Reggeli Délvilág, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-02 / 103. szám

Nem szeretek bizalmatlan lenni - mondta Gyulay Endre, miután a szocialistáknál járt Meglehetősen nagy visszhangot váltott ki helyi sajtó- és közéleti körökben a Szocialista Párt Hívő Tagozatának elmúlt kedden megtartott vitaestje, Vankó Magdolna vezetésével. Tőkés László és Gyulay Endre püspökök személye garantálta a felfokozott érdeklődést. Jelen volt az est védnöke, Horn Gyula is. Néhány szélsőséges reagálás megjelenése után kértük visszatekintőre Gyulay Endre, szeged—Csanádi megyés püspököt. — Püspök Úr, megjelent a Szocialista Párt rendezvényén. Nem tart attól, hogy a katolikus híveket ez megbotránkoztatta? — Azt hiszem, akik megbotránkoztak, nem ismernek sem engem, sem feladataimat, sem terveimet. Ha időm engedi, bárhová elmegyek, ahová hívnak, ha ott szabadon elmondhatom az egyházam tanítását, és a saját véleményemet. Ha azt várom, hogy az emberek jöjjenek el a templomba, vagy ahova én hívom el őket, sokan eljönnek, hála Istennek, de pont azok nem, akiknek legjobban szeretném elmondani az általam képviselt igazságokat. — Mit válaszol azokra a véleményekre, miszerint az est a szocialisták nagygyűlése volt? — Ez tévedés. Az ún. MSZP Hívő Tagozata hívta meg Tőkés László református püspököt és engem, beszélgetésre. Mindketten kifejtettük nézetünket a XXI. század egyháza, a menekültek, a kisebbségek, az újonnan megtérők és a hívő szocialisták kérdéskörében. Sőt, szóba jött az abortusz kérdése is. Hol mondhattam volna el véleményemet eme párt tagjainak és a párt vezetőjének, ha nem itt? Honnan ismerhetnék meg tanításunkat, ha nem épp az én számból? Nem pártgyűlésen voltam, hanem egy hozzám kérdéseket feltevő emberközösségben, akik azzal is megtiszteltek, hogy két és fél óráig figyelitek, nem egy esetben a keresztény tanítás kifejtését hosszan megtapsolták. — Felmerült-e önben, hogy ez is, meg a hívő tagozat is, netán az eljövendő választásokat előkészítő propagandafogás? — Nem szeretek bizalmatlan lenni. Ha őszinte a másik ember nézete, az embert és másságát tiszteletben tartom, de a magam, véleményét a tőlem telhető világossággal mindenkinek elmondom. Ez a dialógus szelleme. Akik jelen voltak, ezt tanúsíthatják. Hogy az eljövendő választásokon mi lesz? Remélem, a nyitott szemmel és tiszta fejjel gondolkodó emberek nem dőlnek be e propagandának, hanem megvizsgálják az indulók programját. Sajnálnám azokat, ha volnának olyanok, akiket egy ilyen beszélgetés befolyásolna, hogy rájuk vagy ellenük szavazzanak. A párt vezetőjének a hitoktatással vagy egy egyházzal kapcsolatos más kijelentéseit ismerik, s nem hiszem, hogy egy pár ún. hívő szocialista vagy egy ilyen beszélgetés mássá tenné felfogását. De talán épp ilyen beszélgetéseken ismerhető meg még jobban, s így nem választókat gyűjtenek, hanem magukról világosabb képet festve, esetleg épp vesztenek. A dialógus világosságot teremt, és a fényben minden felismerhetővé válik. — Eszerint, nem bánta meg, hogy elment? — Feladatom, hogy mindenütt hirdessem az evangéliumot, és tanúskodjam a krisztusi szeretetről. A megbotránkozókat is szeretem. Krisztus mindenkit üdvözíteni akar, csak térjen meg. Én segíteni szeretnék mindenkit Krisztushoz és az üdvösséghez. - mészáros - * Miért nem viszik már el végre a város közepéről a libáslányt? — kérdezte a minap egy indulatos hallgató a szegedi polgármesteri fórumon. De nem ő az egyetlen, hiszen nap, mint nap kérdezik ugyanezt ismerősök, jóbarátok tőlünk, hátha ról már tudunk róla valamit. Itt felejtették, hiába minden tiltakozás, mégis marad a város egyik legforgalmasabb pontján, a színházzal szemben? Megkérdeztem néhány arra sétálót: B. Józsefné, jelenleg gyesen lévő tanárnő: — Nem tudom, hogy maradt itt ez a csúfság, de úgy tűnik, vagy nagyon tetszik valakinek, vagy a rokona csinálta de az is lehet, hogy itt randevúzott először, és nosztalgiából