Nemzetőr, 1848 (1-25. szám)
1848-11-08 / 19. szám
reszketének, és fejét lehajtván, körülfoná magát karjaival, mintha a tünedező melegséget akarná visszatartóztatni. És a hat ösvényekről is jövének lassan lassan hat árnyékok a szikla tövéhez. És mindenik reszketve és karjaival magát körülfonva üle a nedves és zöld köre. És ott ülének hallgatva és egy felrhatlan félelem súlya alatt meggörbedve. És hallgatásuk sokáig tartó, én nem tudom meddig , mert nap sohasem kel azon sík fölött; nincs ott sem estve, sem reggel; csak a lehulló feketés vízcsöppek mérséklik ott az egyenlő, sötét, nehéz, örök időt. És olly rettenetes vala látni, hogy ha az isten engem meg nem erősített volna, ki nem állhatom azon látványt. És vonagló borzadály után felemelé egyik árnyék fejét, és megszólamlék, mint a szél rikácsoló, vékony hangja, melly csontvázon zúg által. És a szikla ezen szót csapá vissza füleimbe: Győzött a Krisztus, átkozott legyen! És a más hat árnyékok megreszketének, és mindnyájan fölemelék fejeket, és ugyan azon káromlás jőve ki mellekből: Győzött a Krisztus átkozott legyen! És legott erős reszketés szállá meg őket, a felhő megsürűdék, és egy pillanatig megállt a fekete víz folyása. És a hét árnyékok titkos félelmüknek súlya alatt ismét meggörbedének, és jön második, az elsőbbnél hosszabb hallgatás. Akkor egy az árnyékok közül a nélkül, hogy a kőről felkelne, mozdulatlan és meghajolva monda a többinek: Oda vagyunk, mi sükere lett tanakodásainknak? És a második monda: a hit és tudomány széttördelé a népek bilincseit; a hit és tudomány megszakadná a világot. És a harmadik monda: mi meg akaránk oszlatni az embereket, és nyomásunk egyesíti őket ellenünk. És a negyedik monda: vért ontottunk, és a vér fejünkre szállott. És az ötödik: romlottságot vetettünk, és az bennünk csirádzott ki és megemésztette tetemeinket. És a hatodik: mi hívők, hogy a szabadságot elélhetjük, és annak lehellete hatalmunkat gyökerestől kiszárnta. Akkor a hetedik árnyék : A Krisztus győzött, átkozott legyen. És mindnyájan egyezüleg mondának: Győzött a Krisztus, átkozott legyen! És látám mint nyulék ki egy kéz; ujjait azon fekete vízbe mártá, mellynek lehulló csöppjei mérséklők az örökidőt, megbélyegzők a hét árnyékok homlokát, és az örökre jön. XVIII. Nektek egy atyátok van, a ki az isten, és egy uratok, a ki a Krisztus. Ha tehát nektek azokról, a kiknek e földön nagy hatalmuk van azt mondják: ezek a ti uraitok , ne higgjetek. Ha igazságosok, akkor a ti szolgáitok, ha nem, zsarnokaitok. Mindenek egyenlőn születnek, senki sem hozza magával, midőn világra jön, az uralkodási jogot. Látok a bölcsőben egy sikoltozó és lucskos gyermeket, és körülészek állának, a kik mondák: uram, és letérdelének, és imádák. És akkor megértem az emberek ínségét. A bűn tette a fejedelmeket, mert ahelyett hogy szeretnék, és mint atyafiak egymást segítnék, elkezdik az emberek egymást sanyargatni. Akkor választanak közülök egyet vagy többeket, akiket legigazságosabbaknak tartottak, hogy a jókat védjék a gonoszok ellen, és hogy a gyenge békében élhessen. És a hatalom, mellyet gyakorlónak, igazságos hatalom vala, mert isten hatalma vala, ki akarja, hogy az igazság uralkodjék, és a nép hatalma a melly őket választotta. És ezért engedelmeskedik nekik mindenki lelkiösmeretesen. De csakhamar találkoztak, a kik magoktól akartak uralkodni, mintha magasb természetűek volnának, mint atyafiaik. És ezeknek hatalma nem törvényszerű, mert a sátán hatalma, és az ő uraságuk a kevélységnek és terhetlenségnek urasága. És azért, ha nem lehet félni, hogy nagyobb rész származik belőle, lélekben mindennek ellenük lehet és kell szegülniük. Az örök jog mérlegében többet nyom a ti akaratotok mint a királyok akaratja, mert a népek, akik a királyokat teszik, és a királyok vannak a népért, és nem a nép a királyokért. A mennyei atya nem azért formálta gyermekei tagjait, hogy láncz csiszolja el, és nem azért a lelkeket, hogy rabságban enyészszenek el. Ő az embereket családokban egyesítette, és minden családok testvérek; ő az embereket nemzetekké egyesítette, és minden nemzetek testvérek, és aki a családokat a családoktól a nemzeteket a nemzetektől elválasztja, megosztja amit isten egyesített, az sátáni munkát tesz. És a mi a családokat a családokkal, a nemzeteket a nemzetekkel egyesíti, az először az isten törvénye, az igazságosság és aztán a szabadság törvénye, melly szinte isten törvénye. Mert micsoda egyesület lehetne az emberek közt szabadság nélkül ? Úgy volnának egyesülve 19.*