Pesti Divatlap, 1846. július-december (27-52. szám)
1846-07-25 / 30. szám
Nemzeti színház. Nyárhó 15. Nagy operai egyveleg, 3 szakaszban. Alboni k. a. három előadásra újólag meg leven nyerve, Donizetti Maria di Rohan czimű operájából egy románczot, Tancredból (Rossinitól) a cavatinót és a szinte Rossini által szerzett Hamupepelyke operából egy rondot énekelt. Ezenkívül Beatrice di Tenda és Marino Faliero opera első felvonásának egy része s Mozarttól két nyitány (szöktetés a serailból, és varázs síp opera nyitánya) adatott. Nézők teljes számmal. — 16. Szív és trón. Drama 4 felv. Irta Hugo Victor. Fordította Nagy Ignácz. — E mű Tudor Maria czim alatt a magyar közönség nagy része előtt ismeretes, s egyike a derék költő sikerültebb színdarabjainak. E darab írásakor szerző nem tévesztő szem elöl azon vezérelvet , hogy darabját minél hatásteljesebb alakban állítsa a nézők elé, de itt a hatás nem gépiesen s várakozáson kívül erőszakoltatik, hanem lélektanilag kiszámított cselekmények sorozatos eredménye. Szóval szerző e darabban a szív mélységeit aknázza föl, a szenvedélyek viharos tengerére bocsátkozik alá, s föltárja előttünk, mennyit képes női büszkeség és szerelem eszközölni, s mi tutságokra ragadtatik az ész felett tutható erőt gyakorló szenvedélyek kitörésekor a gyöngéd női kebel. Szerző jellemei ép s válogatott alakok. Legfőbb figyelmet Tudor Mária királyné igényel. Ő a darab központja, mert annak minden egyes részletei s cselekvényei e főszemélyre vonatkoznak. Gilbert felette kedves erkölcsi jellem, mellyel Johanna, az elcsábított s kevés ideig kötelességéről megfeledkező , de később ép e viszontagságok közepett felette megszilárdult hölgy jelleme méltán párhuzamitható. Fabiani Fabiano jól talált udvaroncz. Az előadást átalában a sikerültebbek közé sorozhatni. Laborfalvy Róza Tudor Mária királyné jellemét igen jól fogá fel . Fabiani Fabianoval jelenetei, midőn annak viszonyaival megismerkedik szüle,a női büszkeség s kijátszott szerelem romjain föllángoló őrült szenvedély s korlátlan dühöngő boszúvágy fúriájától elragadtatva , számot kér s fölséggyilkolással bevádolja , minden igényeket méltán kielégíthet. Lendvay (Gilbert) a kézműves szerepébe elegendő lelket öntött. Lendvayné (Johanna) szinte jól megoldá feladatát. Fabiani Fabianonak kissé több lágysággal kell vala vegyítenie szerepét. A mű tetszéssel jön fogadva , s darab ideig méltó helyet foglalhatand el a színház könyvtárában. — 17. Operai egyveleg. Alboni k. a. föllépte.—18. Alexandre úr, Paulus Mari és Sáry Fanni k. a. föllépte. Előadott darabok : 1. Nagy komoly táncz. 2. Hegyi spanyol táncz. 3. Styriai táncz. Szerző mindhármat Alexandre ur. Alexandre ur jeles művész; nem csak kellemes külső s jellemző mozdulatok, hanem bizonyos tánczán elömlő báj és simaság is ajánlatossá teszik, melly még akkor sem foszlik szét alakjáról, midőn nagyobbszerü s némileg megfeszített erővel járó ugrásokat kell tennie. Léptei tiszták, túlságos öröködés s szakadozottságnélküliek. Paulus Mann nem annyira ügyesség, mint inkább kellem és jó iskolája által nyer tetszést. Táncza bizonyos keresetlen s alig feltűnő kaczérsággal van vegyítve; teljes otthonossággal lejt, ferde lépéseket ritkán tesz, s ha tesz, az tánczát épen nem zavarja meg. Nem honol ugyan lejtésében valami bámulatos könnyűség, merészség, de annál több szabályszerűség, simaság, melly minden léptét s ugrását feltűnő bájjal vonja be. Sáry Fanni igen nagy előhaladást tön , mióta színházunktól búcsút vett. Táncza könnyű, sylphszerű, a változatok alkalmával azonban igen könnyen zavarba lő, s átmenete egyik ábrából a másikba kissé nehézkes. Azon külsőségeket, mellyek a táncznak kellemet kölcsönöznek , meglehetősen sajátjává téve; szüntelen mosolyog, mi mindenesetre jobban illik tánczához, mintha valami komoly arczokat vágna; a derült arcz felette szép tánczosnőben, de szükség, hogy a természet színezze arra a derültséget, mert az erőszakoltság mindenben undorító. Sáry Fanny a kelletében kissé fesztelenül dobálja lábait, mintha mámoros jókedvben tánczolna. Erre ügyelettel kellene lennie , valamint vigyáznia , hogy midőn a külföld hirhedett tánczosnői szokásait igyekszik eltanulni, ne legyen pusztán majmolója a látottaknak, hanem igyekezzék önmagában felkeresni és kifejteni azon kellemeket, mik tánczát kedveltebbé s vonzóbbá teendik. Jó s rész tulajdonait összehasonlítva , annyit bátran kimondhatunk , miszerint stúdium, s folytonos jó iskola mellet bizonyosan megközelitendi a czélt, melly felé igyekszik. És mi mindig örömmel nevezendjük őt mienknek. Ez alkalommal adatott Saint Georges lovag. Szinj. 3 felv. Malefilletől. Arday ur, vendég, Tourvel báró szerepében működött. E fiatal, jó tehetségű színészről átalánosságban annyit mondhatunk , miszerint kellő színpadi othonossággal bír. Beszéde kissé sebes , de e baj szokás által 593