Pesti Divatlap, 1848. január-június (1-28. szám)

1848-03-19 / 12. szám

Elég az hozzá, a zenekar Rákóczy indulója után nem sokára franczia dalt, a marseillest játsza­ni a legkitörőbb harsány tetszéssel fogadtatott, úgy szinte a többi darab is különösen a Hunyady László operának Bognár, Füredy és Wolf kardalnokok által rendkívüli lelkesedéssel elénekelt első felvonásbeli hatalmas, buzdító fináléja, melly igy kezdődik: „Meghalt a cselszövő!“ — Már ekkor megérkezvén a bécsi forradalom, s az austriai ministerium bukásának hire, — a dal szövegére vonatkozólag többen Me­­ternich gyűlölt nevét kiáltozák. — Később Petőfi nemzeti dalának szava­latát kívántuk, a mire Egressy Gábor egyszerű magyar öltönyben és ol­dalán karddal előállott, s rövid de lelkes bevezető szavai után, mik fennen jelenték, hogy most már benne a művész és polgár egyesülve működik, az annyira népszerűvé vált dalt olly megrenditő, ihletett előadással szavalá, hogy az „Esküszünk!“ végszó önkénytelenül, s megannyiszor öszhangzó dördülettel hangzott le minden alakról, s még a szavaló körül állott, s énekre készülő színházi tagok is fölemelt karokkal esküvének hűséget a szabadság istenének. Erre ugyancsak Egressy Béni és Szerdahelyi által zenére alkalmazott nemzeti dalt énekelték, mi lelkesítő hatásánál fogva annyira átvillanyozá a kebleket. Az Erkel Ferencz által vezérlett zenekar Hunyady László Hattyúdalát is eljátsza, é­s ekkor többen kiáltozák: „Ez most a censorok hattyúdala!“ — A magyar népről sem volt szabad meg­feledkeznünk, s azért zajosan hivatott fel Füredy, hogy a nép dalait is di­csőítené művészetével, és csakhamar szivrehatóan csengett ajkáról a nép isteni szava, az alföldi halász kedves busongású dala, s az „Elszegődtem Tarnóczára bujtárnak“-kal kezdődő igen alkalomszerűen előadott nóta, mellynek főleg ezen versét: „Elég nekem tíz forint és szabadság, nem kell nekem szolgaság!“ mint szegény jó magyar népünk felszabadulására em­lékeztető rokoneszmét felédatlan tapsviharral pecsételtük meg. Énekelték továbbá Erkel zenéje szerint Kölcsey hymnuszát, Egressy B. zenéje szerint Vörösmarty Szózatát, s miután közben-közben a páholyokról, a padokról néhányan szónokoltak, s a színpadon Jókay Mór figytársam által kijelen­­tetett, hogy várva várt Stancsicsuak, ki kocsijáról a városházánál szállott le, törődöttsége miatt nem jelenhet meg, a Rákóczy induló harsogása mellett elhagytuk a színházat. Színházból az ellenzéki körbe vonultam , hol a napnak valóban cso­dákkal határos eseményei mindenki arczára rendkívüli izgatottság jeleit nyomák, hol mindenki szeméből ki lehetett olvasni azt, hogy az egész vá­ratlan fordulat és nagyszerű gyökeres változás mintegy hihetlen, bűvös álomkép gyanánt vonul el lelkünk tűzbe borult láthatárán, mellyen az arany szabadság napjának fénye verődött vissza. — Ekkor hallottuk egész fér­jelmében a bécsi forradalom s nagy vezérünk Kossuth austriai hódításának szinte varázslatként feltűnő híreit. És igy koránsem áll az, mit némellyek állítani szeretnek, mintha a bécsi foradalom szülte volna a budapestit. E nap elején már panaszos jajgatás nélkül, vidám robajjal mozogtak

Next