Pesti Divatlap, 1846. január-június (1-26. szám)
1846-04-02 / 14. szám
279 — Hogy megássuk — Hasznát lássuk. — Nincs babona — De gabona — Legyen elég, Add meg ad ég! — No osztán illyen népdalról mondják, hogy a nép ajkán meghonosul! Bizony bizony, azt kell hinnem, hogy a harangozó úr nem is nézte, hány óra, csak ráhúzta a tizenkettőt. Egy olvasó. Mulattató egyveleg. FÜLBEVALÓK. — A féltékenység mindenek közt a legkínosabb, és épen nem indítja bánakozásra, a kik annak okai. — — A biztos szivömledezéseket gyakorta egyedül az a kívánság fakasztja, — hogy szánattassunk vagy csodáltassunk. — Hogy sok asszony olly kevés becset érez a barátságban , az onnan jó , mert a barátság a szerelem után izetlen.— — A kaczér asszony nagy becset keres abban, hogy féltékenynek mutatja magát imádója iránt. Nem akarná magát elárulni, hogy irigyen néz más szép asszonyokat. — — Sok hiú asszony nem annyira szerelmi vesztés fájdalmából siratja férje halálát, mint azon kívánságból, hogy érdemesnek tessék újabban szerettetni. — A szép nők szeretik azokat, kik őket csudálják, de nem mindig szeretik azokat, kiket ők csudálnak. Nyerheti Victor*. KEDVDERITŐ LABDACSOK. (Jó és rosz idők.) X. város az ellen hatalma alá esett s hóditója által felette sarczoltaték. A bölcs tanács, hogy kínos helyzetétől meneküljön , elhatárza, miszerint a hóditó tábornagyhoz bizottmányt küldjön, melly a város régi jó és jelen nyomoru helyzetéről,élénk szavakban, s színekben emeljen panaszt. A küldöttség szónokául egy mészáros és egy borbély lőnek elválasztva , amaz legkövérebb, ez legsoványabb egész városban. A mint előterjesztők panaszaikat, a küldöttség tagjai közül, egy férfi előlépett , s az előadottakhoz a következő záradékot rekeszté: „Igen, excellencziád, mi felette nyommasztó helyzetben nyomorgunk. Ha látni akarja leverő képét mostani állapotunknak, méltoztassék küldöttségünk szónokaira egy tekintetet vetni. Ez előtt illyen idők jártak, (s ekkor előlépteté a mészárost;) és most jólétünk ime ennyire leapadt“ (s akkor a sovány borbélyt mutató be.) (Barátai és ellenségei az orvosoknak.) „Honnan van az, mikép egy életpályának sincsenek annyi rágalmazói, s ellenségei mint az orvosinak ?“ — kérdé egy valaki H. orvost. .. „Ez való igaz — viszontá az orvos — de ez mit sem tesz; a mennyi ellenségeink, ugyanannyi barátaink mindig talákoznak, kik nekünk valódi jó szolgálatot tesznek, míg ellenségeink pusztán szavakkal, üres szavakkal hadonáznak ellenünk“ “ — „És kik ezen barátok ?“ — kérdé am az. „„Ezek — a szakácsok , kik büntetlenül mérgeznek, kiknek közremunkálása nélkül, gyakorlati ügyességünk nagy részét nélkülöznünk kellene“ “ — jön az orvos válasza. (Hatásos beszéd.) Legrand színész, idomtalan testalkata miatt kifütyölteték. Erre előlépett, s a közönséghez következőleg szólott: „Én a közönség nemtetszésének illy szomorú nyilatkozását igazságtalannak találom. Ha e nemtetszést hibás idomzatú testalkatom iránti ellenszenv okozá , nyíltan kimondom, miszerint önök előbb hozzászokhatnak ahoz, semmint én megváltoztathatom“. E szabad nyilatkozat tetszéssel fogadtatott, s Legrand a közönség kedvencz színészévé lön. (Művészi b o s z ú.) Giornovichi híres hegedűvirtuóz sajátságos jellemű ember volt. Egykor Lyonban hangversenyt rendezett, s minthogy a bementi ár 6 frankra volt téve, felette kevés látogatónak örvendhető. A következő napon ugyanazon hangversenyi részleteket három frankért hirdeté adatai. A terem fuladásig tömve jön. De a művész nem jelent meg, mert e kísérletet, a nép művészet iránti érdeklettségének kitapogatására tévé. A belépti dijak viszszafizettettek, s a nagyobb rész a művész boszuját fölötte igazságosnak találá. BORS ÉS PAPRIKA. Mit csinálunk? Játszanak a magyarok nappal... s jól alszanak éjjel ! Ártatlan nemzet!.. mennyei gyermekikor! CSALÁNFY. Nitimur in vetitum. A megtiltottat kívánjuk — mondja az irás . Mért nem kíván hát a nemes adni adót ? !