a dol­got igen helyesen el tudta csűrni csavarni, s magyarosodással dicsekszik még akkor is, midőn Selmeczen több ízben cseh-tót színdarabok adatnak és nyilvánosan e nemű / * szavalási gyakorlatok tartatnak. Én azt mondom, mikint az itteni luceisták közül ollyanok kapják meg a Róth-Teleky ösztöndíjjat , kiket magam látok ki s be­járni ez említettem szavalati gyanús teremből, holott én úgy vagyok meggyőződve, hogy ezen ösztöndíj, a szorgalom és erkölcsiség mellett, a nemzet és annak nyelve iránt is tiszta érzelemmel viseltető ifjaknak van szentelve. Már pedig, ki a tótsza­­valati egyletnek bajnoka, ezáltal bizonyítja , mikint a nemzetiség s honi nyelv iránti minden szeretetet lelkéből száműzött. Az illy egyén , ha mutat is a magyar nyelv iránt valami rokonszenvet, csak azért és addig teszi, mig az ösztöndijjat megnyerte. Efféle tapasztalások nyujtanak nekem alkalmat a Roth-Teleky ösztöndijrali rendel­kezés részletes megérintésére. Továbbá, hogy azon vas gyűrűkről is tegyek emlí­tést, mellyeket kirekesztőleg csak a szláv ifjúság hord, s melly­en U. S. S. betűk lát­hatók — némellyek e felírást Ud slovenské spolennosti az az. tót tár­sasági tag, mások Ud sl. stridnosti, az az. tót mérsékleti tagnak magyarázzák. E magyarázat azonban bár mint értelmezzük nincs helyén , mivel ez az ifjúságnak egymás iránti gyűlölségre és gúnyolódásra szolgál alkalmid, a mennyi­ben ezen vasgyűrűket kizárólag csak a szláv ifjúság hordja. Úgy hiszem olly józan tagja lehet minden ifjú a mérsékleti társulatnak gyűrű nélkül is mint gyűrűvel; s úgy hiszem ezen ifjak a magyar haza s nem Cseh- s Tótország ifjai, miért ne lehet­nének ezen gyűrűkön a betűk magyar jelentésűek; igy legalább megszűnnének azon gúnyolódások és egyenetlenségek , mellyek olly mindennapiak oskolánkban. — Mi a rám ruházott kígyói czímet illeti, én nemzetem jólétén őrlő féregkint soha sem rá­ *) No hiszen még csak most fogják mondani kis lelkű k­ígyóid, hogy elbizott vagy. Jól teszed barátom , légy büszke, neked erre több jogod van mint millióknak. Légy büszke , s vesd meg a törpéket, és a gazokat! A s­z­e­r­k.

Next