Nemzetőr, 1848 (1-25. szám)

1848-11-08 / 19. szám

reszketének, és fejét lehajtván, körülfoná magát karjaival, mintha a tü­nedező melegséget akarná visszatartóztatni. És a hat ösvényekről is jövének lassan lassan hat árnyékok a szikla tövéhez. És mindenik reszketve és karjaival magát kö­rülfonva üle a nedves és zöld köre. És ott ülének hallgatva és egy felrhatlan fé­lelem súlya alatt meggörbedve. És hallgatásuk sokáig tartó, én nem tudom meddig , mert nap sohasem kel azon sík fölött; nincs ott sem estve, sem reggel; csak a lehulló feketés vízcsöppek mérséklik ott az egyenlő, sö­tét, nehéz, örök időt. És olly rettenetes vala látni, hogy ha az isten engem meg nem erősített volna, ki nem állhatom azon látványt. És vonagló borzadály után felemelé egyik ár­nyék fejét, és megszólamlék, mint a szél rikács­oló, vékony hangja, melly csontvázon zúg által. És a szikla ezen szót csapá vissza füleimbe: Győzött a Krisztus, átkozott legyen! És a más hat árnyékok megreszketének, és mindnyájan fölemelék fejeket, és ugyan azon ká­romlás jőve ki mellekből: Győzött a Krisztus átkozott legyen! És legott erős reszketés szállá meg őket, a felhő megsürű­dék, és egy pillanatig megállt a fekete víz folyása. És a hét árnyékok titkos félelmüknek súlya alatt ismét meggörbedének, és jön második, az elsőbbnél hosszabb hallgatás. Akkor egy az árnyékok közül a nélkül, hogy a kőről felkelne, mozdulatlan és meghajolva monda a többinek: Oda vagyunk, mi sükere lett tanakodása­inknak? És a második monda: a hit és tudomány szét­­tördelé a népek bilincseit; a hit és tudomány megszakadná a világot. És a harmadik monda: mi meg akaránk osz­latni az embereket, és nyomásunk egyesíti őket ellenünk. És a negyedik monda: vért ontottunk, és a vér fejünkre szállott. És az ötödik: romlottságot vetettünk, és az bennünk csirádzott ki és megemésztette tete­meinket. És a hatodik: mi hívők, hogy a szabadságot elélhetjük, és annak lehellete hatalmunkat gyö­kerestől kiszárnta. Akkor a hetedik árnyék : A Krisztus győzött, átkozott legyen. És mindnyájan egyezüleg mondának: Győzött a Krisztus, átkozott legyen! És látám mint nyulék ki egy kéz; ujjait azon fekete vízbe mártá, mellynek lehulló csöppjei mérséklők az örökidőt, megbélyegzők a hét ár­nyékok homlokát, és az örökre jön. XVIII. Nektek egy atyátok van, a ki az isten, és egy uratok, a ki a Krisztus. Ha tehát nektek azokról, a kiknek e földön nagy hatalmuk van azt mondják: ezek a ti urai­tok , ne higgjetek. Ha igazságosok, akkor a ti szolgáitok, ha nem, zsarnokaitok. Mindenek egyenlőn születnek, senki sem hozza magával, midőn világra jön, az uralkodási jogot. Látok a bölcsőben egy sikoltozó és lucskos gyermeket, és körülé­­szek állának, a kik mon­dák: uram, és letérdelének, és imádák. És ak­kor megértem­ az emberek ínségét. A bűn tette a fejedelmeket, mert a­helyett hogy szeretnék, és mint atyafiak egymást segít­­nék, elkezdik az emberek egymást sanyargatni. Akkor választanak közülök egyet vagy töb­beket, a­kiket legigazságosabbaknak tartottak, hogy a jókat védjék a gonoszok ellen, és hogy a gyenge békében élhessen. És a hatalom, mellyet gyakorlónak, igazságos hatalom vala, mert isten hatalma vala, ki akarja, hogy az igazság uralkodjék, és a nép hatalma a melly őket választotta. És ezért engedelmeskedik nekik mindenki lelkiösmeretesen. De csakhamar találkoztak, a kik magoktól akartak uralkodni, mintha m­agasb természetűek volnának, mint atyafiaik. És ezeknek hatalma nem törvényszerű, mert a sátán hatalma, és az ő uraságuk a kevélységnek és terhetlenségnek urasága. És azért, ha nem lehet félni, hogy nagyobb rész származik belőle, lélekben mindennek elle­nük lehet és kell szegülniük. Az örök jog mérlegében többet nyom a ti akaratotok mint a királyok akaratja, mert a né­pek, a­kik a királyokat teszik, és a királyok van­nak a népért, és nem a nép a királyokért. A mennyei atya nem azért formálta gyerme­kei tagjait, hogy láncz csiszolja el, és nem azért a lelkeket, hogy rabságban enyészszenek el. Ő az embereket családokban egyesítette, és minden családok testvérek; ő az embereket nem­zetekké egyesítette, és minden nemzetek testvé­rek, és a­ki a családokat a családoktól a nemze­teket a nemzetektől elválasztja, megosztja a­mit isten egyesített, az sátáni munkát tesz. És a mi a családokat a családokkal, a nemze­teket a nemzetekkel egyesíti, az először az isten törvénye, az igazságosság és aztán a szabadság törvénye, melly szinte isten törvénye. Mert micsoda egyesület lehetne az emberek közt szabadság nélkül ? Úgy volnának egyesülve 19.*

Next