Reggeli Délvilág, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-15 / 140. szám
postabontás !Vizsgáztak a Kálvin téren. A tanulók tudásának értékelése nem könnyű feladat. Sok szubjektív tényezőt tartalmaz. Előfordul, hogy ugyanolyan teljesítményt többen, többféleképpen osztályoznak. Mi, pedagógusok is kiváncsiak vagyunk arra, hogy egyes anyagrészeket — másokkal összehasonlítva — milyen mélységben tanítottuk meg, szigorúbban, vagy enyhébben osztályoztunk-e, mint kollégánk? Ezen gondok megoldásához sok más országban — főleg nyugaton — központilag kidolgozott, standardizált feladatsorok adnak segítséget. Nálunk, Magyarországon, több egyetem, főiskola vállalkozott arra, hogy évek során kidolgozza az egyes iskolatípusok vizsgarendszerét, és a tantárgyak vizsgaanyagát. Kétféle vizsgát említek meg. Az egyik a tanuló továbbhaladása szempontjából döntő fontosságú. Jelenleg ilyen az érettségi. A másik fajta az úgynevezett diagnosztikai vizsga. Segítségével a szaktanár átfogó képet kap a tudásáról, és jó öszszehasonlítási alapot is ad. Ez utóbbi vizsga kidolgozásával foglalkozik a szegedi József Attila Tudományegyetemen egy csoport. Az általános iskolák 6. és 8. osztala i számára több tantárgyból már kész tételsorokat tudnak ajánlani — értékelő, összehasonlító eljárással együtt. Ezek állandó finomítása is feladatunk. Ehhez rendszeres „próbavizsgákra” van szükség. Ilyen vizsgák szervezésére vállalkozott az idén a makói Kálvin Téri Általános Iskola. Két nyolcadik osztályban a napokban zajlott le a történelem szóbeli vizsga, Tóth Ilona hódmezővásárhelyi vizsgaelnök vezetésével. Tanáraink — Olasz Tiborné és Pálhidai Lászlóná — nagy szakmai hozzáértéssel és lelkesedéssel készítették fel tanulóikat erre az erőpróbára. Ez a lelkesedés a gyermekekre is hatással volt, átérezték annak jelentőségét, hogy éppen ők a Kálvin Téri Iskola tanulói vesznek részt ebben a vizsgarendszer-előkészítő munkában. Nagyon jól megállták helyüket, igen szépen szerepeltek. Vizsgájuk folytatódik: matematikából, fizikából és biológiából írásbeli feladatsorokat oldanak meg. Eredményeiket — véleményünkkel, tapasztalatainkkal együtt — ezután küldjük meg a vizsgarendszert kidolgozó csoportnak. Érdemes még megemlíteni, hogy a 6- ég 8. osztályos tanulóink mindegyike vizsgázni fog — de csak „házi használatra” — már kipróbált, ajánlott, tantárgyakból. Olvassák el még, kérem, két vizsgázó diákunk tapasztalatait is! „Már téli szünet előtt tudtuk, hogy egyes tantárgyakból vizsgázni fogunk A történelem tételeket február végén megkaptuk, mert ez lesz a legelső, és ez szóbeli vizsga lesz. 30 tételt küldtek, és 20-at kellett kidolgozni. Ezt otthon végeztük és az egész osztály előtt mondtuk el. Így gyakoroltunk. A tanárnő kiegészítette ezt. Az utolsó hétvégén mindenki hatalmas erőbedobással tanult. Az első 8 gyerek, reggel 8 órára ment, a vizsga 9 órakor kezdődött. A vizsgaelnök Hódmezővásárhelyről, a Kossuth Zsuzsanna Műszaki Szakközépiskolából jött, ahol már gyakorlott érettségiztető. Mielőtt bementünk, kedvesen bátorított minket. A vizsgáztatók közt ott voltak történelem tanáraink is. Az első öt önkéntes gyerek