Pesti Divatlap, 1847. július-december (27-52. szám)
1847-12-09 / 50. szám
1595 (A magyar academia) ez idei nagy gyűlése f. h. 19-én fog, a titkári értesítés szerint, megnyittatni. (Guigielmi „Buda liberata“) czimű operáját a pesti noththeaterben adták, később Buda vára sem szabadulhatott meg e szerencsétlenségtől. (Czakó most végzi be új drámáját, mellynek főhősei: Nagy Lajos özvegye , Erzsébet, s ennek leánya , Mária , a királynék. Szép tárgy, megérdemelte a kidolgozást. (A pest-szolnoki vasútvonalon már néhány apróbb szerencsétlenség történt, mit egyátaljában nem lehet egyensúlyozni azon nagy szerencsével, melly általa az egész honra kiárad. — A nagyobb óvatosság mindazáltal nem fog ártani. — (Az ellenzéki körben) uj évig négy estély fog tartatni, mire máris számos aláíró jegyezte föl magát. (Kossuth Lajos arczképét) lapunk újévi első számához épen most készíté el Barabás, s a mézajku nagy szónoknak ennél sikerültebb arczképe eddig még sehol nem jelent meg. (Irodalmi újdonságok.) Kuthy legújabb novelláit Kaliwoda Pozsonban igen szép s illő áron vette meg szerzőtől, s azt rövid időn diszes alakban szándékozik kiadni. — Azon hír, miszerint Kuthy jelenleg ismét nagy regényen dolgozik, alaptalan , mert még csak előkészületeket tesz ahhoz , mi a mű kidolgozásától nagyon különbözik. — Most jelent meg illy czimű történeti könyv : „Magyarország prímásai.“ írták Bartay Gusztáv és Ede. Ezen műben a legrégibb időktől a legujabbig egymásután következett esztergomi érsekek, magyarországi prímások érdekes történeti adatokon alapuló életrajzai foglaltatnak. Kapható e könyv Pesten Eggenberger J. és fiánál, Pozsonban Schwaiger könyvárusnál a hosszúutczában. (Fáncsy megérkezett) vidéki műutazásából. — Füredy és Schédelné már jobban vannak. — Szigeti szabadsággal elutazott. (Múlt hó elején) az volt hirdetve lapunkban, hogy Petőfit Pesten fáklyás zenével tisztelték meg, — s Alboni a Linda operában lépett fel. — És ez egyik sem történt meg, noha mindkettőnek meg lehetett és kellett volna történnie. VIDÉKI SZEMLE. ARAD nov. 25. — Levelezőnek lenni, nem olly könnyű dolog, mint igen sokan hiszik, kivált olly városból, mint a többek közt Arad; és pedig következő okoknál fogva: ször mert itt a társaséleti mozgalom, a tengerhez (melly koronkinti daganat- s apályváltozatokban adja jelét életének) lévén — bár kicsinyben — hasonlítható, néha annyira visszavonul az egyhangúság medrébe, hogy még a legügyesebb levelezői búvárlat sem merülhet haszonnal élettelen hullámi közé ; vagy ha 2or daganatban van is e kis tenger, életének hatalmas lüktetésekben adván jelét, nagyon természetes, hogy valamint a tenger, úgy társaséleti mozgalmunk áradata is gyöngyöt, szemetet egyiránt vet föl mélyiből, —s ha aztán illyenkor a hit levelezői kéz gyöngyöt, szemetet egyiránt fölmutat, több kárt tön nemes buzgalmával, mint hasznot; mert valljon nem úgy van é, hogy a gyöngy árát dicsérgetés által magasbra szöktetvén, zsidaját földicsért tulajdonával büszkévé , elhízottá tevéd? — midőn a szemét, csak azért is, hogy felmutatási merenyedért rajtad méltó boszu vétessék, régi helyén hagyatott. És még ezenkül 3-or ama hires közmondat veszedelmétől is: „szólj igazat, betörik a fejed”* kell szegény levelezőnek félnie. És