Reggel, 1930. november (1. évfolyam, 1-14. szám)

1930-11-15 / 1. szám

^ W­­árad, 1930. n­o­v­e­m­b­e­r 15. #v Gszt ének a vérről. Írta: FRANYÓ ZOLTÁN. Az az ismeretlen sátán, aki a vi­lágpolitika bakk­asztalain a kártyá­kat keveri, ezen a lázbeteg tavaszon különösen hazárd kedvében lehet; egyre nagyobb tétekben játszat min­ket a magunk vérére és velejére, — arra a vérre, melynek a világháború nagy szüretéből megmaradt utolsó cseppjeit már régen megfertőzték az önzés, gyűlölet, hatalomvágy és élet­irigység spirochétái, — és arra a vetőre, melynek isteni anyagát bűzös gennyé, állati pocsolyává rothasz­tották a háborút követő nyomorúsá­gos békeévek politikai jelszavai. A játék merész, a tétek egyre na­gyobbak, bő patakokban hömpölyög a vér, Bombay és Lima, Honduras és Porto Alegre játékosai között, mindenki játszik és senki se nyer, csak a feneketlen pokoli punkába gyűlik egyre több apának, testvér­­nek, gyermeknek, anyának, vőlegény­nek és szeretőnek a vére, melyet Is­tentől lopnak el, hogy az ördögnek adják Ott a parasztforradalmárok összjátéka robbantja fel a reakció bankját, emitt a szervezett naciona­lizmus hóhérai fojtják vérbe a kom­munizmus véreskezű terroristáit, amott a restauráció összeesküvői indítanak pokolgépes akciót a köztársaság ek­­razitos hívei ellen. — Én, te elle­ned, te, ő ellene, mindenki, min­denki ellen . . . Hol a cél ? Mi az igazság ? Nincs cél és csak az egyedül üd­vözítő igazság — hogy az ember színek és devizák álarca alatt ölni akar, tehát öletni kész; az az igaz­ság, hogy a százféle igazság mond­vacsinált bálványai előtt már vastag kéreggé alvadt meg az egymás szi­véből kiöntött embervér, mint egy­kor az Inkák királyának, Atahual­­pénak, caxamalcai palotájában Nincs igazság, mert nem is keressük az igazságot, csak az ürügyet kutatjuk, mellyel a civilizáció ránk rétegződött törvényei és magunkra kényszerített morálja alól megint föléleszthetjük megbéklyózott állati szadizmusunkat. Akár Macchiavelli, akár Marx, akár Tolsztoj nevét írjuk a lobogónkra: a lobogók alatt gyilkos ágyukat és vérszomjas pribékeket, borzalmas gáz­bombákat és elszánt zsebrákokat vo­nultatunk fel a más világszemléletű ellenfél érveinek megdöntésére. A teóriák hatalmas rendszerét építtet­jük fel legragyogóbb gondolkodó­inkkal, egész könyvtárakra menő kompendiumát íratjuk meg világ­­szemléletünknek, politikai pártokat szervezünk a teóriák alapján és tör­vénykönyvekké szentesítjük egy egy politikai párt vicinális erkölcstanát — és mindezt nem másért, csakhogy jó előre meg legyen törvényes ürü­gyünk a végső konzekvenciaképen okvetlenül bekövetkező testvérgyil­kosságra. Milyen szegények és nyomorultak­­milyen pipogyák és aljasak va­­gyunk! Hosszú évtizedek nagy ap­parátussal összeábdált tudományára, egész könyvtárak ál-igazságaira, a hamis próféták százainak lombikok­ban kotyvasztott élet elixírjére van szükségünk, hogy álszent páthosszal még önmagunk előtt is igazolni tud­juk a szent célt, melynek nevében bimbólelkü gyermekeinket, szeretetre, szomjas testvéreinket, az anyaság kéjében és kínjában megdicsőült asszonyainkat sajátkezüleg lemészá­roljuk. Nem veszitek észre, hogy az el­veknek milyen lángoló fanatikusai vannak manapság, mikor a szeretet egyre lanyhábban pislog a szívek­ben ? Nem veszitek észre, hogy az el­lentétes politikai szekták elvharcának fehér zsinagógák, tórák izzásában a szenvedély masszív templomokat tud szétrombolni, mikor a hit még egy sátrat sem tud felépíteni­, hogy a gyűlölet ezreket tud lebunkózni; mi­kor a szeretet még simogatni is gyenge; hogy a vak bosszú milliók életét tudja megmérgezni, mikor a könnyes részvét egyetlen egy ember nyomorúságát nem tudja enyhíteni? Nem veszitek észre, milyen nagyok, bátrak, hősök