Pesti Divatlap, 1845. július-december (14-39. szám)
1845-07-10 / 15. szám
475 BUDAPESTI SZEMLE. — A múlt két vasárnapon , Ó Budán és a császárfördőben búcsú tartatván , e mulatságra Pestről is annyi ember csődült össze , hogy a gőzösök alig győzték szálitani a tömérdek népcsoportot. És vájjon miféle mulatság ez? Részint magányházaknál, részint nyilvános helyeken összeülnek a búcsújárók kis társaságokba, esznek, isznak, s beszélgetneka semmiről. Ugyan hát érdemes e miatt hőségtől izzadni, port nyelni, s a gőzösön tolongani ? Lehetetlen nyomorultabb népmulatságokat képzelni, mint ezek a budapesti silány Volksfestek, hol mindent, csak magyar szót nem — lehet hallani. — Miután Sáry Fanni a nemzeti színpadon néhányszor föllépvén, Párisbani táncz-tanulásának szép sükerét bizonyíta be , a napokban Bécsbe utazott , magát a tánczművészetben tovább képezendő. Mestere a színpadunkról is jelesen ismert Guerra leendés e szerint remélhetjük, hogy, kivált ha bécsi tanulása után nem egyedül lépend fel nemzeti színpadunkon , ennek díszére fog válni, s a közönség kivonatát kielégítendi. — Tehetséges ifjú énekesünk Füredy is, külföldön fogja magát tovább képezni a dalművészetben , s úti költségei födözése végett, már is szép összeget irtak alá némelly pártolói. Midőn Füredy a vándorszínészet csafrangjait elhányva, Pestre jött, egy vola a legszerényebb , legigénytelenebb kezdők közül. Ő akkorában e lap szerkesztőjét, mint egy két tournál dolgozótársát, egész alázatossággal kéré meg, a végből, hogy benne az iparkodni akaró kezdőt, befolyásánál fogva pártolja. És mi tapasztalván azt, miként Füredyben, mind a drámai, mind az operai szakmára van tehetség s hivatás , a legjobb lélekkel teljesítettük kérelmét, s nálunknál hőbb pártolója nem volt a magyar hírlapírók sorában, kik közt egy valaki a „Világ“-ban minden tehetséget meg akart tőle tagadni, és mi ekkor is határozottan védettük őt. De miután F. egy pár népdalnak valóban szép, de egyátalában nem művészeti elhallása által, kissé felkapott a közönség előtt, s operákban is nagyobb szerepeket adnak neki, anélkül hogy itt helyét kellőleg be bírná tölteni : az egykor szerény kezdő egészen megváltozék, s fenhéjázó elbizottság, tapsmámor-szülte képzelődés buktató meg igénytelenségét. Mi tehát kénytelenek voltunk Füredyt a legjobb szándékkal hibáira figyelmeztetni, miért ő igen megharagudott, s feledve a múltakat, mai napig is neheztel reánk , s hála hellyett gőgös rátartottsággal fizet. De mi azért ezentúl is jóakarói maradunk. És valóban örvendünk, hogy külföldre , Olaszországba fog utazni, mert csak ott fogja valódikig tapasztalni, miszerint ő még most úgyszólván semmi, az igazán jeles dalművészek sorában. ■— Látni , érezni fogja , hogy igazunk van , hogy, bár hangja eléggé erős és tiszta, de még koránt sincs kellőleg kiképezve , hogy éneke, kivált ha magasabbra kell emelkednie , még nem biztos , sőt gyakran igen erőtetett, fülsértő , hogy arczjátékában még nincs jellemző erő, s testtartása , tagjáztatása feszes , ügyetlen ; szóval, tapasztalni fogja , miként előadása még távol van a művészeti kerekdedség-szabatosság- és tökélytől. S ha majd Füredy úr alábbszólva mostani képzelősködése egéből, az előtte állandó példányokból okulva , önmaga is belátandja hibáit, hiányait, s ezek elhagyása s pótlására feszitendiigyekezetét, szorgalommal fog tanulni, és ha akkor midőn már tud valamit, szerényebb lesz mint most, midőn még úgyszólván mit sem tud : úgy lehet belőle művész, és et mint illuens, mi is kellőleg méltányolni, soha el nem mulasztandjuk. Mert higye meg , azaz ő ellensége , ki idétlenül tömjénez neki, nem pedig az , ki, mint mi, a legtisztább indulattal figyelmezteti hibáira. — — Petőfi Sándor előfizetést indított meg közkedvességü Verseinek második kötetére. Előfizetést 10. forintjával szerkesztői hivatalunkban is a legnagyobb készséggel fogadunk el. — Említek múlt alkalommal, hogy Irinyi urnak a divatlapszerkesztőket leckéztető csikkére vissza fogunk még térni. S minthogy lapszemléiónk e tárgyat meglehetősen kimerítő, mi ráadásul csak annyit mondunk a dologhoz, miként a magyar hír- és divatlapok állása egészen más mint a francziák és angoloké. Ezek már egy kifejlett nemzet meg-