Pesti Divatlap, 1848. január-június (1-28. szám)
1848-03-19 / 12. szám
leg megalakított nemzeti őrseregbe. Fegyver azonban a budai várból csak 500-nak juttatott, a többi számára a komáromi várból hajón szállíttatnak már a lőszerek. E nap már csak megünneplése volt a tegnap bevégzett nagy és dicső munkának. Tehát f. hó 16-án a szabadság, vagyis felszabadulásunk diadalünnepét ültük. Már délelőtt a főbb utczák ablakaiban, kapuk fölött kisebb nagyobb nemzeti zászlók lengedeztek, Heckenast és Länderer nyomdája felett az „éljen a sajtószabadság!“ felírással, és az ellenzéki kör ablakaiban a nagy nemzeti zászlók egész erdeje virult; az utczákon örömrivalgó csapatok egyesültek, s zászlók alatt jártak fel s alá,s a tanuló ifjúság a kiadott egyetemi zászló alatt öszpontosult. Ugyanekkor az uj irányt vett Nemzeti újság legelső jelent meg társai közt cenzurázás nélkül. Minden ember kor-és nemkülönbség nélkül nemzeti kokárdát, nemzeti szalagokat tűzött öltönyére, kalapjára. Szó nélkül is mindenki testvérileg üdvözlé egymást büszke szabadságérzelmet lángoló szemeivel. „Jó reggelt, jó napot, isten megáldja polgártárs!“ — csak illy köszöntéseket lehetett hallani; a rabszolgákhoz illő alászszolgája féle emberszégyenitő kifejezés nagyobbára elpusztult, épen úgy, mint a conservativ-, pecsovicspárt, mellynek most már többé még a journalistikában is hite sincs köztünk, — és a gyülde is jó szomszédjához, az ellenzéki körhöz csatlakozott —.Nagyuraink, czimeres aristokratáink mind nemzeti kokárdás demokratákká változtak át. A szabadság és egyenlőség e nagy ünnepén a munkás, iparos osztály nagyobbára nem dolgozott; az ég megszűnt örömkönyeit hullatni, — a nap is kisütött.... mi a magyarok istenének elégülten mosolygó nagy tetszése volt. Még délelőtt több ezer pesti ment át Budára, egyesülésre hívni a városi tanácsot és polgárságot, kik hazafiai kötelességük teljesítését már akkor bevégték. Az utczákon reggeltől éjetig egyre hullámzott a nemzeti kokárdás néptömeg. Délután a nemzeti múzeum tágas udvarában minden városrész után alakult nemzeti övcsapata külön zászlók alá osztályoztatott, és a rend fentartása végett szétküldetett. Ugyanekkor az ideiglenes bizottmány több polgártaggal szaporittatott, s a kérelmezési 12 pontnak a királyhoz leendő megvitelére három polgártárs, Molnár, Staffenberger és Tóth Gáspár neveztetett ki. Estve az egész Budapest, még a nádori lakot, s a katonai laktanyákat sem véve ki, a kivilágítás fényözönében úszott, mi hű képét tükröző teljesen felvilágosodott korunk és nemzetünknek. A szabadság meggyujtott nagyszerű szövétnekének látására az ikerváros minden lakója, örege apraja kilépett lakából, az utczákon a szabadság ünneplett istenasszonyát szakadatlanul éljenező csapatok vonultak el nemzeti zászlóikkal, kik közt a nyomdák blouseba, kék ingbe öltözött s fehér papirsapkát feltett viselő szedői , nyomai, magasan hordozva a sajtószabadság zászlóit, legsajátosabban néztek ki; majd minden utczában üdvözlő, viszontköszöntő szónoklatok tartottak; a legszebben kivilágított s talpraesett felírásokkal ékeskedő el-