Nemzetőr, 1848 (1-25. szám)
1848-10-19 / 16. szám
nem számos, de válogatott, kocsim igen egyszerű de annál kérelmesebben függ a rugók szíjain, és olly jól alszom benne, mint ágyamban. Az életmód fényűzésére keveset adok. Egy szolga, egy szakács és egy czukrász teszen minden szolgálatot személyem számára. Ebédemet mindig magam rendelem meg s ehez jól értek. Minthogy tartományimat részletesen jól ismerem, mindig abból kérek legelőbb, mit legnevezetesebbet termesztenek, legyen az vad, vagy bus. Ha valahova érek, közönségesen fáradtnak tetszem, és a népnek viselt öltönyben, és fésületlen fővel mutatom magamat. Az efféle jelentéktelen apróságok gyakran erős benyomást tesznek. Minden emberrel szóba ereszkedem, csak pappal és baráttal nem. S minthogy ezen urak megszokták velünk illő távolságban beszélni, tehát csak ablakon áthallgatom őket, kiket egy udvari ifjoncz fogad és csap nekik bókot az ajtónál. Minden beszédemnek azon szint tudom adni, mintha soha sem foglalatoskodnám egyébbel, mint népem boldogitásával. Mindenféle alkalmas kérdést intézek nemesekhez és kézművesekhez egész a legcsekélyebb körülménybe ereszkedvén velek, mellyekkel engem e jó emberek derekasan elmulatnak. Emlékezhetel még rá, mit egy valaki monda nekem, hogy mégis véghetetlen jószivünek kell lennem, mivel még most is mindig fárasztom magamat, holott már egy hosszú terhes háborút állottam ki. És emlékszel rá még, ki engem olly szívből szánt volt, midőn kopott ruhámat és szegényes ebédemet látta. A szegény bohó nem tudta, hogy a kopott külköntös alatt aranyos drága ruha volt rajtam, és azt vélte, hogy lehetetlen embernek jól laknia, hacsak egész sódar, és borjúfertály mellé nem ültetik. Ha hadszemlét tartok, előbb nagy figyelemmel átolvasom a szemlélendő ezred tiszteinek és hivatalnokainak névsorát, s emlékezetemben tartok vagy négyet azon század nevével együtt, mellynél szolgálnak. Gondosan értesitetem magamat a legcsekélyebb visszaélésekről is, mellyek a főtisztek által becsúsznak, s minden panaszkodni kívánó katonának szabad bejövetelt engedek. Ha a hadszemle órája üt, kilépek palotámból. Azonnal körül fog a köznép s nem engedem, hogy ezt szétűzzék, sőt beszédbe eredek azzal, ki hozzám legközelebb esik, vagy ki leginkább talpra esett feleleteket ad kérdésseire. Ha az ezredhez érek, csendességben gyakoroltatom azt, s minden főtiszttel váltok egy pár szót. Ha pedig azokhoz jutok, kiknek neveit emlékezetembe vettem, nevükön szólítom, még a hadnagyokat s zászlótartókat is. Mi nekem különös tekintélyt biztosit nemcsak emlékező, hanem áttekintő tehetség dolgában is. Hiszen magad láttad kedves öcsém velem együtt, midőn azon főmestert nyilvánosan megszégyenítettem , ki a maga századának rendkívül rövid ingeket szabatott, s annyira vittem a dolgot, hogy némelly legény elég vakmerő volt ingét a nadrágból kihúzni. Ha valamelly ezred hadi gyakorlata roszul ütött ki, akkor azt így büntetem. Megparancsolom, hogy gyakorlatit a többinél huzamosabban tartsa vagy 14 nappal, tisztjeit pedig nem hívom meg ebédemre. Ha pedig gyakorlata jól ütött ki, főtisztjei, sőt hadnagyai is vendégemül hivatnak meg. És minthogy a hadi szemlét igy mindig személyesen tartom, seregeimet tökéletesen megismernem, s ha valamelly tiszt netalán tett kérdésemre pontosan és ügyesen felelt, tárczámba rovom nevét, hogy adandó alkalommal hasznát vehessem. Eddig a világ azt gondolta , hogy én csupa alattvalóim iránti szeretetből utazom be olly gyakran tartományimat. Maradjon meg csak hitében, noha azon indok semmi befolyással sincs utazásimra. Azért teszem én ezeket, mert kénytelenítve érzem magamat. Oka ez. Országom kormányformája zsarnoki, tehát a kormányteher egyedül birtokosan fekszik. Ha hát tartományomat gyakran személyesen be nem járkálnám, megbízottjul helyettesimmé válnának, lassanként önálláshoz szokván, az engedelmességből kivetkezvén, még idővel függetlenségre is törekednének. Azonkívül, minthogy parancsim csak hatalmasak és ki nem mértek lehetnek, könnyen megesnék, hogy kik azokat személyem helyett kihirdetik és végrehajtják, maguk is ezen hanghoz szoknának és zsarnokoskodni kezdenének. De így idestova utazásom alkalmával azonnal lehetségessé válik minden visszaélést elfojtani s mindenkit, kiben illyesmire hajlam támadna, kellő kötelességében megtartani. Hozzájárul még, hogy ez által alattvalóimat azon vélekedésben erősítem meg, mintha csupán azért jöttem volna, hogy panaszaikat meghallgassam, és sérelmeiket orvosoljam. a) A SZÉPTUDOMÁNYOKBAN. Minden lehetségest elkövetek, hogy a széptudományokban hírnévre juthassak, és ebben szerencsésebb vagyok, mint Richelieu bibornok, mert hála az égnek engem már is szerzőnek tartanak. De, köztünk legyen mondva, a kiváncsi fők mégis veszedelmes holmik, és a költők hiúságuk miatt kiállhatatlanok. Ismerek költőt, ki elég vakmerő lenne egész országomat árul kívánni, ha csak kettőt is legszebb költeményeiből sajátommá vallani engedné. Minthogy e mesterséget a trónhoz sokkal illőbb üzletek között űzöm, nem is lépek fel mindaddig , míg valami különösen jelessel nem állna-