Nemzetőr, 1848 (1-25. szám)
1848-09-17 / 12. szám
181 182 A HADAKOZÁSRÓL. Már alkalmasn tudhatja a magyar nemzet a szomszédságban lakó nemzetek hadakozó természetét és szokásit. A török ellen csendesen, jól összekapcsolt rendben, puskával regulariter az első impetusát föl kell venni, és a rendet meg kell tartani valameddig meg nem indul és magát nem confundálja, és midőn már egyszer megszalad igazán, akkor is a reguláit had meg ne bontsa rendit, hanem a könyv had persequálja, és a reguláris sustineálja, mert sokszor csalárdsággal szokott élni a török nemzet hadakozásában. A török ellen, hacsak alig lehet is, télben inkább, mintsem nyárban kell offensive lenni; ez a vitéz Zrínyi Miklós opiniája. A lengyel hadakozásától nem igen lehet tartani, mert az nem bántja a magyart sok okra nézve. A muszka az árthatna ugyan, sok hada lévén, abból adhatna a németnek segítséget, de ha ő szerencséjében elő kezd menni, a török belé garázdálkodik, és így arra sem lehet igen nagy reflexió. Hanem az austriai ház a maga hadaival hihető, hogy minden tehetségeivel rajta leszen, hogy subjugálhassa a magyart. Mostani circumstantiákra az én opiniám szerint így hadakozni kellene a német ellen , a hadakat olly formában és számban vévén, amint felül meg van ma. Tehát a könyv lovas hadat is, a jászokon, kunokon és hajdú városokon kívül, úgy hiszem, tizenöt ezer emberre rá számlálhatni, u. m. Dunántúl valókat öt ezeret, Dunán innen ötöt, és Tiszántúl valókat ötezeret. És igy legelőször a Tiszántúl való hadakat, Hajdúvárosokat, kunokat és jászokat egy corpusban vevén, azokat vagy ötszáz comandirozott dragonnyal és nyolczszáz reguláit gyaloggal, egy kis mezei könyv artilleriával igenesen a ráczok ellen a bácskaságnak küldeném úgy, hogy a bácskai ráczot vagy meghódítaná, vagy dissipálná és ne engedné összegyűlni; '*) azon corpussal egy hídnak kellene lenni, hogy valahol akarna által mehetne a Tiszán, és hol innen, hol túl egész Aradig azon rácz földet infestálná. Dunántúl is csak ollyan könyv corpust ötezer katonából, ezer reguláit gyalogból és vagy nyolczszáz commandirozott dragonyból állót kellene hagyni. Hasonlóképen ötezer katonából és valamelly commandirozott lovas és gyalog reguláit hadból kellene egy corpust formálni, aki az ellenség tábora körül volna, és azt csipdezné, csapdozná és minden módon impediálná lármáskodással, csatázással. Egy formális ármádát kellene az erdélyi német ellen erigálni, az melly állana 6000 dragonyosból és tizenkét ezer gyalogból, ahoz való proportionata artilleriával. Ezen ármáda bízvást offensive mehetne. Várad körül végházakat kellene erigálni, az melly helyek jól besánczoltatnának, hogy formális obsidio nélkül az ellenség hozzá nem juthatna, azon helyekre annyi had szaporodnék, hogy a marosi rácztól és az aradi némettől nem félne, ha pedig máshonnét menne német, a hadak a Magyarország részéről is reá érkezhetnének pro succursu. Lehetnének pedig Várad körül végházaknak való helyek ezek : Varsány, Papmező, Telegd, Szent Jób, Tocsaji, Beregujfalu ; ezenkívül maradna föl 14 ezer dragony és 18 ezer gyalog, melly egy szép ármádát formál. Éhez is proportionata artilleria levéli, ezzel mindenkor olly helyütt kellene operálni, hogy distractiót csinálna a német ármádának. Ezen magyar ármádának soha olly közel nem kellene menni az ellenséghez, hogy kénytelezítessék megverekedni vele, hanem havagy a német ármáda Kassa felé nyomulna, akkor azon magyar ármáda igenesen vagy Bécs tájékára túl a Dunán, vagy innen Austriába és Morvában operálna , és bár csak a bécsi ministerek czifra várait rontaná is, vagy lármát és lamentatiot okozna Bécsben infallibiliter revocáltatnék a német ármába az országból. Ilyen distractiókkal lehetne a németet nagy kárba hozni. Télben soha a magyar hadak gyártélyban nem szállanának, hanem a corpusok együtt volnának , úgy hogy télben mikor a német eloszlanék, operálni kellene a magyaroknak, mert a téli hadakozást épen nem győzheti a német nemzet. A magyar pedig csak jó gondviselése legyen, ruházatában és tartásában, semmit sem gondol a téllel. Már ezen ármádákból extráhálni kellene a Gendarmeriát, a melly egy corpusban volna a vice király mellett, úgy hogy a Guarnizonokat is azokból kellene formálni. A reguláris lovas és gyalog had pedig legjobban telnék ki az alább irt vármegyékből, u. m. Ugocsa, Bereg, Zemplén, Ung, Szepes, Árva, Sáros, Listó, Thurócz, Nyítra, Rozson, Bars, Gömör, Dunán túl pedig : Moson, Vas és Sopron vármegyékből. A többi vármegyék mezei hadakra fordittatván. H A D I LAN T. ÖNKÉNTES NEMZETŐR DALA. I. Harczmező a dicsőségi mezeje, Ott terem a vitézek kenyere. A borostyánok is ott virulnak , Bátrak homlokára koszomnak. I ! * *) Lám már akkor is baj volt a ráczczal. SZ.