Budapesti Divatlap, 1848 (1-25. szám)

1848-10-22 / 16. szám

TARTALOM : Rákóczy Ferencz berekszászi proclamatiója. Közli Szilágyi Sándor. — October elején. H­á­z­­­i József. — Dadai rév. Tót F­e­r­e­c­z. — Tárcza : Nemzeti színház. — Fővárosi tárogató. RÁKÓCZI FERENCZ BEREKSZÁSZI PROCLAMATION. (Egykorú másolatból.) Nos Franciscus Secund­us Dei Gratia S. R. Im­perii et Transylvaniae Princeps Rákoczy, Partium Regni Hungae Dnus, Siculor. Comes et Pater Pa­triae , pro libertate confoederati Regni Hungae Statuum, nec non Munkácsion. Dux, Comes per­petuus de Saaros, Dnus Haereditarius in Sáros Patak, Tokaj, Regöcz, Eczöd, Somlyó, Lednicze, Szerencs, Ónod etc. etc. Valaki édes hazánknak régi dicsőséges sorsát elméjére veszi, széles ez világon elterjedett hírét s nevét tekinti, arany s ezüst gazdagságú s téjjel s mézzel folyó részeit fontra veti, maga szép fa­míliájának jó időben való életeket emlegeti, — nemde nem repes-e szive, vidámul kedve, és csak azoknak emlékezetivel is újul élete? Példa kinek kinek édes nemzetünknek már régtől fogva az Austriai Háznak kegyetlen uralkodása alatt nyögő lajos sorsa, példa szabadságunknak jobbágyságra vetett s porba takart világa, példa hazánk oszlo­pinak vérekkel véres theatrumokat megfestő mar­­czongása, és mindeneket nyilván bizonyítják a portrozó, teher alatt elfáradt szegény paraszt, és akármely rendeknek is szörnyű kínokkal vetekedő gyakori sóhajtási, sírási és majd kétségben való esési. Tudjuk m­elly sokszor hallottuk amaz régi jó időket emlegető panaszok, mely sokszor ver­ték az egeket a szabadulást kívánó sóhajtások, nyilván vágynak az igaz hazafiainak véreket on­tani, életeket letenni elszánt készségek, és egy szívvel s lélekkel hazánk szabadulását kimunkál­kodni eltökéllett sok szép resolutiók. Megadta a felséges isten szabadulásunknak alkalmatos idejét, előhozta vala sóhajtásoknak örömre fordult nap­jait, és a­mint szemléljük s valósággal tapasztal­juk, mennyire vitte tegyen vala kevés idők alatt ügyünk boldogulását, csudálkoztunk magunk, ál­­mélkodott ez világ, és ellenségünk is nagy győ­­zedelnünkért káromkodásra fakadott. Megvalljuk vidám arczával szemléltük magunk is hazánkfiai­nak repeső készségeket, serénységeket, és ellen­sége ellen tett példa nélkül való dicséretes vitézi ad­usit. Mi tartóztat most is régen eleinktől reánk származott vitézi virtusoknak gyakorlásától? Je­len van istennek kegyelme, biztat hadakozásunk­nak igaz ügye, szolgálnak az egek, és hazánk szabadságinak régi kedves ízű gyümölcseivel élni kiki most is buzogván, kívánkozik, sőt ámbár te­kintsük ellenségünknek erős voltát, hadakozá­sunknak igaz ügyét­, hadi reguláját és eddig lőtt némely szerencsés progressusit; bizonyára lát­hatjuk és szemlátomást sok aktusokból tapasztal­hatjuk, hogy ha igaz egyenlő szívvel fegyverün­ket reá visszük, diadalmunkat nem tágítjuk, vé­rünk kiontását nem születjük, mindannyiszor gyenge voltunkra nézve és a regula miatt con-16 Szerkeszti s kiadja : Vakot Imre. 16. szám. Oct. 22.1848.

Next