hagyta itt. Azt gondoltam, hogy a szovjet hősi emlékművek után gyorsan eltüntetik ezt is, de úgy látszik, ez szilárdabb talapzaton áll, vagy szilárdabban áll mögötte valaki. K. Zsigmond, nyugdíjas órásmester: — Azt hallottam, nagyon drága lenne az elbontása azért halogatják ennyire. Persze, arra nem gondolnak az illetékesek, hogy sokan ingyen is eljönnénk, ha ennek ,a szörnyetegnek az eltüntetéséről lenne szó. K. Tibor, egyéni vállalkozó: — Ha már maga a rendszer nem változott, legalább ezekkel az ócska szimbólumokkal ne hergelnék az embereket tovább. Z. Klára könyvelő: — Én bizony itthagynám, drága is a szétbontás de időjelként sem lenne utolsó. Egyébként úgy gondolom, ezek a szobrok, ez a korszak is hozzátartozik a történelmünkhöz, úgyhogy nem kellene ekkora ügyet csinálni az egészből, el kellene fogadni végre, és kész. J. Tamás, orvostanhallgató: — Én azzal értek egyet, amit valaki ráfestett: olvasztóba vele, csináljanak belőle valami szépet. Otromba és ronda is, nem is illik ide, ráadásul még, mint történelmi emlék is lejáratta magát. Ideje lenne elvinni. * Következő utam a szakemberekhez vezetett. A Tóth Valéria—Kligl Sándor szobrászházaspár a következőket mondta: — Sokan, akik tudják rólunk, hogy szobrászok vagyunk — kezdte Kligl Sándor —gyakran szóba hozzák jó szegedi libáslányt, vagy más efféle szobrokat. Mosolygós jóindulattal szeretnék kimondatni velünk, hogy ezeket ugye mégsem kellene elvinni bízva abban, hogy a szakma érdekében majd megvédjük ezeket. Barbarizmusra hivatkoznak, a csodálatos görög szobrok ledöntésére, megcsonkítására. Na, de ebben az esetben nem az a barbarizmus, hogy ezeket el akarják tüntetni, hanem az, hogy egyáltalán megcsinálták őket. Ezeket a csúfságos monumentumokat szó nélkül el kell vinni. Ezeken nem lehet nosztalgiázni, ugyanis van egy óriási hibájuk azon túl, hogy hazugok, hamisak, embertelenséget hirdetnek, még félelmetesen primitív és gyenge kvalitású munkák is. Aki járt múzeumban, látott köztéri szobrokat, hová sorolná ezeket? Gondoljunk csak az ókori, a reneszánsz, vagy bármelyik kor művészetére. — Egyébként számunkra megdöbbentő — vette át a szót Tóth Vali — hogy ez egyáltalán még kérdés Eltelt két év és még mindig csak itt tartunk. Miért vitték el a Lenin-szobrot, ha ez itt maradt. El kell dönteni, hogy kitakarítunk, vagy nem. Méltatlanul ural egy gyönyörű teret, igen exponált helyen. Nem is illik oda és ronda is. Nem értem Szegedet. Az első indulatok minden normális városban eltüntették ezeket a monstrumokat, itt pedig elmondják, hogy milyen horibilis öszszegbe kerül a bontás Még a szoborállítás sem kerül ennyibe. Persze hogy felháborodnak az emberek, és sokan közülük azt mondják, ha ilyen sokban van, inkább maradjon. Ha csak ez a gond, mi is szívesen elmegyünk segíteni. Azt, hiszem, nem lennénk egyedül, hanem igen sokan csatlakoznának hozzánk. •* Kalmár Mártonnal, a Tömörkény Gimnázium művészeti vezetőjével szobrászszal az utcán futottam öszsze. — Nem olyan rossz szobor az, csak nem való arra a helyre, hiszen az eklektikus városképbe egyáltalánnem illik. Én csak egy bokros, fás környezetben tudnám elképzelni. — Ahol jól eltakarják a növények? — Igen, valahol talán a Ligetben. Bár azt hiszem az ott lakók igen hevesen tiltakoznának ellene, s nem is indokolatlanul. Valójában igazi helyet nem tudok ajánlani neki, de csak egy ligetes környezetben mutatna jól. * Végül a szoborügyben az illetékeshez Szeged főépítészéhez, Kiss Lajoshoz fordultam. — Milyen terveik vannak a libáslánnyal? — Körülbelül másfél hónap múlva készül el az az átfogó rendezési terv a Stefániára mely a szoborral is foglalkozik. Az emlékművet áthelyezzük, de hogy hová, még nem tudjuk. Sajnos, ezen a szép környéken nemcsak ez az egy probléma van, hiszen a Stefánia igen lepusztult, gazos gondozatlan parkká vált az utóbbi időben. — Mi kerül a szobor helyére? — Egyelőre nem tudom, hiszen ennek összhangban kell