Reggeli Délvilág, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-15 / 140. szám

postabontás !Vizsgáztak a Kálvin téren. A tanulók tudásának érté­kelése nem könnyű feladat. Sok szubjektív tényezőt tar­talmaz. Előfordul, hogy ugyanolyan teljesítményt többen, többféleképpen osz­tályoznak. Mi, pedagógusok is kiváncsiak vagyunk arra, hogy egyes anyagrészeket — másokkal összehasonlítva — milyen mélységben tanítot­tuk meg, szigorúbban, vagy enyhébben osztályoztunk-e, mint kollégánk? Ezen gon­dok megoldásához sok más országban — főleg nyugaton — központilag kidolgozott, standardizált feladatsorok adnak segítséget. Nálunk, Magyarországon, több egyetem, főiskola vál­lalkozott arra, hogy évek so­­rán kidolgozza az egyes is­kolatípusok vizsgarendszerét, és a tantárgyak vizsgaanya­gát. Kétféle vizsgát említek meg. Az egyik a tanuló to­vábbhaladása szempontjából döntő fontosságú. Jelenleg ilyen az érettségi. A másik fajta az úgynevezett diag­nosztikai vizsga. Segítségé­vel a szaktanár átfogó képet kap a tudásáról, és jó ösz­­szehasonlítási alapot is ad. Ez utóbbi vizsga kidolgozá­sával foglalkozik a szegedi József Attila Tudomány­­egyetemen egy csoport. Az általános iskolák 6. és 8. osztala i­ számára több tan­tárgyból már kész tételsoro­kat tudnak ajánlani — érté­kelő, összehasonlító eljárás­sal együtt. Ezek állandó fi­nomítása is feladatunk. Eh­hez rendszeres „próbavizs­gákra” van szükség. Ilyen vizsgák szervezésé­re vállalkozott az idén a ma­kói Kálvin Téri Általános Iskola. Két nyolcadik osz­tályban a napokban zajlott le a történelem szóbeli vizs­ga, Tóth Ilona hódmezővá­sárhelyi vizsgaelnök vezeté­sével. Tanáraink — Olasz Ti­­borné és Pálhidai Lászlóná — nagy szakmai hozzáértés­sel és lelkesedéssel készítet­ték fel tanulóikat erre az erőpróbára. Ez a lelkesedés a gyermekekre is hatással volt, átérezték annak jelen­tőségét, hogy éppen ők a Kálvin Téri Iskola tanulói vesznek részt ebben a vizs­garendszer-előkészítő mun­kában. Nagyon jól megáll­­ták helyüket, igen szépen szerepeltek. Vizsgájuk folytatódik: ma­tematikából, fizikából és bi­ológiából írásbeli feladatso­rokat oldanak meg. Eredmé­nyeiket — véleményünkkel, tapasztalatainkkal együtt — ezután küldjük meg a vizs­garendszert kidolgozó cso­portnak. Érdemes még megemlíteni, hogy a 6- ég 8. osztályos tanulóink mind­egyike vizsgázni fog — de csak „házi használatra” — már kipróbált, ajánlott, tan­tárgyakból. Olvassák el még, kérem, két vizsgázó diákunk tapasztalatait is! „Már téli szünet előtt tud­tuk, hogy egyes tantárgyak­ból vizsgázni fogunk A történelem tételeket február végén megkaptuk, mert ez lesz a legelső, és ez szóbeli vizsga lesz. 30 tételt küldtek, és 20-at kellett kidolgozni. Ezt otthon végeztük és az egész osztály előtt mondtuk el. Így gyakoroltunk. A ta­nárnő kiegészítette ezt. Az utolsó hétvégén mindenki hatalmas erőbedobással ta­nult. Az első 8 gyerek, reg­gel 8 órára ment, a vizsga 9 órakor kezdődött. A vizsgaelnök Hódmező­vásárhelyről, a Kossuth Zsu­zsanna Műszaki Szakközép­­iskolából jött, ahol már gya­korlott érettségiztető. Mi­előtt bementünk, kedvesen bátorított minket. A vizsgáz­tatók közt ott voltak törté­nelem tanáraink is. Az első öt önkéntes gyerek