bement, kihúzta a tételt és negyedórát kaptak a fölkészülésre. Utána, ahogy kijött valaki, bement egy másik, és addig, amíg az előtte lévő 4 felelt, ő is megírhatta a vázlatát. Délután fél egyre vissza kellett mennünk egy összegzésre, ahol a jegyeket megmondták. A vizsgázók több mint fele maximum pontos lett. Sok munka volt benne, de reméljük, ezek a középiskolai tanulmányainkat segítik. MENDES ÁRPÁD igazgató KOVÁCS DOLLI— SZANYI GLÓRIA tanulók legeli az eseményeket, az esetlegeseket is. Személyes sorsa összefonódott az országéval. Katonatiszt lévén, 1944. október 15-e után beállt az Új Magyar Hadseregbe, ahol Maléter Pállal közvetlen kapcsolatba került, s keserűen tudatja, mi lett a sorsa a debreceni tiszti fogolytábor lakóinak. Az 1848-as esztendő a vasfüggöny leeresztésének az éve. Fémjelzi a KGST, a Magyar Népköztársaság megalakulása. Magyarország szélsőbaloldali irányítás alá kerül, megkezdődik a kisgazdapárt teljes felszámolása, s ezzel párhuzamosan a kommunisták által mesterségesen kovácsolt összeesküvési perek hosszú sorozata, melynek egyik legjelentősebb állomása a Rajk-per, ahol „a farkas felfalja kölykeit” törvény érvényesült, eljátszva a Danton—Robespierre párviadal XX. századi változatát. Bemutatja a kegyetlenségeket, amelyek a dachaui, vagy szibériai táborok könyörtelenségeivel vetekedtek. S mindez ismét személyes élményre támaszkodva: 1948 áprilisában 3 évi börtönbüntetést kapott, s így megismerkedhetett a KATPOL intézményrendszerével. Elemzi az 1856-os forradalom kitörésének okait, következményeit. A szocializmus és a kapitalizmus között felvázolja a harmadik utas kibontakoztatás útját, ami követendő példa lehetne a ma számára is. A forradalomban való részvétele miatt Bécsbe, majd Chicagóba volt kénytelen távozni családjával együtt. 25 év után térhetett haza először. Eltávozott ugyan, de hazáját magára nem hagyta. E könyve is élő tanúbizonysága ennek: hazája örökre szívében él. Emberi jogokat követel a földteke ezen kicsiny sarkában is. GRUBER GYÖRGYNÉ tanár, JAG, Makó ! Keressük az igazságot! Napjainkban egymás után jelennek meg különböző formájú visszaemlékezések azzal a céllal, hogy felderítsék, tisztázzák a múlt és a közelmúlt nagy történelmi eseményeit, politikai küzdelmeit. Hasonló cél vezette Kelemen Ivánt Keressük az igazságot című könyve írásakor, melynek A XX. század krónikája alcímet adhatnánk. Kelemen Iván egykor a makói Demke Internátus lakója és a Csanád vezér Gimnázium diákja volt, majd sorsa messzire sodorta, el a kisvárosból, el a hazától is, de emlékei ide kötik mindörökre. Személyes, szenvedélyes hangnemben, de tömören tárja fel egy-egy korszak eseményeit, sok apró érdekességgel átszőve. A Horthy-korszak gazdaságipolitikai struktúráját tablószerű pontossággal vázolja föl, amely szinte történelem tankönyvnek is beillenék. De sok olyan dologra fény derül például Tisza Istvánnal, Aponyi Alberttel, Móricz Zsigmonddal kapcsolatban, ami a tankönyvekből kimarad. Szélsőségektől mentes állásfoglalás jellemzi, bemutatja mind a jobb-, mind a baloldali túlkapásokat, torzulásokat. Mélyre nyúlnak a szálak, a századforduló időszakára, kimondva, hogy a Monarchia