Nemzetőr, 1848 (1-25. szám)

1848-10-19 / 16. szám

nem számos, de válogatott, kocsim igen egyszerű de annál kérelmesebben függ a rugók szíjain, és olly jól alszom benne, mint ágyamban. Az élet­mód fényűzésére keveset adok. Egy szolga, egy szakács és egy czukrász teszen minden szolgálatot személyem számára. Ebédemet mindig magam rendelem meg s ehez jól értek. Minthogy tarto­­mányimat részletesen jól ismerem, mindig abból kérek legelőbb, mit legnevezetesebbet termesz­tenek, legyen az vad, vagy bus. Ha valahova érek, közönségesen fáradtnak tetszem, és a népnek viselt öltönyben, és fésület­len fővel mutatom magamat. Az efféle jelentékte­len apróságok gyakran erős benyomást tesznek. Minden emberrel szóba ereszkedem, csak pappal és baráttal nem. S minthogy ezen urak megszok­ták velünk illő távolságban beszélni, tehát csak ablakon áthallgatom őket, kiket egy udvari ifjoncz fogad és csap nekik bókot az ajtónál. Minden beszédemnek azon szint tudom adni, mintha soha sem foglalatoskodnám egyébbel, mint népem boldogitásával. Mindenféle alkalmas kér­dést intézek nemesekhez és kézművesekhez egész a legcsekélyebb körülménybe ereszkedvén velek, mellyekkel engem e jó emberek derekasan elmu­latnak. Emlékezhetel még rá, mit egy valaki monda nekem, hogy mégis véghetetlen jószivünek kell lennem, mivel még most is mindig fárasztom ma­gamat, holott már egy hosszú terhes háborút ál­lottam ki. És emlékszel rá még, ki engem olly szívből szánt volt, midőn kopott ruhámat és sze­gényes ebédemet látta. A szegény bohó nem tudta, hogy a kopott külköntös alatt aranyos drága ruha volt rajtam, és azt vélte, hogy lehetetlen ember­nek jól laknia, hacsak egész sódar, és borjúfer­­tály mellé nem ültetik. Ha hadszemlét tartok, előbb nagy figyelemmel átolvasom a szemlélendő ezred tiszteinek és hiva­talnokainak névsorát, s emlékezetemben tartok vagy négyet azon század nevével együtt, m­ellynél szolgálnak. Gondosan értesitetem magamat a leg­csekélyebb visszaélésekről is, mellyek a főtisztek által becsúsznak, s minden panaszkodni kívánó katonának szabad bejövetelt engedek. Ha a hadszemle órája üt, kilépek palotámból. Azonnal körül fog a köznép s nem engedem, hogy ezt szétű­zzék, sőt beszédbe eredek azzal, ki hozzám legközelebb esik, vagy ki leginkább talpra esett feleleteket ad kérdésseire. Ha az ezredhez érek, csendességben gyako­roltatom azt, s minden főtiszttel váltok egy pár szót. Ha pedig azokhoz jutok, kiknek neveit em­lékezetembe vettem, nevükön szólítom, még a hadnagyokat s zászlótartókat is. Mi nekem különös tekintélyt biztosit nemcsak emlékező,­­ hanem áttekintő tehetség dolgában is. Hiszen magad láttad kedves öcsém velem együtt, midőn azon főmestert nyilvánosan meg­szégyenítettem , ki a maga századának rendkívül rövid ingeket szabatott, s annyira vittem a dolgot, hogy némelly legény elég vakmerő volt ingét a nadrágból kihúzni. Ha valamelly ezred hadi gyakorlata roszul ütött ki, akkor azt így büntetem. Megparancsolom, hogy gyakorlatit a többinél huzamosabban tartsa vagy 14 nappal, tisztjeit pedig nem hívom meg ebé­demre. Ha pedig gyakorlata jól ütött ki, főtisztjei, sőt hadnagyai is vendégemül hivatnak meg. És minthogy a hadi szemlét igy mindig személyesen tartom, seregeimet tökéletesen megismernem, s ha valamelly tiszt netalán tett kérdésemre pontosan és ügyesen felelt, tárczámba rovom nevét, hogy adandó alkalommal hasznát vehessem. Eddig a világ azt gondolta , hogy én csupa alattvalóim iránti szeretetből utazom be olly gyak­ran tartományim­at. Maradjon meg csak hitében, noha azon indok semmi befolyással sincs utazá­simra. Azért teszem én ezeket, mert kénytele­­nítve érzem magamat. Oka ez. Országom kor­­mányformája zsarnoki, tehát a kormányteher egyedül birtokosan fekszik. Ha hát tartományomat gyakran személyesen be nem járkálnám, megbí­zottjul helyettesimmé válnának, lassanként önállás­hoz szokván, az engedelmességből kivetkezvén, még idővel függetlenségre is törekednének. Azon­kívül, minthogy parancsim csak hatalmasak és ki nem mértek lehetnek, könnyen megesnék, hogy kik azokat személyem helyett kihirdetik és végre­hajtják, maguk is ezen hanghoz szoknának és zsarnokoskodni kezdenének. De így ide­s­tova utazásom alkalmával azonnal lehetségessé válik minden visszaélést elfojtani s mindenkit, kiben illyesmire hajlam támadna, kellő kötelességében megtartani. Hozzá­járul még, hogy ez által alatt­valóimat azon vélekedésben erősítem meg, mintha csupán azért jöttem volna, hogy panaszaikat meg­hallgassam, és sérelmeiket orvosoljam. a) A SZÉPTUDOMÁNYOKBAN. Minden lehetségest elkövetek, hogy a széptu­dományokban hírnévre juthassak, és ebben sze­rencsésebb vagyok, mint Richelieu bibornok, mert hála az égnek engem már is szerzőnek tartanak. De, köztünk legyen mondva, a kiváncsi fők még­is veszedelmes holmik, és a költők hiúságuk miatt kiállhatatlanok. Ismerek költőt, ki elég vakmerő lenne egész országomat árul kívánni, ha csak ket­tőt is legszebb költeményeiből sajátommá vallani engedné. Minthogy e mesterséget a trónhoz sokkal illőbb üzletek között űzöm, nem is lépek fel mind­addig , míg valami különösen jelessel nem állna-

Next