Pesti Divatlap, 1848. január-június (1-28. szám)
Borítólapok
SZERKESZTŐI ÉRTESÍTÉS. A kunszentmiklósi reform, tanoda ügyében irt polémia olly durva hangon , olly dühös szenvedélyességgel van írva, hogy annak csak egy betűjével sem fogjuk megfertőztetni e tekintetben tisztán megóvni kívánt lapunkat. — Azon az , ki így kezdi színészetről szóló levelét: „Csak nem két év alatt“ — a legtöbbet feledé el, t. i. megnevezni a történet helyét, s mi bizony nem tudhatjuk megmondani hol játszik most a „kedves külsejű Balog Jozefa“ stb. — Kis Áron „Tiszteletes“ czimü versezete elfogadtatik. — Több rendbeli levél jövő számra maradt, midőn majd a beküldött prózák sorsáról is értesitendjük íróikat. Éip Drámát nem fogadhatunk el az Országgyűlési Almanachba. Hűmelléklet, Divatkép, melly báli öltönyöket ábrázol, az egyik álarczos rococoviselet majd nem egészen magyaros szabással. Nyomatott Beimernél. ,ö el —! mester kezével bájos keréngeit azonnal electrizálva jön az egész nép-sokaság , — s ezen izzasztó nagy orosz fürdő daczára is keringett a terem, — s az egész par- force tánczbul, a „Kalaposlegény“ czimü vig darabnak amaz ismeretes szójárása majd halhatólag szolalkozott ki „ha nem megy is minden kedvem szerént meg és — azért is — nur alle weil- fidel, kreuz fidel, fidel!“ . PUTNOK. A nagyreményű casinói bál, még a nagyreményen fölül is szörnyen jól ütött . Az idén Gömörben alkalmasint ezé lesz a koszorú. Volt nép annyi, mint a tenger , szép , mint a virág, pedig az apró leánykák otthon maradtak. De nem is fértek volna be; majd jövendőre, mikor a nagy terem elkészül, és ezért előre is mondjunk köszönetet lelkes elnökünknek, gróf Serényi László úrnak, ki a szépért s jóért áldozni mindenkor kész, ki ez alkalommal is mindent elkövetett a mulatság nagyszerüsitése mellett. Köszönet egyszersmind mindazoknak, kik bár mi után részvétet tanúsítanak irántunk. Biz úgy folyó hó 6-án nálunk minden csupa élet volt ki világos kiviradtig , kivéve a ,,deutsch“-ot, mellyből csak egy maradt hírmondónak. Könyvtárunk a sorsjegyekből kapott ötszáz forintot, azonkívül a belépti díjakból is csak kap még valamit: lesz tehát már könyvünk , nem kell máshonnan kölcsönöznünk , de máskép is igen jót lökött rajtunk e tánczvigalom, nem ártana megrepetálni, majd máskor úgy é ? — Most már csak a házi mulatságok járják nemcsak itt a metropolisban, hanem a szomszédságban is.Várkonyon is ugyancsak kivoltunk a napokban , és kileszünk legközelebb Ózdon is ; nocsak rajta uraim ! az uralkodó typhusnak rugjuk szemébe a port, úgy is legjobb előorvossága jó nyavalyának a jó kedv, tehát van szerencsém jó kedvet kívánni édes mindnyájunknak. B. S. DÉVA: Tél-utó 10-én (Tánczvigalmak. Színészet.) Múlt hó vége felé, megyegyülésünk alkalmával, igen csinos tánczvigalmak egyesítek össze gyönyörű füzérbe a különböző cotteriák embereit. — Fájdalom, nem mutathatok fel e helyből semmit, mi nemzetiségünk ügyében hasznos és üdvös volna. — Tánczvigalmaink a magyarság typusát legkevesbbé viselék magukon; táncz, öltözet, s meg a társalgás is nagyobbára idegen volt; — pedig nagy kár, sőt szégyen háttérbe szorítani szép nyelvünket , és nemzeti tánczainkat, főleg akkor, midőn olly jeles urhölgy , mint főispánnénk megy jó példával elöl. — Színészeink — a derék igazgató, Végsei Sándor vezérlete alatt három hónap óta szüntelen működnek , a közönség nagy részvététől kisértetve. — Nem rég adták hazánkfiának, a dicsőült koszorús költő — Czakó Zsigmondnak : „Leonarát.“ —Én, ki a boldogultál, közelebbről ismertem, szorongó kebellel hagyom oda a színházat, s azon szomorú gondolat lepte meg lelkemet: vajmi csapás volt nemzeti irodalmuknak s különösen drámai költészetünknek őt olly korán elveszteni. — Ugyan miért nem viseltetnek színészeink több kegyelettel a boldogult költő iránt, kinek művében nagyobbára készületlenül léptek föl. E tekintetben Mátefiné és Végseiné — minden esetre kivétel: Kumnyetényi.