Pesti Divatlap, 1847. január-június (1-26. szám)
1847-02-21 / 8. szám
megczáfolása, felvilágosítása tekintetéből, egy lapot hivatalos orgánumal választott, s ez által azon lapot, melly az intézet érdekeit, hiányait, tavai még legerősebben ostromlá, megnyervén maga részére, ügyesen lefegyverkezteté. Ez ugyan nem irigylendő dolog; sőt, akár az ostromlóvá változott igazgatóság, akár a lefegyverkeztetett lapnak ez ügybeni állását tekintve, — főleg, amennyiben egy országos intézet szaporítá ez által a hazánkban különben is nagyon divatos Pálfordulások hosszú sorát, több oknál fogva valóban elszomorító. Azonban ha már a hiba megtörtént, s csakugyan szüksége van az intézetnek saját orgánumra, ne illy, hozzá nem illő úton-módon, hanem magasabb czélokból létesítse azt. — Szükség, hogy egy országos, egy nemzeti színház példányképe, útmutató vezére legyen a haza minden egyéb színházának; szükség, hogy a közönségben a műveltséget, hazafiságot, nemes erkölcsöket, jó ízlést és nemzetiséget lehetőleg terjessze , meggyökereztesse ; szükség, hogy a nemzeti drámairodalom fejlesztése, emelésére mindent elkövessen. Ezen, a nemzeti színház czímerében arany betűkkel tündöklő, magasztos czélok előmozdítása végett kellene hát az intézetnek saját hivatalos orgánumot, önállású színházi lapot megindítani, ahelyett, hogy az ellene intézett apróságos hírek, vádak cáfolgatásával bíbelődnék, s ollykor, csakhogy semmi kifogás ne lehessen ellene , majd még a valódi hibát is elsimítani , szépíteni akarná. Az volna ám a nemz.színház magas hivatásának megfelelő derék hivatalos orgánum, ha ezen színházi lapban, a fent érintett szép czélok előmozdításának érdekében tanulságos szép műtan, értekezések, a nemzeti és vidéki színházak ügyeinek folytonos javítására irányzott czikkelyek mellett, a nemzeti, vidéki és külföldi színházak mozgalmait, életjeleit, előadásait, viszonyait , hiányait éber önfigyelemmel kisérné, s főleg a két elsőnek haladása, s javára erélyesen hatni igyekeznék, melly mindenről tudósítaná a magyar olvasó közönséget, a mi csak a hazai és külföldi színművészet és drámairodalom körében érdekes történik, és ezen szakmában csak olly czikkelyeket közölne , mellyekből színész , drámairó , s a színházi közönségek minden műveit tagja tanulságot és érvet meríthetne. Ezen színházi lapnak komoly , de nem száraz, nem tudósos czikkeit, mulattató szépirodalmi dolgokkal, főleg drámai mutatványok, a színészetre vonatkozó novellák, s több effélékkel lehetne érdekesen felváltani, vegyíteni. Csalatkozik , ki azt hiszi, hogy ezen színházi lap, ezen hivatalos orgánumnak természeténél fogva ezt kellene jelszavául kitűzni, mindent a nemz. és vidéki színházak mellett, és semmit ellenük!“ — Oh nem! sőt, miután nincs lapunk, melly a szinművészetet, a dramaturgiát tüzetesen tárgyalná, s nincs lapunk, melly átalán véve nagyobb kiterjedésű részletekre ható, tanulságos, irányadó színi bírálatokat közölne, épen ezen tervezett színházi lapnak volna egyik főfeladata: a nem egyoldalú, részrehajlatlan, s oktató színi kritika kezelése. Tessék meghinni, urak,kiket a dolog leginkább érdekel, e vállalat igen nagy hiányt pótolna mind az irodalom mind a színészet köré- 15*