bement, kihúzta a tételt és negyed­órát kaptak a fölkészülésre. Utána, ahogy kijött valaki, bement egy másik, és addig, amíg az előtte lévő 4 felelt, ő is megírhatta a vázlatát. Délután fél egyre vissza kellett mennünk egy összeg­zésre, ahol a jegyeket meg­mondták. A vizsgázók több mint fele maximum pontos lett. Sok munka volt benne, de reméljük, ezek a középiskolai tanulmányain­kat segítik. MENDES ÁRPÁD igazgató KOVÁCS DOLLI— SZANYI GLÓRIA tanulók legeli az eseményeket, az esetlegeseket is. Személyes sorsa összefonódott az orszá­géval. Katonatiszt lévén, 1944. október 15-e után be­állt az Új Magyar Hadse­regbe, ahol Maléter Pállal közvetlen kapcsolatba ke­rült, s keserűen tudatja, mi lett a sorsa a debreceni tisz­ti fogolytábor lakóinak. Az 1848-as esztendő a vasfüg­göny leeresztésének az éve. Fémjelzi a KGST, a Ma­gyar Népköztársaság meg­alakulása. Magyarország szélsőbaloldali irányítás alá kerül, megkezdődik a kis­gazdapárt teljes felszámolá­sa, s ezzel párhuzamosan a kommunisták által mester­ségesen kovácsolt összeeskü­­vési perek hosszú sorozata, melynek egyik legjelentő­sebb állomása a Rajk-per, ahol „a farkas felfalja köly­­keit” törvény érvényesült, eljátszva a Danton—Robes­pierre párviadal XX. száza­di változatát. Bemutatja a kegyetlenségeket, amelyek a dachaui, vagy szibériai tá­borok könyörtelenségeivel vetekedtek. S mindez ismét személyes élményre támasz­kodva: 1948 áprilisában 3 évi börtönbüntetést kapott, s így megismerkedhetett a KATPOL intézményrendsze­rével. Elemzi az 1856-os forra­dalom kitörésének okait, kö­vetkezményeit. A szocializ­mus és a kapitalizmus kö­zött felvázolja a harmadik utas kibontakoztatás útját, ami követendő példa lehetne a ma számára is. A forradalomban való részvétele miatt Bécsbe, majd Chicagóba volt kényte­len távozni családjával együtt. 25 év után térhetett haza először. Eltávozott ugyan, de hazáját magára nem hagyta. E könyve is élő tanúbizonysága ennek: hazá­ja örökre szívében él. Embe­ri jogokat követel a földteke ezen kicsiny sarkában is. GRUBER GYÖRGYNÉ tanár, JAG, Makó ! Keressük az igazságot!­­ Napjainkban egymás után jelennek meg különböző for­májú visszaemlékezések az­zal a céllal, hogy felderítsék, tisztázzák a múlt és a közel­múlt nagy történelmi ese­ményeit, politikai küzdelme­it. Hasonló cél vezette Kele­men Ivánt Keressük az igaz­ságot című könyve írásakor, melynek A XX. század kró­nikája alcímet adhatnánk. Kelemen Iván egykor a makói Demke Internátus la­kója és a Csanád vezér Gimnázium diákja volt, majd sorsa messzire sodor­ta, el a kisvárosból, el a ha­zától is, de emlékei ide kö­tik mindörökre. Személyes, szenvedélyes hangnemben, de tömören tárja fel egy-egy korszak eseményeit, sok ap­ró érdekességgel átszőve. A Horthy-korszak gazdasági­politikai struktúráját tab­lószerű pontossággal vázolja föl, amely szinte történelem tankönyvnek is beillenék. De sok olyan dologra fény derül például Tisza Istvánnal, Apo­­nyi Alberttel, Móricz Zsig­­monddal kapcsolatban, ami a tankönyvekből kimarad. Szélsőségektől mentes állás­­foglalás jellemzi, bemutatja mind a jobb-, mind a balol­dali túlkapásokat, torzuláso­kat. Mélyre nyúlnak a szálak, a századforduló időszakára, kimondva, hogy a