vagyunk a bűnben és milyen kicsik, gyávák, erőtlenek a jóságban ? Nem veszitek észre, hogy a kul­túra tetőpontján, az emberi szellem ragyogó diadalkorában milyen ott­honosak vagyunk a legbonyolultabb bölcseleti rendszerek labirintusában és milyen idegenül megyünk el a legszimplább krisztusi ige mellett? Nem veszitek észre, hogy a mo­dern tudomány expressvonatán mi­lyen gyorsan haladunk és milyen nagy kerülőkkel jutunk el elátkozott életünk kis közeli boldogságaihoz? Mindezt nem veszitek észre, nem vesszük észre, mert bennünk van a démon, a Bűn a Tagadás, a Rom­bolás démona és ez a démon arra késztet, hogy hamisan játsszunk, álarc alatt ismerkedjünk és öleléssel öljünk. Arra tanít, hogy csak köz­ben legyilkoljuk a gyermekeinket, hogy pokolgépet rejtsünk a virág­csokorban, melyet kedvesünknek kül­dünk, hogy a döghalál átkát osz­togassuk forró baráti kézfogással. Isten gyermekeinek hazudjuk ma­gunkat mi, akik a Sátán fekete angyalai vagyunk és egyaránt a Pokol megh­atlan ukázának engedel­meskedünk, akár az arisztokrata el­­lenforadalmárokat akasztjuk a moszk­vai Cseka hóhéraival, akár Kína parasztkommunistáit lövetjük ha­lomra a diadalmas nacionalizmus csendőreivel. Aki öl, a Sátán nevé­ben cselekszik és nincs az a társa­dalomtudományi theoria, az a világ­szemléleti evangélium, melynek igaz­ságait érvül lehetne felsorakoztatni az élet ellen. Mit ér az élet, amely­nek élet az ára ? Milyen igazság lehet az, mely perbe száll a termé­szet isteni igazságaival? Nem hiszek azokban, akik engem úgy akarnak megváltani, hogy gye­hennára vetnek a maguk hatalmá­nak megszilárdítása érdekében. Nem hiszek az élet könnyelmű hazárd játékosaiban, sem a szenvedélyesek­ben; nem hiszek abban, hogy csu­pán a kölcsönösen kiontott vérünk­ből lehet kiszűrni a jövendő boldog­ság elixírjét. A tavaszban hiszek és az esti hársfák altató dalában, az anyák tejében és a csecsemők kaca­jában, a költők álmaiban és a sze­relmesek sóhajában, mert ez az élet, az út és az igazság, az pedig csak vakmerő játék a Sátán ügynökeinek, vakoknak és bolondoknak, fanati­kusoknak és sipistáknak, ostobáknak és gazembereknek hazárdjátéka, melyben az életünkből elsikkasztott boldogság: a tét és embervér: a tromf! Nem kapták meg novemberi nyugdíjukat az állami nyugdíjasok Aradon. Késik a hitel, nincs pénz. — Gyergyóban is elmaradt a nyug­díjasok kifizetése. Arad, november 15. (A „Reggel“­ tud sitójáról) Az aradi állami nyug­díjasokat kellemetlen meglepetés ér­te november elsejével. Ami még nem fordul elő, elmaradt a nyugdíjasok illetményeinek rendes kifizetése, sőt, kis töredéktől eltekintve, még 14 év sem jutottak hozzá nyugdíjukhoz az arra illetékesek. A nem várt eset ter­mészetesen kellemetlenül érintette a nyugdíjasokat, akik többnyire kis­pénzű emberek, akik semmi kitar­tással sem rendelkeznek s így az ál­lam mostoha elbánása kétségbeesett helyzetbe sodorta őket. A helyzet ma az, az aradi pénzügyigazgatóság nyugdijosztályában, hogy nap-nap után elkeseredett tömegek sora­koznak fel a hivatal előtt és kérik jogos illetményüket. Pénz azonban nincs s így a kifizetés is szünetel. Méltán kérdezheti bárki, hogy mi­képen fordulhat elő az az eset nor­mális adminisztráció mellett. Kérdést intéztünk ez ügyben Caba Gyula adminisztrátorhoz, aki az alábbi fel­világosítást adta ebben: a viszo­nyainkra szomorú fényt vető ügyben. Éppen tegnap kapta meg az ad­minisztráció az aktív szolgálatban levő tisztviselők fizetésének kiutalá­sáról szóló rendelkezést. Ebből azon­ban hiányzik­­ a nyugdíjasok ügye. Valószínűnek tartom, hogy adminisz­trációs feledékenység történt, amit a legrövidebb időn belül korrigálnak Bukarestben. Én magam is teljes mértékben átérzem a nyugdíjasok kellemetlen