széthullása szükségszerű, melyre a pontot az első világháború tette A háborúban való részvétel a magyarság számára beláthatatlan következményeket vont maga után. Igazságérzet fűti a szerző szavait, ahogyan a trianoni békekötés gyűlölködésen alapuló lényegét feltárja. A második világháború idején a kis nép szemszögéből keresi az igazságot, mérés ma is. ($■ ’ ' DÉLVILÁG mmsm m 2.15., hétfő ) ( Látogatóban a pokolban) A Reggeli Délvilágban, június 3-án megjelent „Szökj meg, amíg lehet!” című írásához szeretnék hozzászólni. Én pedig látogatóban voltam a „pokolban”! Sok évvel ezelőtt, egy vélt betegség miatt, én is voltam egy hétig bezárva, ugyanezen intézmény másik (fertőző) osztályán, és egy életre elég volt az „élmény”! Ezért is kavart föl újfent ez a dolog. Nem kertelek. Közvetlen hozzátartozóm, az, aki „angolosan távozott” arról a bizonyos pszichiátriai osztályról, ahol én látogatóban voltam, és láttam a körülményeket. Sőt, beszéltem is a „lélektelen lélekgyógyászszal”. Igaz, zárt ajtók mögött, tehát bizonyítani nem tudom, mármint a beszélgetéseket. Enyhén szólva, elutasító volt a diskurzus. Például: nehogy a beteg mondja meg az orvosnak, vagy a hozzátartozója, hogy mi a megfelelő kezelés a „betegnek”. Egyetértek, de miivel én kísértem be a „beteget” ebbe az intézménybe, én biztattam előtte, hogy ott majd gyógyírt fog kapni „sebeire”, és láttam, hogy ez nem az a hely, amire szüksége lenne, változtatni akartam ezen a helyzeten. Kértem a doktor urat, hogy az én felelősségemre engedje „szabadlábra”, illetve másik intézménybe, ahol talán jobb körülményeket tudnék teremteni a „beteg” számára. Vitatható módon ettől is elzárkózott. Elég annyi, hogy a „beteg” benn szenvedett, mi pedig kinn, akik aggódtunk érte, és próbáltunk segíteni. Később kisegíteni arról a helyről, de hál’ Istennek, előbb sikerült szerencsésen megszöknie, mint a „hivatalos” út! Az én tanulságom az, amit az olvasókkal szeretnék megosztani, hogy újra rá kellett döbbennem: a tehetetlen kiszolgáltatottságnál nincs nagyobb betegség, pedig egészen pici emberséggel gyógyítható lehetne bárhol és bármikor! A bizalom elvesztése pedig egyszerűen pótolhatatlan! NÉV ÉS CÍM A SZERKESZTŐSÉGBEN) Hittel, emberséggel . „Idegen földeket bejárva / gondolok a hazai tájra, / ő maradt legszebb, bár parányi/ magamban könnyű megtalálni...” — jut eszembe Tollas Tibor költő néhány sora a szegvári rendelőinél várakozva. A hajdanán volt „zöldkereszt”-ben gyermekkoromban még más arcok fogadták a betérőt, mint ma. A régi arcokból egy „voltra” gondolok — az ötvenen túliak még emlékeznek rá, Wagner Viktóriára, a szelídszavú, kedves arcú szociális testvérre, nővérre. Régen elkerült onnan, ma 84 évesen Dorozsmán él, de bennem mindig otthon van: a zárdában, iskolában, templomban, ahol éppen tennivenni láttam, szorgos munkájában vagy napi áldozásában. Életét a lélek és a test tisztaságának szolgálatára tette fel, másokért, sokakért élt és él. Ma már ereje fogytán — de lélekben megerősödve — várja az évszakok, évek múlását, imáiban Jézusnak és az emlékeknek él. Az olvasás lassan már nehéz számára, tollát is egyre ritkábban veszi kezébe. Évek