Monar­chia széthullása szükségsze­rű, melyre a pontot az első világháború tette A háború­ban való részvétel a ma­gyarság számára beláthatat­lan következményeket vont maga után. Igazságérzet fűti a szerző szavait, ahogyan a trianoni békekötés gyűlölkö­désen alapuló lényegét fel­tárja. A második világháború idején a kis nép szemszögé­ből keresi az igazságot, mér­­és ma is. (­$■ ’ ' DÉLVILÁG mmsm m 2.15., hétfő ) ( Látogatóban a pokolban) A Reggeli Délvilágban, június 3-án megjelent „Szökj meg, amíg lehet!” című írá­sához szeretnék hozzászólni. Én pedig látogatóban vol­tam a „pokolban”! Sok év­vel ezelőtt, egy vélt beteg­ség miatt, én is voltam egy hétig bezárva, ugyanezen in­tézmény másik (fertőző) osz­tályán, és egy életre elég volt az „élmény”! Ezért is kavart föl újfent ez a dolog. Nem kertelek. Közvetlen hozzátartozóm, az, aki „an­golosan távozott” arról a bizonyos pszichiátriai osz­tályról, ahol én látogatóban voltam, és láttam a körül­ményeket. Sőt, beszéltem is a „lélektelen lélekgyógyász­­szal”. Igaz, zárt ajtók mö­gött, tehát bizonyítani nem tudom, mármint a beszélge­téseket. Enyhén szólva, elutasító volt a diskurzus. Például: nehogy a beteg mondja meg az orvosnak, vagy a hozzá­tartozója, hogy mi a megfe­lelő kezelés a „betegnek”. Egyetértek, de miivel én kí­sértem be a „beteget” ebbe az intézménybe, én biztat­tam előtte, hogy ott majd gyógyírt fog kapni „sebeire”, és láttam, hogy ez nem az a hely, amire szüksége lenne, változtatni akartam ezen a helyzeten. Kértem a doktor urat, hogy az én felelőssé­gemre engedje „szabadláb­ra”, illetve másik intéz­ménybe, ahol talán jobb kö­rülményeket tudnék terem­teni a „beteg” számára. Vi­tatható módon ettől is elzár­kózott. Elég annyi, hogy a „be­teg” benn szenvedett, mi pe­dig kinn, akik aggódtunk ér­te, és próbáltunk segíteni. Később kisegíteni arról a helyről, de hál’ Istennek, előbb sikerült szerencsésen megszöknie, mint a „hiva­talos” út! Az én tanulságom az, amit az olvasókkal sze­retnék megosztani, hogy új­ra rá kellett döbbennem: a tehetetlen kiszolgáltatott­ságnál nincs nagyobb beteg­ség, pedig egészen pici em­berséggel gyógyítható lehet­ne bárhol és bármikor! A bizalom elvesztése pedig egyszerűen pótolhatatlan! NÉV ÉS CÍM A SZERKESZTŐSÉGBEN) Hittel, emberséggel . „Idegen földeket bejárva / gondolok a hazai tájra, / ő maradt legszebb, bár pará­nyi/ magamban könnyű megtalálni...” — jut eszembe Tollas Tibor költő néhány sora a szegvári ren­delőinél várakozva. A hajdanán volt „zöldke­­reszt”-ben gyermekkorom­ban még más arcok fogad­ták a betérőt, mint ma. A régi arcokból egy „voltra” gondolok — az ötvenen túli­ak még emlékeznek rá, Wagner Viktóriára, a szelíd­­szavú, kedves arcú szociális testvérre, nővérre. Régen elkerült onnan, ma 84 évesen Dorozsmán él, de bennem mindig otthon van: a zárdában, iskolában, temp­lomban, ahol éppen tenni­­venni láttam, szorgos mun­kájában vagy napi áldozá­sában. Életét a lélek­ és a test tisztaságának szolgála­tára tette fel, másokért, so­kakért élt és él. Ma már ereje fogytán — de lélek­ben megerősödve — várja az évszakok, évek múlását, imáiban Jézusnak és az em­lékeknek él. Az olvasás las­san már nehéz számára, tol­lát is egyre ritkábban veszi