Budapesti Divatlap, 1848 (1-25. szám)
1848-10-22 / 16. szám
TARTALOM : Rákóczy Ferencz berekszászi proclamatiója. Közli Szilágyi Sándor. — October elején. Házi József. — Dadai rév. Tót Ferecz. — Tárcza : Nemzeti színház. — Fővárosi tárogató. RÁKÓCZI FERENCZ BEREKSZÁSZI PROCLAMATION. (Egykorú másolatból.) Nos Franciscus Secundus Dei Gratia S. R. Imperii et Transylvaniae Princeps Rákoczy, Partium Regni Hungae Dnus, Siculor. Comes et Pater Patriae , pro libertate confoederati Regni Hungae Statuum, nec non Munkácsion. Dux, Comes perpetuus de Saaros, Dnus Haereditarius in Sáros Patak, Tokaj, Regöcz, Eczöd, Somlyó, Lednicze, Szerencs, Ónod etc. etc. Valaki édes hazánknak régi dicsőséges sorsát elméjére veszi, széles ez világon elterjedett hírét s nevét tekinti, arany s ezüst gazdagságú s téjjel s mézzel folyó részeit fontra veti, maga szép famíliájának jó időben való életeket emlegeti, — nemde nem repes-e szive, vidámul kedve, és csak azoknak emlékezetivel is újul élete? Példa kinek kinek édes nemzetünknek már régtől fogva az Austriai Háznak kegyetlen uralkodása alatt nyögő lajos sorsa, példa szabadságunknak jobbágyságra vetett s porba takart világa, példa hazánk oszlopinak vérekkel véres theatrumokat megfestő marczongása, és mindeneket nyilván bizonyítják a portrozó, teher alatt elfáradt szegény paraszt, és akármely rendeknek is szörnyű kínokkal vetekedő gyakori sóhajtási, sírási és majd kétségben való esési. Tudjuk melly sokszor hallottuk amaz régi jó időket emlegető panaszok, mely sokszor verték az egeket a szabadulást kívánó sóhajtások, nyilván vágynak az igaz hazafiainak véreket ontani, életeket letenni elszánt készségek, és egy szívvel s lélekkel hazánk szabadulását kimunkálkodni eltökéllett sok szép resolutiók. Megadta a felséges isten szabadulásunknak alkalmatos idejét, előhozta vala sóhajtásoknak örömre fordult napjait, és amint szemléljük s valósággal tapasztaljuk, mennyire vitte tegyen vala kevés idők alatt ügyünk boldogulását, csudálkoztunk magunk, álmélkodott ez világ, és ellenségünk is nagy győzedelnünkért káromkodásra fakadott. Megvalljuk vidám arczával szemléltük magunk is hazánkfiainak repeső készségeket, serénységeket, és ellensége ellen tett példa nélkül való dicséretes vitézi adusit. Mi tartóztat most is régen eleinktől reánk származott vitézi virtusoknak gyakorlásától? Jelen van istennek kegyelme, biztat hadakozásunknak igaz ügye, szolgálnak az egek, és hazánk szabadságinak régi kedves ízű gyümölcseivel élni kiki most is buzogván, kívánkozik, sőt ámbár tekintsük ellenségünknek erős voltát, hadakozásunknak igaz ügyét, hadi reguláját és eddig lőtt némely szerencsés progressusit; bizonyára láthatjuk és szemlátomást sok aktusokból tapasztalhatjuk, hogy ha igaz egyenlő szívvel fegyverünket reá visszük, diadalmunkat nem tágítjuk, vérünk kiontását nem születjük, mindannyiszor gyenge voltunkra nézve és a regula miatt con-16 Szerkeszti s kiadja : Vakot Imre. 16. szám. Oct. 22.1848.