lennie a színház, a Hungária Szálló épületével és figyelnünk kell ■ a várkertre is, a Rondellára és az Erzsébet szoborra is. A tervek már készülnek, úgyhogy majd csak azok bemutatása után tudunk erről konkrétabban beszélni. — Pénz is lesz a tervek megvalósítására ? — Igen, néhány év alatt az álmokból valóság is lehet .. . PINTÉR EDINA „Csúfság, szörnyeteg, ócska szimbólum — olvasztóba vele!” Kinek kell a libás asszony? mmm rmmmmmmm A mozgássérült gyermekekért Amikor az ember mozgássérült kisgyermeket lát, hajlamos a fejét csóválva a Természet igazságtalanságái emlegetni. Pedig ezeknek a gyermekeknek életük során nem a korlátozott mozgáskészség fogja a legnagyobb problémát jelenteni — sokkal inkább az egészséges emberek távolságtartása. A Göncz Árpád köztársasági elnök fővédnökségével létrejött Együtt- Lét Alapítvány célja, hogy segítse a szellemileg ép, de mozgásukban korlátozott gyermekek egészséges irányú fejlődését. Az Alapítvány a Nyugat-Európában már mintegy másfél évtizede működő integrációs okkatásformát kívánja meghonosítani és elterjeszteni Magyarországéin, így az egészséges gyermekek megtanulják elfogadni mozgássérült társaik másságát, a fogyatékos gyermekek pedig egészséges környezetiben bontakoztathatják ki képességeiket. Az Együttlet Alapítvány támogatására a Torelai Stawieki Marketing Kommunikációs Rt. nagyszállási kiállítássorozatot szervezett. Két éven át bel- és külföldön bemutatásra kerülő kiállítás következő helyszíne a Segli Móra Ferenc Múzeum. A tárlat zártkörű megnyitója május 8-án ö1 órakor lesz, amelyen a város és a megye legjelentősebb üzleti, gazdasági személyiségeit, neves művészeit, sportolóit fogják vendégül látni. A megnyitó ünnepségen való részvétel díja 10 000 Ft. Ezzel a szerény, adóból levonható összeggel támogathatják az Együtt-Zárt Alapítványt, a mozgáskorlátozott gyermekek emberhez méltó körülmények közötti fejlődését. A kiállítást a rendezvény fővédnökének, Bereményi Géza írónak erre az alkalomra készült írása nyitja meg. Elhangzanak dr. Bagdy Emőkének az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet vezető pszichológusának , egyben főigazgató-helyettesének az Alapítvány céljait ismertető gondoltai, valamint a Szegedi Nemzeti Színház jeles művészei adnak műsort. Bethlenes diákünnep Vásárhelyen Szállt az ének Kicsinek bizonyult a vásárhelyi művelődési ház csütörtökön a Bethlen gimnázium estjén. Hiába volt a sok pótszék, még így is sokan maradtak az utcán jegy nélkül. .A diákok szüleikkel, nagyszüleikkel jöttek, hiszen Bethlenesek voltak ők is valaha, itt voltak a tanárok, pártolók, és sok-sok vendég, régi diák, Soprontól Nyíregyházáig, Váctól Pécsig. Száll az ének szájról szájra volt címe annak a zenés irodalmi öszszeállításnak, melyet a kicsik, a nyolcosztályos gimnázium elsősei adtak elő Steiner Béla és Árva László vezetésével, majd egy iskolatörténeti összeállítás következett, a gimnázium múltjáról, jeles diákjairól, tanárairól, s arról a vezető szerepről, amelyet 1722-től napjainkig tölt be nem csak Vásárhely, hanem az egész Dél-Alföld életében. Ezután egy kedves végzős trió következett. Három lány, Hajdú Helga, Koller Emese és Varga Beáta, akik a saját maguk által összeállított diákos humorral ifjúi bájjal megtűzdelt műsorban véleményüket, álmaikat, kételyeiket mondták, énekelték el a világról. Ezt Moliére: Tudós nők című darabja követte a szünet után. A Simon Ferenc vezette irodalmi színpad előadása felszabadult, derűs, és igen szórakoztató, amolyan diákosan vidám volt, melyet a közönség közbetapsolással, néha hangos hahotával fogadott. Szép sikerük volt, úgy mint az egész estnek. A műsor bevételét, mint minden évben, egy-egy alapítvány támogatására használják fel. Adtak már az erdélyi menekülteknek, a magyarországi szegényeknek, az idei pénz pedig a Bethlen Bibliotéka és a Bethlen Gábor Gimnázium kontójára kerül. P. E. 1992. máj. 2., szombat DÉLVILÁG # W ■ "1