óta váltunk néhány levelet, betűi szépek, sorai rendezettek, gondolatai nemesek, szavai megnyugvást sugároznak. Régen Szinte hihetetlen, hogy nem ő szólítja be az új pácienst. Már elmúlt 40 éve, hogy találkoztunk ott, élt, mint iskolás, ő mint védőnő. A szó minden szép és igaz, nemes értelmében. Látogatásaikor nagy izgalommal súroltuk maszatos kezeinket az iskola előtti kútnál, mert játék közben körmeink „mindig gyászosak” voltak. „Itt a védő néni!” — adtuk gyorsan társainknak a riasztást. A vizsgálat után hogy örültünk a javító szándékú, biztató szép szavaknak! Az osztály falán ott volt a hosszú névsor a bejegyzett keresztekkel, s mennyire restelltük, ha netán az fekete színűre sikerült, értünk, mindenkiért, egészségünkért. Ő volt korunkban is az előélet védője, hosszú évekig a nagylányok és az anyák lelki támasza, a mindenkor segítőkész nővér. Az ötvenes évek kegyetlen vihara őt is elsodorta falunkból, a „rendeket” szétzilálta a sors, II. Mátyás keleti szelek hajtotta diktatúrája, áramlata. Több helyen keresett és talált társaival menedéket Budapesttől Dorozsmáig. Élete fordulóiról, törekvéseiről számos méltatás és tv-film is beszámolt már. Magam is az 1989 újévekor sugárzott: „Köszö- nőm, Uram, hogy hívtál!” című adásban döbbentem rá, hogy megbecsülő tisztelettel kapcsolatba kell vele ismét kerülnöm, hisz munkája, emléke bennem is él. Ahogy a költő mondja: „gyermekkor, tiszta forrás emléke sodor folyvást” . . . arcát gyakran felidézem. Sürget az élet, figyelmeztet: „Tekints vissza — magad maradtál, évgyűrűk börtönébe zárva.” 1836-tól őt is gyerekfejjel nagyon a szívembe zártam. Kívánom, sokáig éljen még, minél később érkezzen hozzá az égi Úr öreg postása, a fekete holló. Időnk, hangulatunk, témáink függvényében többször cseréltük ki gondolatainkat; napi gondokra, sorsok tényeire kedvesen reagál, legyen az papszentelés, templomépítés, abortusz törvény, délvidéki csatározás stb. Jézus szeretetében testvérként aggódik sokakért, mindenkiért; térdepel a kis kápolnában, vagy a fogadalmi templomban, imái értünk szólnak, önzetlenül, meghallgatásra várva. Mint erdélyi „néném” ír „zágoni Mikesének” például nekem is. „Hitet kereső világunkban élete, személyisége példaerejű” — láttuk róla a tévéadásban a befejező mondatot. Sok ilyen emberre lenne még szükségünk ... SZÁRAZ NAGY GYÖRGY Mindszent Védd magad! A Csongrád megyei növényegészségügyi és talajvédelmi állomás hódmezővásárhelyi egységének prognózisa szerint is, a gyümölcsfák virágzása után folytatni kell az évszaknak megfelelő vegyszeres kezeléseket. Anyagi lehetőségeinkhez képest a megyében a kis- és nagygazdaságok dolgozói folyamatosan végzik ezeket a munkálatokat. Sajnos, évente növekszik a munkavédelmi szabályokat be nem tartó emberek megbetegedésének gyakorisága. Erről beszélt dr. Takács Imre rendelőintézeti igazgató főorvos és dr. Antalfy Ágnes üzemegészségügyi szakfőorvos. Elmondták, hogy sokan hajlamosak még ma is leegyszerűsíteni, elbagatellizálni a különféle tömény vegyszerek emberi szervezetre gyakorolt életveszélyes hatását. Jó ha tudjuk: a vegyszer nem vegyszer. Dr. Antalfy Ágnes a közelmúltban bekövetkezett