Pesti Divatlap, 1848. január-június (1-28. szám)
1848-03-19 / 12. szám
A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk. Fényesebb a láncznál a kard, Jobban ékesíti a kart, És mi mégis lánczot hordjunk! Ide veled, régi kardunk ! A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk. A magyar név megint szép lesz, Méltó régi híréhez, Mit rá kentek a századok, Lemossuk a gyalázatot. A magyarok istenére • Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk. Hol sírjaink domborulnak, • Unokáink leborulnak, És áldó imádság mellett Mondják el szent neveinket. A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk. Valahányszor a skopkák végszavait nyomatékosan kiemelte, a tömeg feltartott kezekkel riadá az „Esküszünk“ szót, mellyet a kivívott sajtószabadság uj oltáránál ünnepélyesen tett vala le, s mennydörögve viszhangoztatott. És mikor már felszabadított sajtónk legelső szüleménye, mint egy szabad szárnyakkal felruházott egészséges angyali csecsemő, a népnek felmulattatott, ég- és földrázó volt az öröm kitörése, s a vidáman mosolygó újszülöttet össze vissza csókoltuk lelkesedéstől lángoló szemeink, s üdvözlő könyeink sugáraival.. Meg kell említenem, hogy e telt annál inkább érdemes a dicsőség koronájára, mert még ekkor a Bécsben is felszabadított sajtó híte nem volt elterjedve. A győzelmesen megküzdött csapat szétoszolván, egy pár percz alatt minden ember öltönyén vagy kalapján háromszimű nemzeti kokárda hirdeti a szellemi diadalt.