Pesti Divatlap, 1847. január-június (1-26. szám)

1847-06-06 / 23. szám

725 De bezzeg aztán megjárá szivem ! Hamar megunta könyező nejét, Más lányba jön szerelmes, a kivel Amúgy titokban csókot is cserélt. Vidámságnak hivák azon leányt, Kihez titokban jára el szivem, Hűtlenségét a h­ü meg nem tudá, Szerette férjét forrón és híven. De egyszer rajta kapta szívemet, Midőn a vidámságot csókolá, Haragjában zsarnokká lön a bú, Perelt.... a vétkes férj csak hallgatá. Házát sértett neje fölforgatá, Elűzé a jámbor cselédeket, Ártatlanságot s a szelíd erényt, Szidalmától egész ház reszketett. Agyon akarta lőni már magát A szenvedő férj, de meggondolá, Hogy e tettét megbánná egykoron, Azért hölgyét per nélkül elhagyá. Vidámságnál lakott.... oh fájdalom ! A vidámság hamar megunta őt.... — Zárjelben mondva, e kaczér leány Hamisan bünteté a hitszeget. — Heted hét ország kibújdosott Szivem,... nyugalmát még ott sem lelé; Majd a szilaj vidámság gúnyolá, Majd síró hölgye átka kergeté. VELENCZEI NAPLÓ. Második közlemény. A műcsarnokban leginkább magára voná figyelmemet Titian Ascen­siója. E fölséges remek föltámasztása a feledékenység éléből, maga olly nyereség, melly sok más remek elvesztéséért teljesen pótló nyereségnek tekinthető. Azért teremtője neve mellett Cicognara méltán említhető, ki azt Trari templom egy zugában , hol már ismeretlenül hevert, megtalálván, napfényre hozá. A hatás, mellyet bennünk e remek szül, kimondhatlan. Ki a megdicsőülő szüzet itt látta, s avatott szemekkel szemlélni képes vala, az bepillantott az örök üdv olly előcsarnokába, mellyben a túlvilági lét sejtelmeit szívemelő és gyönyörködtetve elragadó képében maga előtt érzékítve láthatja, az nem fog többé száraz értelmi okoskodásokban egyedüli véd­­bástyát reményleni túlvilágot s abban halhatlanságot kereső hitének; az itt bizto­sítva találja magát minden nyomorult álokoskodás ellen, mellyekkel a keblünk mé-46 Sumarjug.

Next