Pesti Divatlap, 1847. január-június (1-26. szám)

1847-05-23 / 21. szám

ANYAI HIVATÁS. Még csak egyetlen lánczszem maradt fen azon szent kapcsolatból melly e föld gyarló nemzedékét édes természet-anyánkhoz csatolja; — még csak egyetlen fonal létezik közöttünk, melly az örök természethezi legdrágább viszonyunk­ és összeköttetésünkről bizonyságot tesz. Ezen láncz­szem , s ezen fonal, mellynek messze terjedő ivét sem tér, sem idő nem foghatja föl, — melly nem ismer múltat és jövendőt, s melly boldogságunk soha nem változó gönczölcsillagos egekint ragyog felettünk a jelenben: — a szerelem! Igen barátim! Hiába kerestek e földön hitet, barátságot, hiába őszinteséget, igazságot, hiába hűséget, felebaráti szeretetet, s hiá­ba mindent, melly az örömmeddő élet üdvét teljes tisztaságában izleltesse veletek, — az mind visszatért már azon anyaforráshoz, honnét ered­ett, — visszatért mind azon ösztönök­ és érzelmekkel együtt, mellyek ember bol­dogságának megzavarhatlan kútfejeiül szolgáltak, míg a természetélet szabad munkáinak áldását, a föndivatozó társas rend álragyogványaiért nem cserélte át az emberi nem. Még csak az egyetlen szerelem maradt fön ál­latemberi lényegünk jobb természetéből, mellynek szűk világa még e föl­dön boldoglétünk édenébe kalauzol bennünket, s isten országát nyitja meg azoknak, kik e legszentebb természeti adomány czélját, rendeltetését elég szerencsések valának kitanulni, s az örök teremtés szándékát, melly a sze­relem csodaerejében rejlik, megérteni. — Mondjam é nektek, anyák, hogy mi a szerelem? Mondjam é nektek, hogy mi tényezőül szolgál ez a társadalomban?.... Valóban a ki át nem látja, hogy ebben fogadszik a családélet, hogy családélet alapja a társadalomnak, és hogy a társadalom nagyszerű létegzete egy roppant családdá, ez által alakítja az emberiséget, s ez által válunk egymás közt közös rokonokká, s hogy végre az isteni szeretettel és szellemmeli egyesülés ez által megy véghez, az ollyannak mi hiába magyarázzuk ennek természetét, áldását és végczélját, melly felé 41

Next