Pesti Divatlap, 1848. január-június (1-28. szám)
1848-03-19 / 12. szám
Elég az hozzá, a zenekar Rákóczy indulója után nem sokára franczia dalt, a marseillest játszani a legkitörőbb harsány tetszéssel fogadtatott, úgy szinte a többi darab is különösen a Hunyady László operának Bognár, Füredy és Wolf kardalnokok által rendkívüli lelkesedéssel elénekelt első felvonásbeli hatalmas, buzdító fináléja, melly igy kezdődik: „Meghalt a cselszövő!“ — Már ekkor megérkezvén a bécsi forradalom, s az austriai ministerium bukásának hire, — a dal szövegére vonatkozólag többen Meternich gyűlölt nevét kiáltozák. — Később Petőfi nemzeti dalának szavalatát kívántuk, a mire Egressy Gábor egyszerű magyar öltönyben és oldalán karddal előállott, s rövid de lelkes bevezető szavai után, mik fennen jelenték, hogy most már benne a művész és polgár egyesülve működik, az annyira népszerűvé vált dalt olly megrenditő, ihletett előadással szavalá, hogy az „Esküszünk!“ végszó önkénytelenül, s megannyiszor öszhangzó dördülettel hangzott le minden alakról, s még a szavaló körül állott, s énekre készülő színházi tagok is fölemelt karokkal esküvének hűséget a szabadság istenének. Erre ugyancsak Egressy Béni és Szerdahelyi által zenére alkalmazott nemzeti dalt énekelték, mi lelkesítő hatásánál fogva annyira átvillanyozá a kebleket. Az Erkel Ferencz által vezérlett zenekar Hunyady László Hattyúdalát is eljátsza, és ekkor többen kiáltozák: „Ez most a censorok hattyúdala!“ — A magyar népről sem volt szabad megfeledkeznünk, s azért zajosan hivatott fel Füredy, hogy a nép dalait is dicsőítené művészetével, és csakhamar szivrehatóan csengett ajkáról a nép isteni szava, az alföldi halász kedves busongású dala, s az „Elszegődtem Tarnóczára bujtárnak“-kal kezdődő igen alkalomszerűen előadott nóta, mellynek főleg ezen versét: „Elég nekem tíz forint és szabadság, nem kell nekem szolgaság!“ mint szegény jó magyar népünk felszabadulására emlékeztető rokoneszmét felédatlan tapsviharral pecsételtük meg. Énekelték továbbá Erkel zenéje szerint Kölcsey hymnuszát, Egressy B. zenéje szerint Vörösmarty Szózatát, s miután közben-közben a páholyokról, a padokról néhányan szónokoltak, s a színpadon Jókay Mór figytársam által kijelentetett, hogy várva várt Stancsicsuak, ki kocsijáról a városházánál szállott le, törődöttsége miatt nem jelenhet meg, a Rákóczy induló harsogása mellett elhagytuk a színházat. Színházból az ellenzéki körbe vonultam , hol a napnak valóban csodákkal határos eseményei mindenki arczára rendkívüli izgatottság jeleit nyomák, hol mindenki szeméből ki lehetett olvasni azt, hogy az egész váratlan fordulat és nagyszerű gyökeres változás mintegy hihetlen, bűvös álomkép gyanánt vonul el lelkünk tűzbe borult láthatárán, mellyen az arany szabadság napjának fénye verődött vissza. — Ekkor hallottuk egész férjelmében a bécsi forradalom s nagy vezérünk Kossuth austriai hódításának szinte varázslatként feltűnő híreit. És igy koránsem áll az, mit némellyek állítani szeretnek, mintha a bécsi foradalom szülte volna a budapestit. E nap elején már panaszos jajgatás nélkül, vidám robajjal mozogtak