Pesti Divatlap, 1845. július-december (14-39. szám)
1845-07-10 / 15. szám
476 állapodottabb életmozgalmait képviselik, mi pedig kezünkben tartott közlönyeinkkel, egy még csak most felledező fiatal nemzetnek, átalakulással küzdő viharos tengerében mutatunk fel némi iránytűt, s e zavaros állapotban , mind a politikai mind a társaséleti mezőn oly sok kérdés megvitatása fekszik előttünk, hogy e küzdelmi körülmények közt lehetetlen elmaradnia a legtüzesebb irodalmi harcz- és háborúnak , melly még a ki nem forrt pezsgő élet, vagy inkább az ellenséges akadályok legyőzésével bajlódó létretörésnek, elpalástolhatlan s természetes jelensége. Nálunk a hevesebb politikai és irodalmi viták még évekig fognak tartani, s ezen villamos , mennydörgős égi háború után, annál szebben fog feltűnni, a szellemi béke szivárványa , s fejlődött nemzeti létünk derűje, tisztább, átlapodottabb korszaka. Irodalom , nemzeti színház, társaséleti irány, nemzetiség, — ezek azon főtárgyak, mik körül divatlapjaink legélesebb harczot visznek , mert azok érdekeibe igen sok ostorozásra méltó hibát és bűnt csúsztatott be az esztelenség, dologhoz-nem-értés, rész akarat, önzés, s több e féle. És ha — mint ezt Irinyi úr is bizonyosan meg fogja engedni — az irodalom, nemz, színház , társaséleti irány és nemzetiség ügye, a hölgyeket is érdkeli : nagyon természetes következés az , hogy említett ügyekre vonatkozó viták is érdekelni fogják őket. Nincs emberi vitákban a személyeskedés határait képes volna kijelölni. — Erre nézve legmulatságosabb példa az , hogy midőn Irinyi úr leczkét tart a fölött, miszerint ne vitatkozzunk , ne gorombáskodjunk : ő maga lapszerkesztői kenyéririgységet, mások előfizetőinek elhajhászását s több e félét emlegetve , legvastagabban személyeskedik legerősebben veszekszik , s legvastagabban gorombáskodik. — Mi tehát Irinyi urnak leczkézését ez alkalommal is visszautasítjuk, s mi ezentúl sem fogjuk önállóságunkat, bár ki kedvéért is, koczkáztatni, s valahányszor a körülmény úgy hozza magával, mindannyiszor az eddigi modor szerint vitatkozni, harczolni fogunk— de egyedül a jó és igaz ügy mellett. És e miatt nemhogy undorodva fordulna el tőlünk a közönség, sőt mindinkább emelkedő részvéttel s pártolással viseltetik irántunk. —— Némelly urak nem jó néven vették azt, hogy mi, kik egykor az Elszterdált ellen annyira kikeltünk, legújabban a műlovagtársaságot lapunkban megismertettük. Ez, úgy hiszszük, nem volt bűn , hanem az lett volna , ha a sokaságot megdicsérjük azért, hogy olly túlbuzgóan pártolá ezen lovagművészetet. Ezt pedig nem tettük ; sem a lovak és lovagok német színházi előadására nem tolakodtunk, azzal a sokszor ostorozott sokasággal, melylyet különben maga a szigorú ostorozó is sokszor híven szokott követni bohókás lépteiben. — Miután mindezt szükséges volt elmondanunk , e szemle folytatását szerkesztői segédünknek adjuk át, ki e rovatot nagyrészint maga szokta vinni. — — Egy„Allgemeine Zeitung“ akart Pesten megjelenni, s annak mutatványlapját Geibel könyvárus már szerte is küldözteté. Mind a mellett is azonban, hogy a nyárból rekkenő hévben, egy bizonyos „öreg Zeitung“ elolvadt, vagy inkább elolvadni volt kénytelen; s ekkér az ifjú Allgemeinénak mintegy sorompó vala nyitva, nem talált mégis elegendő pártolóra s a mutatványlapon kívül több szám nem jelent meg belőle. Nem is csoda , mert hiszen hamis név az az „Allgemeine“; sok becsületes magyar embernek megsütötte s megcsalánozta már az a száját; és sajátkép nem is értethetik e czim alatt más, mint olly lap, melly elég „gemein“ hogy minden alaptalan híreket s koholmányokat allgemein-ná tegyen. — Annak , ki az úgy nevezett Augsburger Allgemeine Zeitungot hacsak néha néha is megforgatja kezei között, mindezekre nézve nincs szüksége bővebb magyarázatra. — — Múlt héten a vácz utczai Mocsonyiházban a kémény kigyuladó félben volt. De a hirtelen ott termett nehány kéményseprő és fecskendők, az emésztődő tűz kirobbanását elfojták, s a füllángolást megakadályozák. Ki tapasztalá, hogy a látványos színi jeleneteknek mennyire vagyunk mi pestiek barátai, nem fog csodálkozni állításomon, mikép ezen tűzi operativ ideje alatt, egész embercsorda várta kémlő szemekkel s felhegyzett fülekkel a váczi utczán és színház-piaczon a tűz eredményét. Ki tagadná aztán hogy Magyarországon ki