Regélő. Regényfolyóirat, 1867 (3. évfolyam, 2. félév)
Tóvölgyi Titusz: Egy szó miatt (folytatás és vége)
3 — Félrehajta a gróf öltönyét, és a sebet kereste. A vér a melltől kezdve futott, és volt megaludva, a sebnek tehát a mellen kellett lenni. Szétválaszta a mellényt, emelni kezdte, de mintha le lett volna szegezve, vagy ragasztva, a mellény egészen a testhez tapadt. Erősebben húzta felfele, a mellény végre engedett, s Pali a betörő világosságnál észrevette, ami a mellényt a szívhez szúrva tartotta, egy hosszú, talán nagykendőből, vagy hajból kihúzott gombostűt. — Gombostű! — ez a gyilkolás nem a Gyula műve volt. Pali felállt, összejárta a szobát, felkutatott mindent, a szekrényeket, az ágyat, a ruhákat, minden tárgyat, ami egy embert elrejteni képes volna, embert azonban nem talált, csupán női öltönydarabokat, kézzel fogható tanújeleit annak, hogy Heléna itt volt. És hová lett? Pali gondolkozott. — A kapus azt mondta hogy nem eresztett be senkit, — tehát hogy jöhetett Gyula ide? Ismét kutatni kezdé a szobát. Most meglátta a nyitott ablakot, — oda futott, és meglátta a fal mellett álló platánfát. Egy gondolatot ragadt meg, mely az agyában keletkezett homályt, zűrzavart, mint egy fénypont világosítani kezdé: — Gyula ezen az ablakon jött be. — A kertbe nézett, meglátta a könnyen áthatolható kerítést. — Kétségtelen lett előtte, hogy Gyula a kapun be nem bocsáttatva megkerülte a kastélyt, bemászott a falon, és igy tovább. De a hölgy? — Heléna váljon hova lehetett? Egyik gondolat megszülte a másikat: Heléna ölte meg a grófot, — talán mikor aludt, kétségbe volt esve s csak e módon vélt szabadulhatni, — a gombostű kétségtelen tanujele, hogy Heléna ölte meg, az ablakon keresztül menekült, s ki tudja, hogy Gyula mikor jöhetett fel utána ? Ez igy volt, ez nem lehetett másként, ha hölgy menekült, most kint tébolyoghat valahol. Mily rettentő keverése ez a sors kártyájának, ők a föld bolygói lettek, elvonulnak egymás mellett, rémes sötétséget idéznek elő barátjaik szívében, anélkül, hogy látnák, érinthetnék egymást, és ki tudja, ha látták vagy érintették volna, nem roskad-e akkor össze reményem e világa, mely most csak elsötétedett?! Ha Gyula hamarább lő , ő öli meg a grófot, az menthetetlen bűneset leendett, — avagy, ha midőn Heléna szökött, egymással találkoztak volna, nem leend e a szökés meghiúsítva, s nem mutatja-e jelét egy szántszándékos gyilkosságnak ? — így is, úgy is roppant veszélyes a helyzet. Gyula ha visszanyeri eszméletét, s a történteknek tudomására jön, magára vállalja e gyilkos tettet, és ő menthetetlen. Fel kell keresnem, vagy kerestetnem Helénát, mit ő kétségbeesett önvédelmében követhetett el, az nem vonhat maga után büntetést, felmenti őt, és neki fel kell mentenie nemes, ez ártatlan férfit. Palit a belépő inas zavarta föl gondolataiból. — Küldtél az orvosért? — Igen. — Most jőj és segíts, e beteget tegyük az ágyra. — A méltóságos úr meg van halva! — kiáltó az inas, a grófra tekintve. — Pszt, — ne csinálj lármát. A gróf teste hideg és merev, több órája, hogy halva van, én most jöttem, tudni fogják, hogy én nem ölhettem meg, ez itt lázban fekszik, — s igy nem lehet másra gyanú, mint reád. Na de ne félj, én tudom, hogy ártatlan vagy, az ajtó belülről volt bezárva, a gróf hihetőleg öngyilkos volt. Ha az orvos eljő, bizonyosan meg fogja mondani, miként történhetett a gróf halála. Az inas reszketett. — Addig minden titok maradjon, — értetted ? ! — Értettem . . . — Jőj tehát, és segitsz beteget az ágyra tenni. XXI. Válás két okból. Dárai Ferencz neje eltűnése után a hatodik napon, már úgy érezte magát, mintha egész életében özvegy lett volna. Kezdett iigabb, és elégedettebb lenni, úgy vette észre, hogy jobban esik az étel is, a dolog is, s kezdé belátni, hogy az özvegységet épen úgy, vagy talán még jobban meg lehet szokni, mint a házas életet. Hát ha az isten ahelyett, hogy Évát teremti, meghagyja mind a nyolcz oldalbordánkat, talán még 1*