helyzetét, de mást nem tehetek, mint hogy táviratilag meg­sürg­­em a mind ezideig hiányzó hi­tel megnyitását, mert a most érvény­ben levő számviteli törvény szerint e nélkül mi nem fizethetünk. Hiszem és remélem, hogy már holnap meg­kapjuk a szükséges hitelt, amivel egyidőben megtörténik a nyugdíja­sok kifizetése. Úgy látszik Arad nem á­l egye­dül ezzel a késlekedéssel, amit az alábbi gyergyószentmiklósi hít bizo­nyít Nem fizetett nyugdíjat novem­ber elsején a gyergyószentmiklósi adóhivatal. Nem a pénz hiánya miatt, mert ez már együtt volt, ha­nem, mivel a Csíkszeredai pénzügy­igazgatóság táviratilag az egész összegnek hozzá való benyújtását követelte. Ez meg is­­ történt, de mivel nem az utolsó fillérig kapott meg minden pénzt, a gyergyószent­miklósi adóhivatal főnökének fize­téséből tíznapi részletet büntetés­képp levonnak. Így jár az, aki a szegény nyugdíjasokat pontosan ki akarja fizetni s így járnak a sze­gény nyugdíjasok, akik abban a naiv hitben éltek, hogy legalább akkor jutnak idején a csekély nyug­díjukhoz, amikor van pénz az adó­hivatal pénztárában. Valósággal a szájukból ragadták ki a betevő fa­latot. Kernel könyvtár AA jaj havi bérlete ^ «1 Négy-öt sorban. Budapest. Bethlen István gróf mi­niszterelnök a jövő hét végén Ber­linb­e utazik fontos gazdasági tárgya­lások céljából, London A DOX ma délben 12 óra 45 perckor startolt Bordeaux felé. Belgrád: Panisa Racsics, volt kép­viselő, aki Radics István meggyilko­lása miatt börtönben ül, engedélyt kapott, hogy névnapját a fogházban megünnepelje Rengeteg látogató ke­reste fel Racsicsot és feltűnt, hogy a látogatók között öt aktív miniszter is szerepelt. Newyork: A város nyugati részér kommunista tüntetés volt, amelyben 1500 ember vett részt. A fenyegető helyzet következtében a rendőrség sortüzet adott a tüntetőkre, akik kö­zül húszan megsebesültek Bécs. A politikai helyzet olyan fordulatot vett, amely Seipelt tolta előtérbe. Seipel helyett bizalmasát, Schmitz volt elnököt ültetik a kan­cellári székbe, akitől később átvenné a vezetést. A válság megoldása a jövő hétre várható. Annyi bizonyos, hogy Starhemberg helyén marad, ellenben Hueber igazságügyminisz­ter az első rekonstrukciónál kiválik a kormányból. Róma: A fascista ellenes akció ügyében tovább folynak a sorozatos letartóztatások Milánóban letartóz­tatták Cezare Griffa dúsgazdag tőzs­­dést, feleségét, valamint Curioni grófnőt, a tőzsdés barátnőjét. Rómá­ban Bracci grófnál folytattak ered­ménytelen házkutatást, ellenben a család barátját Fancello ügyvédei letartóztatták, Jokio. Hamaguzsi japán minisz­terelnök ellen revolveres merényletet követett el egy diák. A miniszterel­nök haslövést kapott és állapota re­ménytelen. Fia, Ivana, az orvosok kívánságára vérátömlesztést adott, de ennek ellenére már lemondtak az életéről. A merénylő diák a minisz­terelnök meggyilkolásával akarta megoldani a japán gazdasági vál­ságot. Puerto-Montix A Laura nevű chi­lei gőzös Chinchi szigete előtt el­­sülyedt. A katasztrófa következtében 17 utas a tengerbe veszett, a legény­séget és az utasok nagy részét azon­ban sikerült megmenteni Letartóztatták a Magyar Párt vezetőségét Sza­badkán. Szabadka, nov. 15 (A Reggel tudósí­tójától.) A rendőrség tegnap őrizetbe­vett 30 szabadkai magyar embert, köztük az itteni magyar párt veze­tőit. Az őrizetbe vettek között van dr Sánthai György kórházigazgató-fő­orvos, a magyar párt elnöke, dr Mezey Ernő orvos, Raczkó Mihály városi főtisztviselő, dr. Klein Béla ügyvéd, Nánay­­ Csaba szabómester és mások. A hatóságok az ügyet fölötte titokzatosan kezelik és meg­tagadnak minden felvilágosítást. Állítólag államellenes bűncselekmény miatt történtek volna a letartóztatá­sok, de a vád komolyságában senki sem hisz.

Next