kezébe. Évek óta váltunk néhány levelet, betűi szépek, sorai rendezettek, gondola­tai nemesek, szavai meg­nyugvást sugároznak. Régen Szinte hihetetlen, hogy nem ő szólítja be az új pá­cienst. Már elmúlt 40 éve, hogy találkoztunk ott, élt, mint iskolás, ő mint védő­nő. A szó minden szép és igaz, nemes értelmében. Lá­togatásaikor nagy izgalom­mal súroltuk maszatos keze­inket az iskola előtti kútnál, mert játék közben körme­ink „mindig gyászosak” voltak. „Itt a védő néni!” — adtuk gyorsan társainknak a riasztást. A vizsgálat után hogy örültünk a javító szán­dékú, biztató szép szavak­nak! Az osztály falán ott volt a hosszú névsor a be­jegyzett keresztekkel, s mennyire restelltük, ha ne­tán az fekete színűre sike­rült, értünk, mindenkiért, egészségünkért. Ő volt ko­runkban is az előélet védő­je, hosszú évekig a nagylá­nyok és az anyák lelki tá­masza, a mindenkor segítő­kész nővér. Az ötvenes évek kegyetlen vihara őt is elsodorta fa­lunkból, a „rendeket” szét­zilálta a sors, II. Mátyás ke­leti szelek hajtotta diktatú­rája, áramlata. Több helyen keresett és talált társaival menedéket Budapesttől Do­­rozsmáig. Élete fordulóiról, törekvéseiről számos mélta­tás és tv-film is beszámolt már. Magam is az 1989 új­évekor sugárzott­: „Köszö- nőm, Uram, hogy hívtál!” című adásban döbbentem rá, hogy megbecsülő tiszte­lettel kapcsolatba kell vele ismét kerülnöm, hisz mun­kája, emléke bennem is él. Ahogy a költő mondja: „gyermekkor, tiszta forrás emléke sodor folyvást” . . . arcát gyakran felidézem. Sürget az élet, figyelmeztet: „Tekints vissza — magad maradtál, évgyűrűk börtö­nébe zárva.” 1836-tól őt is gyerekfejjel nagyon a szí­vembe zártam. Kívánom, sokáig éljen még, minél ké­sőbb érkezzen hozzá az égi Úr öreg postása, a fekete holló. Időnk, hangulatunk, témá­ink függvényében többször cseréltük ki gondolatainkat; napi gondokra, sorsok té­­nyeire kedvesen reagál, le­gyen az papszentelés, temp­lomépítés, abortusz törvény, délvidéki csatározás stb. Jézus szeretetében testvér­ként aggódik sokakért, min­denkiért; térdepel a kis ká­polnában, vagy a fogadalmi templomban, imái értünk szólnak, önzetlenül, meg­hallgatásra várva. Mint er­délyi „néném” ír „zágoni Mikesének” például nekem is. „Hitet kereső világunk­ban élete, személyisége példaerejű” — láttuk róla a tévéadásban a befejező mondatot. Sok ilyen emberre lenne még szükségünk ... SZÁRAZ NAGY GYÖRGY Mindszent Védd magad! A Csongrád megyei nö­vényegészségügyi és talajvé­delmi állomás hódmezővá­sárhelyi egységének prog­nózisa szerint is, a gyü­mölcsfák virágzása után folytatni kell az évszaknak megfelelő vegyszeres keze­léseket. Anyagi lehetőségeinkhez képest a megyében a kis- és nagygazdaságok dolgozói folyamatosan végzik ezeket a munkálatokat. Sajnos, évente növekszik a munka­­védelmi szabályokat be nem tartó emberek megbe­tegedésének gyakorisága. Er­ről beszélt dr. Takács Imre rendelőintézeti igazgató fő­orvos és dr. Antalfy Ágnes üzemegészségügyi szakfőor­vos. Elmondták, hogy sokan hajlamosak még ma is le­egyszerűsíteni, elbagatelli­zálni a különféle tömény vegyszerek emberi szerve­zetre gyakorolt életveszélyes hatását. Jó ha tudjuk: a vegyszer nem vegyszer. Dr. Antalfy Ágnes a kö­zelmúltban