Pesti Divatlap, 1846. július-december (27-52. szám)

1846-07-25 / 30. szám

Nemzeti színház. Nyárhó 15. Nagy operai egyveleg, 3 szakaszban. Alboni k. a. három előadásra újólag meg leven nyerve, Donizetti Maria di Ro­han czimű­ operájából egy románczot, Tancred­­ból (Rossinitól) a cavatinót és a szinte Rossini által szerzett Hamupepelyke operából egy ron­­dot énekelt. Ezenkívül Beatrice di Tenda és Marino Faliero opera első felvonásának egy ré­sze s Mozarttól két nyitány (szöktetés a serail­­ból, és varázs síp opera nyitánya) adatott. Né­zők teljes számmal. — 16. Szív és trón. Drama 4 felv. Irta Hugo Victor. Fordította Nagy Ignácz. — E mű Tudor Maria czim alatt a magyar közön­ség nagy része előtt ismeretes, s egyike a de­rék költő sikerültebb színdarabjainak. E darab írásakor szerző nem tévesztő szem elöl azon ve­zérelvet , hogy darabját minél hatásteljesebb alakban állítsa a nézők elé, de itt a hatás nem gépiesen s várakozáson kívül erőszakoltatik, hanem lélektanilag kiszámított cselekmények so­rozatos eredménye. Szóval szerző e darabban a szív mélységeit aknázza föl, a szenvedélyek vi­haros tengerére bocsátkozik alá, s föltárja előt­tünk, mennyit képes női büszkeség és szerelem eszközölni, s mi tutságokra ragadtatik az ész felett tutható erőt gyakorló szenvedélyek kitö­résekor a gyöngéd női kebel. Szerző jellemei ép s válogatott alakok. Legfőbb figyelmet Tu­dor Mária királyné igényel. Ő a darab központja, mert annak minden egyes részletei s cselekvé­­nyei e főszemélyre vonatkoznak. Gilbert felette kedves erkölcsi jellem, mellyel Johanna, az el­csábított s kevés ideig kötelességéről megfe­ledkező , de később ép e viszontagságok kö­­zepett felette megszilárdult hölgy jelleme mél­tán párhuzamitható. Fabiani Fabiano jól talált udvaroncz. Az előadást átalában a sikerültebbek közé sorozhatni. Laborfalvy Róza Tudor Mária királyné jellemét igen jól fogá fel . Fabiani Fabi­­anoval­ jelenetei, midőn annak viszonyaival meg­ismerkedik szüle,a női büszkeség s kijátszott sze­relem romjain föllángoló őrült szenvedély s kor­látlan dühöngő boszúvágy fúriájától elragad­tatva , számot kér s fölséggyilkolással be­vádolja , minden igényeket méltán kielégíthet. L­e­n­d­v­a­y (Gilbert) a kézműves szerepébe ele­gendő lelket öntött. Lendvayné (Johanna) szinte jól megoldá feladatát. Fabiani Fabiano­­nak kissé több lágysággal kell vala vegyítenie szerepét. A mű tetszéssel jön fogadva , s darab ideig méltó helyet foglalhatand el a színház könyvtárában. — 17. Operai egyveleg. Alboni k. a. föllépte.­­—18. Alexandre úr, Paulus Mari és Sáry Fanni k. a. föllépte. Előadott darabok : 1. Nagy komoly táncz. 2. Hegyi spanyol táncz. 3. Styriai táncz. Szerző mindhármat Alexandre ur. Alexandre ur jeles művész; nem csak kellemes külső s jellemző mozdulatok, hanem bizonyos tánczán elömlő báj és simaság is aján­latossá teszik, melly még akkor sem foszlik szét alakjáról, midőn nagyobbszerü s némileg meg­feszített erővel járó ugrásokat kell tennie. Lép­tei tiszták, túlságos öröködés s szakadozott­­ságnélküliek. Paulus Mann nem annyira ügyesség, mint inkább kellem és jó iskolája ál­tal nyer tetszést. Táncza bizonyos keresetlen s alig feltűnő kaczérsággal van vegyítve; teljes otthonossággal lejt, ferde lépéseket ritkán tesz, s ha tesz, az tánczát épen nem zavarja meg. Nem honol ugyan lejtésében valami bámulatos kön­nyűség, merészség, de annál több szabálysze­rűség, simaság, melly minden léptét s ugrását feltűnő bájjal vonja be. Sáry Fanni igen nagy előhaladást tön , mióta színházunktól bú­csút vett. Táncza könnyű, sylphszerű, a válto­zatok alkalmával azonban igen könnyen zavarba lő, s átmenete egyik ábrából a másikba kissé nehézkes. Azon külsőségeket, mellyek a táncz­nak kellemet kölcsönöznek , meglehetősen sa­játjává téve; szüntelen mosolyog, mi minden­esetre jobban illik tánczához, mintha valami ko­moly arczokat vágna; a derült arcz felette szép tánczosnőben, de szükség, hogy a természet színezze arra a derültséget, mert az erőszakolt­­ság mindenben undorító. Sáry Fanny a kelleté­ben kissé fesztelenül dobálja lábait, mintha má­moros jókedvben tánczolna. Erre ügyelettel kel­lene lennie , valamint vigyáznia , hogy midőn a külföld hirhedett tánczosnői szokásait igyekszik eltanulni, ne legyen pusztán majmolója a látot­taknak, hanem igyekezzék önmagában felkeresni és kifejteni azon kellemeket, mik tánczát ked­veltebbé s vonzóbbá teendik. Jó s rész tulajdo­nait összehasonlítva , annyit bátran kimondha­tunk , miszerint stúdium, s folytonos jó iskola mellet bizonyosan megközelitendi a czélt, melly felé igyekszik. És mi mindig öröm­mel nevezendjük őt mienknek. Ez alkalommal adatott Saint Georges lovag. Szinj. 3 felv. Malefilletől. Arday ur, vendég, Tourvel báró szerepében működött. E fiatal, jó tehet­ségű színészről átalánosságban annyit mondha­tunk , miszerint kellő színpadi othonossággal bír. Beszéde kissé sebes , de e baj szokás által 593

Next