Pesti Divatlap, 1848. január-június (1-28. szám)

1848-04-22 / 19. szám

491 ÜDVÖZ A FRANCZIÁKNAK. Paris, gyapontja minden szabadságnak, Háromszor felforrt, kétszer csalva lett. Most végre önmagának s a világnak kitűzte a valódi üdvhelyet.... Oh honfiak! kinek még üdve nincsen, Páris felé, Páris felé tekintsen ! Hol folyt a honfiaknak vére szebben ? A szolgaszenyt el jobban hol mosák ? Imé, a francziák zászlója lebben, Hirdetve : éljen a köztársaság !... Oh honfiak ! ki még nyög a bilincsen, Páris felé, Páris felé tekintsen ! Véget vetettek ott a czimviszálynak, Mindnyájan egy családdá lettenek ; Mindegyikért mindnyájan összeállnak, Testvérek ők, a drága emberek... Oh honfiak ! kinek testvére nincsen, Páris felé, Páris felé tekintsen ! Bajtársivá legyünk a francziáknak, És lobogóink egyesüljenek! Irtó hadat vigyünk a satrapáknak, Testvéri szót a föld népséginek.... Hogy minden nemzet, mellynek üdve nincsen, Páris felé és Pest felé tekintsen! Greg­us. A KIRÁLY ESKÜJE. *) Történeti beszély. ÉJI JELENET. 1457-et írtak Krisztus után. Az éjek legszebbike szunyadott Buda fölött. — Egy nyárutói bájos álma volt ez a természetnek, s a némaságban szendergő felett millió tün­döklő szemekkel őrködött az égnek kárpita. A város nagyszerű ellentétben volt a maival, mert bár nagyrészben köböl voltak rakva épületei, de többnyire csak alházakból állott, mellyek egyenetlen utczákban nyulongottak szerte, s csak némelly főurak magasabb csarnokai emelkedőnek fel hellyel-hellyel, mig ezek fölött az agg bérez hom­lokán sötét vaskoronaként emelkedők Buda vára. Az éjsötétben a várörök egyhangú kopogása hangzék fel ollykor-olly­­kor, miként szunyadó keblében a szív erősebb dobbanása. ) Budai Polg. Lex. Spangar. M. Krónika.33 *

Next