akut, krónikus és idült megbetegedésekkel támasztotta alá ezt a tényt. Az előírt védőfelszerelések nélkül végzett permetezések miatt idegi, májfunkcionális és egyéb panaszok léptek fel az egyik betegnél, akit a budapesti István kórházba kellett küldeni, további gyógykezelésre. Ezt követően több pácienst helyben, Makón láttak el. Nem ritka jelenség a vegyszerekkel dolgozó szakembereknél az alkohol és a permetszer együttes felfokozott hatása. Ebből eredően egyesek maradandó károsodást szenvednek. Nem kevés azoknak a száma sem, akik megfeledkeznek az időszakos orvosi vizsgálatokon megjelenni. Ugyanis a heti hat napot meghaladó vegyszeres munka esetén, hetenként egyszer kellene egészségügyi ellenőrzésen jelentkezni a permetszerekkel dolgozóknak. Mindannyiunk jól felfogott érdeke az orvosi jó tanácsok elfogadása. Jobb, ha ők zúgnak, szólnak érettünk, mintsem a harangok ... OLASZ TIBOR Makó r Sok befektetés - kevés haszon. Sertéstartók, kontra Pick címmel jelent meg írás e rovatban június 1-jén, dr. Kiss Lajos tollából. E cikkre reagálva szeretném magam és választóim véleményét is tolmácsolva az alábbi gondolataimat közreadni. Mindenekelőtt: a cikkben leírtakkal teljes mértékben egyetértünk. Nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni, a leírtak tömörítik a kendőzetlen igazságot. De kérdezzük a Pick vezérigazgatóját és a vezetőket, mennyi prémiumot vittek el 1990—91- ben, akkor, amikor 60 ezer család (kistermelő) ebben az ágazatban az irreális átvételi árak miatt tönkrement? Ez a kérdés feltehetően azoknak az áraknak is, akik naponta közlik, hogy ezért meg azért milyen cikkeknek ment fel az áram összeggel. „Proli, fizess”, mert csak így lehet kihasználniuk a kommunizmus legnagyobb mocskát, a premizálást. És ebben a piacgazdaságnak nevezett torzszüleményben csak mi mehetünk tönkre, mi, akik dolgozunk, termelünk. Magyarországon a munkanélküliek száma lassan eléri az egymilliót. De munkanélküli vezérigazgatóról még nem hallottam. Pedig szívem szerint lenne néhány, akinek kifizetném a 7 ezer forint munkanélküli-segélyt. Remélem, eljön az időnk, nekünk, 8 millió szegénynek, akik igazán akarják, hogy ebben az országban rend, és a szó nemes értelmében véve demokrácia legyen. PAPP GYULA, a Csongrád megyei sertéstenyésztők választmányi tagja, Szatymaz Készülődünk A Hódmezővásárhelyi Olvasókörök Elnöksége 2 napos országos találkozót rendez, június 20—21-én. Éppen egy éve már volt ilyen Balmazújvároson. Ott és akkor — Fodor Sándor elnök kezdeményezésére — határoztuk el, hogy ez évben Vásárhelyen rendezzük meg a találkozót, mivel itt 12 olvasókör működik, az egyetlen város az országban, ahol ilyen sok olvasókör van. A találkozónak a helyi főiskola adotthont. A vendégek többek között Siómarosról, Kisújszállásról, Balmazújvárosról, Nagymágocsról, Hévízgyörkről, Égerszögről, Felpécről, Bábonymegyerről érkeznek. Készülünk, tervezgetünk és minden vásárhelyi olvasókör teljes bedobással dolgozik a siker érdekében. Szeretnénk, ha a vendégek jól éreznék magukat és városunkról szépeket mesélnének otthonukban. Reméljük, úgy lesz. KENÉZ SÁNDOR Vásárhely Rovatszerkesztő: Kovács Piroska