bekövetkezett akut, krónikus és idült meg­betegedésekkel támasztotta alá ezt a tényt. Az előírt védőfelszerelések nélkül végzett permetezések miatt idegi, májfunkcionális és egyéb panaszok léptek fel az egyik betegnél, akit a budapesti István kórházba kellett küldeni, további gyógykezelésre. Ezt köve­tően több pácienst helyben, Makón láttak el. Nem ritka jelenség a vegyszerekkel dolgozó szakembereknél az alkohol és a permetszer együttes felfokozott hatása. Ebből eredően egyesek ma­radandó károsodást szenved­nek. Nem kevés azoknak a száma sem, akik megfeled­keznek az időszakos orvosi vizsgálatokon megjelenni. Ugyanis a heti hat napot meghaladó vegyszeres mun­ka esetén, hetenként egy­szer kellene egészségügyi el­lenőrzésen jelentkezni a per­­met­szerekkel dolgozóknak. Mindannyiunk jól felfogott érdeke az orvosi jó taná­csok elfogadása. Jobb, ha ők zúgnak, szólnak éret­tünk, mintsem a haran­gok ... OLASZ TIBOR Makó r Sok befektetés - kevés haszon.­ Sertéstartók, kontra Pick címmel jelent meg írás e rovatban június 1-jén, dr. Kiss L­ajos tollából. E cikk­re reagálva szeretném ma­gam és választóim vélemé­nyét is tolmácsolva az aláb­bi gondolataimat közreadni. Mindenekelőtt: a cikkben leírtakkal teljes mértékben egyetértünk. Nem akarok is­métlésekbe bocsátkozni, a leírtak tömörítik a kendő­­zetlen igazságot. De kérdez­zük a Pick vezérigazgatóját és a vezetőket, mennyi pré­miumot vittek el 1990—91- ben, akkor, amikor 60 ezer család (kistermelő) ebben az ágazatban az irreális átvé­teli árak miatt tönkrement? Ez a kérdés feltehetően azoknak az áraknak is, akik naponta közlik, hogy ezért meg azért milyen cik­keknek ment fel az ára­m összeggel. „Proli, fizess”, mert csak így lehet kihasz­nálniuk a kommunizmus legnagyobb mocskát, a pre­mizálást. És ebben a piac­­gazdaságnak nevezett torz­szüleményben csak mi me­hetünk tönkre, mi, akik dolgozunk, termelünk. Ma­gyarországon a munkanél­küliek száma lassan eléri az egymilliót. De munkanélküli vezérigazgatóról még nem hallottam. Pedig szívem sze­rint lenne néhány, akinek kifizetném a 7 ezer forint munkanélküli-segélyt. Remélem, eljön az időnk, nekünk, 8 millió szegény­nek, akik igazán akarják, hogy ebben az országban rend, és a szó nemes értel­mében véve demokrácia le­gyen. PAPP GYULA, a Csongrád megyei sertéstenyésztők választmányi tagja, Szatymaz Készülődünk A Hódmezővásárhelyi Ol­vasókörök Elnöksége 2 na­pos országos találkozót ren­dez, június 20—21-én. Ép­pen egy éve már volt ilyen Balmazújvároson. Ott és akkor — Fodor Sándor el­nök kezdeményezésére — határoztuk el, hogy ez év­ben Vásárhelyen rendezzük meg a találkozót, mivel itt 12 olvasókör működik, az egyetlen város az országban, ahol ilyen sok olvasókör van. A találkozónak a helyi főiskola ad­­otthont. A ven­dégek többek között Sióma­rosról, Kisújszállásról, Bal­mazújvárosról, Nagymágocs­­ról, Hévízgyörkről, Éger­szögről, Felpécről, Bábony­­megyerről érkeznek. Készülünk, tervezgetünk és minden vásárhelyi olva­sókör teljes bedobással dol­gozik a siker érdekében. Szeretnénk, ha a vendégek jól éreznék magukat és vá­rosunkról szépeket mesélné­nek otthonukban. Reméljük, úgy lesz. KENÉZ SÁNDOR Vásárhely Rovatszerkesztő: Kovács Piroska

Next