Pesti Divatlap, 1845. július-december (14-39. szám)

1845-11-06 / 32. szám

férfiruhába öltözöm , s utánad leselkedtem. — Te is féltékeny valál Júlia, miként én------------? — Jaj! sebem vérzik! orvos úr, segítsen! — kiálta Julia, — segítsen, mert élni kívánok, élni akarok, egyedül Viktorért......... Az orvos fülembe súgta, hogy hasztalan minden segély. Ne kívánjátok, hogy tovább rajzoljam e szerencsétlen eseményt, melly­­nek egyedüli oka a féltékenység volt, — s azon fájdalmakat, miket szen­vedek kedves barátomért, s nejéért. — Julia azon éjjel meghalt, mert a golyó tüdejét sértette meg. Viktor forrólázba esett, s három hét múlva őt is neje mellé temettük. BENEDEK JÓZSEF: PETŐFI SÁNDORHOZ: Nem iskoláink zsibbasztó porában, Hol lelki tápot nem sok ifjú lel, Hol szép szavakba fojtjuk szellemünket, Hol azt tanuljuk , hogy­­ tanulni kell, Nem a pedánsok könyves börtönében Virágozás honunk diszére fel! Egy könyvnek csak forgattad lapjait: A nagy természet, a szív titkait. Nem a szerencse kéjadó ölében kellett az élettel megküzdened , Üdv nem virult vágyalkotó szivednek, Bár szivrepedve hangzott éneked; — És mig a múza homlokodra csókolt, Fortuna hátat fordított neked; Mig lelked égi eszményekre gyűlt, A földi élet elhomályosult. A múza és Fortuna régidökben Egymásnak ellenségi lettenek; Azóta együtt, óva­l bátorítva Még egy halandót sem vezettenek: Mélységbe sújt a legnagyobb szerencse, A por rabjának zárvák az egek; A dalteremtő ég felé siet S lerázza mind a földi terheket.

Next